Nosztalgia randi

Ja, "nem, nem randi, csak egy szimpla péntek este" mondta Bib és kézen fogott, hogy menjünk moziba! 

Fiúk otthon elfoglalják magukat azzal, amivel akkor is elfoglalnák, ha a nappaliban ülnénk mi szülők. 

Szóval moziba mentünk, de nem ám a csillivilli menő helyre, hanem a klasszikus, városi, retro moziba. Be kell valljam szeretem azt a helyet, tetszenek a sötét falak, imádom a hangulatát, a fényeit és a szagát. Elég családias volt a közönség, összesen 6-an ültünk a teremben. A film helyenként magával ragadott, elgondolkodtatott, néha kicsit szájba rágós és vontatott volt. Ezzel mind együtt és egyetemben szabadság érzéssel eltöltött két óra volt, mi most újra nő és férfi vagyunk, akik eltöltenek együtt egy kellemes estét .... szeretem a fiúkat, de azt is szeretem, hogy már ennyire önállóak! 💚

Kimondott szó

Mindig is tudtam, hogy az egyik nagy erősségünk Bibbel a kommunikáció. Jó, néha ez inkább az én erősségem, mert van hogy megállíthatatlanul ömlik belőlem a szó, de imádom, hogy ő is hozza az új és újabb témákat. Sokszor kapjuk magunkat azon, hogy hajnal van, mi pedig épp világ megváltó gondolatokat osztunk meg egymással. 

Mostanában sokat gondolkozom. Egy éve, hogy felborult munkavállalói énem. Előnyök, hátrányok, ezer ötlet és megoldandó kavarog a fejemben. Az esti rutin megy a gyerekekkel, én csendben teszem a dolgom, majd odaül mellém a kanapéra és azt mondja, na, mondjad, miről szeretnél beszélni? 

Imádom, hogy ennyi idő után is egy a hullámhossz, a gondolat. 
És persze megbeszéltük ezt is újra és újra. 

Novemberi tavasz

A hétvégén útra keltünk újra. Egy dolgot tudtam, hogy a cél egy kilátó legyen. 

Nagyobbik gyermekem már kevésbé lelkes a túrák ötletétől, de azért még velünk tartott ő is. 

Bib adta a tippet, hogy munkás útjai során gyakran elautózik egy remeknek tűnő kilátó mellett, így ezt vettük célba. 

A kilátó autóval könnyen megközelíthető volt, a kilátás ... hát elment és közben kiderült, hogy egy geoláda is a közelben található. Így egy könnyű találattal kipipáltuk az állomást. 

Nos, merre menjünk tovább? A térkép segítségünkre volt, egy izgalmasnak tűnő régi lokátor állomás felé vettük az irányt. Kocsival megközelítettük, majd jöhetett a túra része. Először lesétáltunk a völgybe, a forráshoz. Kacskaringós, lankás úton haladtunk lefelé tömör avarral a lábunk alatt, hatalmas csodás sárga, narancs, bordó színben pompázó fák között. Igazi robajjal voltunk ahogy recsegett, ropogott a száraz falevél a lábunk alatt. Minden erdőlakó tudta, hogy merre járunk ... 

A forrást nehezen ugyan, de megtaláltuk, főleg Bib kalandvágyának köszönhetően! Visszafelé a lankákat levágtuk meredek hegyoldalakon felfelé.

Pulóveres, sétálós, igazi utó őszi csodaszép délutánunk volt az erdőben ..... 

Brúnó

Ezen a napon már sok éve osztozom Brunón ... de nem bánom. 
Nagynéném után majdnem Berta lettem, de ezt sem bánom.

Szeretem a nevem, hozzám nőtt.

 
És ezen a borongós, szeles, hűvös, őszi Aradi Vértanúk napján elém jött és meglepett ..... még mindig, nagyon .... 💓

Néha olyan nehéz, néha meg annyira kevés is elég .... 

az utolsó nyári sugarak

Az összesítés nem áll rendelkezésre. A bejegyzés megtekintéséhez kattints ide.

Hal TV

Szerintem minden gyerkőcnek van egy korszaka, egy jóóóóó hosszú korszaka, amikor cicát, kutyát, lovat, bármit, ami él szeretne a lakásban tartani. 

