Újra suli

Augusztus 31, késő délután: próbálom elrejteni könnyeimet, az iskola udvar tele ünneplőbe öltözött gyerekekkel, köztük az enyémek, a nagy a kórusban énekli a suliba hívogató nótákat, a kicsi ott ül az első sorban, az elsősök között ... 

Mindkét fiam iskolás ... még emésztem a gondolatot, vártam, egyben persze tartottam is tőle. Reggelente egy irányba, egy helyre mennek, egy folyosón vannak, néha jó messzire kerülve egymást, néha segítve a másikat. Az edzésmentes délutánokon csak egy helyre kell mennem, ahonnan komótosan hazasétálunk együtt. Furcsa érzés. De jó ..... 

 
..... és ahogy megígérte akkor, amikor még sóvárogva álltunk ketten a kicsivel az iskolaudvaron és figyeltük ahogy a Mór elsősként, hátra sem nézve elveszik az óriási épület bejáratában, hogy "Anya én majd mindig integetek neked!" ..... most már ő szalad az épülethez, fel a lépcsőn, megfordul és óriási mosollyal az arcán, INTEGET .....