Az enyémnek is eljött. Ő hörcsögöt szeretett volna. Aztán valahogy továbblendültünk a hal-ig. Már tavaly pedzegette szülinapjára, mint ajándék öltet. Én valahogy ódzkodtam az újabb adag feladattól, illetve fogalmam sem volt hogyan kell nekiállni akváriumot összeállítani, fenntartani. Így az volt a kitétel, hogy idén lehet, ha utána jár, hogy mit hogyan kell csinálni.

 
Lelkesen belevetette magát a kutatásba, sok információt összegyűjtött. Az égiek is velünk voltak, mert egy kedves szomszéd épp egy komplett akvárium szett-től próbált megszabadulni és kapóra jött neki, hogy egy nem kicsi helyet foglaló dobozt elajándékozott nekünk. 

Így történt hogy a win-win helyzetet kihasználva lett egy akváriumunk! Szép lassan építgettük, szépítgettük. Első körben kitisztítottunk minden alkatrészt, aztán berendeztük, majd feltöltöttük vízzel és vártuk hogy beérjen. Majd jöttek az első lakók, mindjárt jó sokan! A tesóm nem sajnálta a merítést a saját akváriumából. Lett is hirtelen a kifejlett példánytól az egészen apró guppi-ig mindenféle méretű egyed. Teltek a napok, a halak éltek és virultak! Így szereztünk új lakókat, két szép színeset, meg egy alga evő jószágot. Telepítettünk növénykéket is! 

Hát így esett, hogy Hal Tv lett a szobában! A gyerekek sokszor csak nézik mi történik a vízben és bevallom én is van hogy ráfeledkezem milyen szépek! Így bővült a családunk! 

Ui: az idő során egy guppi, Jázmin feladta a harcot. Mindkét fiú megsiratta, a kertben elbúcsúztattuk. Reméljük a többi tovább bírja ... 

Kora nyári Balaton parti

Sétálunk a tó partján, élvezzük a nap sugarait, vágyunk már a kánikulai csobbanásokra!
A sekélyebb részen felfigyelnek a fiúk egy vízisiklóra amint épp elkap egy aprócska halat. Tanulmányozzuk mozgásukat, nézegetjük mint egy csendéletet. Mó egy bottal mozgatja a vizet, majd hozzáér a siklóhoz, aki ijedtében nyitja a száját, a hal megmenekül. 
Ábi felkiált: "Mó! Most felborítottad a táplálékláncot!" 

Egy sétáló másik anyuka is felkapja fejét a mondatra. 😅

Okos ez a gyerek .... csak néha kicsit szétszórt! De mi így szeretjük. 💗

Alig egy éve elképzeltem ....

 .... és most itt ülök a Badacsony lábánál egy szép nyári estén a diófa árnyékában. 
Előttem a laptop, teszem a dolgom. Bib elköszönt, hogy a közeli Jazz fesztivált megörökítse, a fiúk az udvaron kergetőznek .... 

Alig egy éve épp hazafelé tartottunk egy késő estébe nyúló balatoni strandolásból. Arról elmélkedtem, milyen jó lenne "leköltözni" nyárra a tó mellé, innen dolgozni. 

És néha tényleg csak elképzelni kell és megvalósul! 
Hálás vagyok .... 💓

És ha hálátlan lennék, akkor most azon elmélkednék, milyen jó lenne ugyanez a tengerparton! :)

megújulás

Az ember életében, ha szerencsés vannak meghatározó emberek. Én szerencsés vagyok. 

A fodrászomhoz évtizedek óta ragaszkodom. 

Közös ismeretségünk akkor kezdődött, amikor egy másik fodrász elrontott mindent amit lehetett, ő kijavította. 

Az esküvőmre csodás hajkoronát komponált. 

Amikor szükségét éreztem a hát középig érő dús gyönyörű hajzuhatagomat gondolkodás nélkül rövidre vágta. 

Aztán még rövidebbre. 

Majd közösen továbbgondoltuk és kreáltunk egy felnyírt, modern fiatalos formát. 

Ő tüntette el sűrűsödő ősz tincseimet. 

És most újra megújulás .... épp göndör. Imádom! 

Vissza májusba

Fotókat rendszerezek, most ugrott be egy emlék. 

Szokásos év végi művészeti bemutatón ülök, várom a srácok fellépését. Többed magammal zsúfolódok egy "illatos" tornateremben. 

Mindkét gyerekem a saját osztályával előad egy remek színdarabot, mindketten fontos szerepben játszanak. Én csak ülök és azon gondolkozom, akiket látok a színpadon, valóban az én gyerekeim? Ilyen komolyak, nagyok, ügyesek, hangosak, színpadra valók? Valahogy hihetetlen érzés tölt el. Mikor lettek ilyen önállóak és felnőttesek? Közben pedig mérhetetlenül büszke vagyok rájuk. 

Furcsa kettős érzés. 

Örülök, hogy dráma tagozatra járnak! 

idei nyaralás

Az idei nyár eddig egyetlen kánikulai hetét sikerült kifognunk a Balatonon! Ez így van rendjén, hisz azzal a gondolattal foglaltam Fonyódra a szállást, hogy ugye jóóóóó idő lesz? Hát lett! :)

Szerencsére a szállásra sem lehet panasz, kényelmes, praktikus, nyugis, közel a part, az udvaron medence és egyéb játék kellékek. A gangok között pedig számolatlan mennyiségű fecske! Ennek következménye pedig a nulla számú szúnyog! Pedig még egy remek eszközt is beszereztem, hogy nagyobb gyermekem épségét megóvjam.

A hét végtelen semmittevéssel telt. A gyerekek rommá strandolták magukat. Balatonból ki, medencébe be és fordítva. A sup sajnos balesetet szenvedett első nap, de a problémát szerencsésen áthidaltuk. 

Imádom az ilyen szállásokat, amikor egy törölközővel csak lemész úszni, aztán vissza ha épp éhes vagy. A kávémat rendszeresen sétáltattam meg a stégre. Mire a fiúk kifáradtak a nap is elindult a Badacsony mögé, én ültem a nyugágyban a stégen, néztem a vizet, vártam, hogy eltűnjön a napkorong .... annyira gyönyörű  a naplemente a déli parton. Minden nap más és más .... 

Az erkélyen jókat ettünk, a vízben hancúroztunk, sokat aludtunk, töltődtünk.

Csak úgy voltunk ..... a tenger illata hiányzik .... , de jövőre újra megszagolom! 

 

Blogolnék, de végletekben vagyok

Valahogy szélsőséges ez a nyár. 

Egyik pillanatban úgy érzem semmire sincs időm, aztán lassan bámulom az akvárium halait (oh, ez egy külön posztot megér!), mert annyira mégsem sürgős semmi. 

Egyik pillanatban perzselően süti a bőrömet a nap, aztán 20 fok van délben és süvít a szél. 

Egy júliusi hétfőn úgy érzem rohannak a napok, most kezdődött a nyár, máris vége van, aztán a következő napok olyan lomhán telnek. 

Reggel jól ébredek, frissen és fitten, délutánra borzasztó fáradtság és melankólia kerít hatalmába. 

Most valahogy így vagyok. Sehogy. 

Egy csomó sztori van a tarsolyomban. Jövök velük, talán mederben tartják ezt a nyarat! 

15

Újabb évforduló! És ez épp a Kristálylakodalom! 

Annyira borzasztóan repül az idő ....... reggel még azon bosszankodok, hogy akkor most a délutáni ünnepségre a gyereknek a hosszú ujjú fehér ing kell, vagy jó lesz a rövid is, tekintettel a 30 fokra. Pillanat, mindkét gyerek megy a kórus fellépésre, szóval ingeket felkutatása x2. 

Közben az jár a fejemben, hogy 15 éve ilyenkor épp egyedül készülődöm a lányszobám rejtekében, amikor a szülői ház udvarába betolat egy Tátra 10 m3 rönkfával, majd odaborítja a frissen nyírt, apukám által a nagy napra szálanként beállított pázsitra ..... anyu akkori kiborulása innen nézve már vicces és jól sztorizhatóvá teszi a nagy nap indítását. 

De akkor most, 15 év múlva, melyik inget vasaljam ki????????

Közben a napom a szokásos mederben zajlik, majd jön értem Bib és ebédelni visz. Valahogy mostanában ő is, én is a saját gondolataink körül mozgunk, nehezebben kapcsolódunk, mindketten más zónában mozgunk. Ez az ebéd melankólikus és nosztalgikus, kissé szomorkás. De mégis közelít minket, valahogy most ez kellett .... ebéd utáni cél, valahogy kérdés nélkül egyértelműen visz minket a dombra. 

Fekszünk a fűben. Épp ott, ahol 15 éve együtt voltunk 120 emberrel, mindenki nekünk örült, a papok hosszan beszéltek és elmondták a vendégeknek, hogy majd ha felnéznek az útról jövet-menet, jussunk eszükbe .... most csend van. Csak a falu megszokott "zaja" hallatszik. Lengedez a szellő, épp kellemesen, a platán fák ágai között néha átszűrődik a napsugár. Méhek dongnak, bárányfelhők suhannak, valahogy eltűnik az idő, a tér, ketten vagyunk .... 

Néha annyira kevés is elég .... és ez épp így jó! Még sokat, együtt! 

eperből dzsem

Nagyon vártam az idei eper szezont! 

A gyerek meg is jegyezte a harmadik emberes méretű adag eltüntetése után, hogy "anya, most komolyan még szeretnél epret?" Igen! :)

Aztán kaptunk még egy adagot, meg még egyet. És a vége az lett, hogy került az üvegbe is. Ritkán szánom rá magam, pedig szereztem egy szuper fixáló, dzsem készítő port és egészen hamar elkészítettem a télre való finomságot. 

Bár az is lehet, hogy nem éri meg a telet ..... 😃💗

könyvtár

Imádom, hogy könyvtárba járunk! 
Mó épp az Egri csillagokkal vívja saját harcát .... ismerem az érzést, nem irigylem érte. 

Ábi pedig lubickol. Áttért a vaskosabb és masszívabb olvasmányokra. 

Minden látogatáson azon sakkozunk, hogy beleférjünk a maixmálisan kölcsönözhető keretbe. 

Hiszem, hogy ezzel most kilógnak a sorból, de a jövőben, felnőttként kitűnnek, mert ezzel olyan alapokat kapnak, amire lehet építeni tudást, tapasztalatot. 

Jó, hogy ilyenek és rém büszke vagyok rájuk! 

Mai gyerekek

Önálló, egyre önállóbb, akaratosabb, kamaszabb .... ez a dolga. 

Aztán elnézem vasárnap délután a konyhában, ahogy égetett tésztát kever a főzőlapon, mert ő sütni szeretne, közben olvassa a laptopján a receptet a fülében lévő fülesen pedig hangoskönyvben megy az Egri csillagok. 

Alfa generációs multi kulti ötvözve a hagyományokkal .... 

még egy 50-es

De ez most valami egészen más!

Csodás tavaszi nap, 1975. március 15-e, a helyszín egy göcseji falu polgármesteri hivatala, majd a református templom. Anyu és Apu házasságot kötnek. 

Gyerekként soha nem láttuk, hogy ők ezt ünnepelték volna. Furcsa ez, hiszen az én házas életem szerves része az, hogy erről minden évben hol röviden, hol hosszabban, de megemlékezünk. Az ő házasságuk más volt akkor is, most is. Elvannak egymás mellett, marakodva, de egymás nélkül soha sehova, kutya-macska szövetség ez .... és mégis csodálatra méltó. 

50 év együtt! 

Mi megleptük, megünnepeltük őket .... mert nélkülük mi sem lennénk ....

Tesók

Vérre menő párharc, folyamatos méricskélés, állandó elsőbbségi kényszer, csipkelődés, rugdosás, marakodás, neheztelés, összeveszés ......Bib szerint egyszerűen csak fiúk. Nekem minden ilyen pillanat ólmos nehézséget hoz .... 

És van a másik oldal, amikor összefognak, súgnak-búgnak, esténként egymás ágyában hosszasan beszélgetnek, viccelődnek, kártyáznak, tanítják egymást arra amit ők már tudnak, közös erővel meggyőznek engem, az apjukat, véd és dacszövetségben kiállnak a másikért, együtt önállósodnak, egymásra támaszkodnak.

Tesók, fiúk, az enyémek, a mieink .... hullámzik, mégis egyensúlyban van .... 💗

Tücsök

Elmaradtam a bejegyzésekkel, pedig itt sorakoznak a történeteim ....

Még március végén szomorú kötelezettségünknek tettük eleget anyuékkal. Apu erdélyből származó rokonát kísértük utolsó útjára. A távolság miatt réges rég, több évtizede nem látott családtagokkal találkoztunk. A rövidke esemény mély nyomot hagyott bennem. 

Odalépett hozzám apu unokatestvére, a 87 éves Feri bátyja. Szimpatikus, jól szituált, kedves, idős úr állt velem szemben, vagy 40 éve nem láttam .... két kezébe fogta az arcomat, a szemembe nézet és megkérdezte: "Te vagy a Tücsök? Hát hogy megnőttél!!!!" 

Egy pillanat alatt fordult meg velem a világ. A másodperc töredéke alatt lettem az a cserfes, lobogó copfú, falusi, a család legfiatalabb kislánya, aki 40 éve voltam. Rám szakadtak az emlékek és könnyes meghatódottságban alig tudtam megszólalni. Az ízes beszédet, ami gyermekkoromban természetes volt, ezer éve nem hallottam, most minden sejtemnek ismerős volt. 

A búcsúztató egy református szertartás volt, székely himnusszal. Apai nagyapám temetése jutott eszembe, ott hallottam utoljára ezeket a strófákat, hangokat utoljára ilyen eseményen. 

Megható, mélyre nyúló élmény volt ez. Az elmúlt időszakban a sokadik. És most visszagondolok az erdélyi családi túrára. A nehézségekre, hogy megküzdöttem velük, hogy ezek ott sorakoznak a polcon és megérte .... és tudom hogy nem csak én lettem több ezekkel, a családomnak is tudtam adni vele. Hálás vagyok! 

Kis betegem

Hetek óta tépázza az ismerős gyerekeket valami vírus. Ilyenkor farsang tájékán ez megszokott, de most extrém hosszú és extrém erős.

Ábit is utolérte, pedig eddig egészen jól tartotta magát. Szegény olyan kis elesett, bágyadt, bújós. Igyekszem enyhíteni amit lehet ... de ő csak szorít, simogat és közben azt kérdi: Anya, te nem félsz, hogy elkapod a betegséget? .......... Nem. Lassan 13 éve a legfontosabb, hogy ők jól legyenek! 

Hirtelen 50

Bib fél évszázados lett! Hónapok óta ezt tervezte, szervezte, lelkesen várta. Valahogy az egyel korábbi kerek évforduló sokkal jobban megviselte, mint a mostani. 

Az ünnepséget két részletben terveztük. Fakultatív jelleggel egy délutáni hobbi kosárlabda szerveződött, ahol a régi PERSZE csapat tagjai pattogtattak újra a pályán. Az első percekben mindenki nagy lendülettel vetette bele magát a támadás-védekezés ritmusába, de hamar jöttek az izzadságcseppek és lassult a játék. A rutin visszatért, mindenki dobálta a tőle megszokott helyekről a pontokat, vagy a homályokat .... :) 

Estére házibulit szerveztünk a jeles alkalomra, így a délutáni kosár jamboree után nagyjából 30 embert láttunk vendégül a lakásunkban. Mivel ennyi embert esélytelen lett volna ültetve vacsoráztatni, így terülj-terülj asztalkát varázsoltam az étkezőben és mindenki kedvére eszegetett, iszogatott, beszélgetett. Kialakultak a klasszikus konyhai, kanapé és kaja körüli klikkek.  

Szívet melengető volt látni, hogy sok éve nem látott régi barátok mennyire örülnek egymásnak és ott folytatják a beszélgetést, ahol anno abbahagyták. Döbbenetes élmény, hogy a jelen lévők közül mindenkit évtized + óta ismerünk, hogy mindenki ott volt az esküvőnkön, az előző kerek szülinapjainkon. Hatalmas érték ez! 

Meglepetésként előrukkoltam egy videóval, amit egy srác és az AI segítségével készítettünk közösen. Nagy sikerünk volt. Bib meghatódott és örült. 

Újra egy szívet melengető, feltöltő születésnap volt ez! 

Milyen öreg vagy már, mondta valaki. Igen! Mennek az évek, de ez azt is jelenti, hogy ÉLEK!  

Barátfüle

Lézengő, lebegő jelenemnek egyik fő előnye a szabadság! Bármikor, bárhova, ahogy épp kényelmes. 

Így egy szép februári végi kedd délelőtt hazamentem anyuhoz. A túrát összekötöttem egy találkával az energia áramoltató barátnőmmel, így aznap elég tartalmas volt a programom. 

Anyuhoz időben bejelentkeztem, nehogy épp aznap legyen a városi bevásárló túra napjuk és hogy tudjon készülni. Persze kb bármi jó lett volna nekem, amit ők esznek ebédre, de neki ez fontos, emiatt jeleztem. Réges rég volt olyan, hogy teljesen egyedül megyek és vagyok náluk. Fura, nosztalgikus érzés volt, főleg, hogy a gyerekkori kedvencemet főzte. Hát mi mást .... Zöldséges daragaluska leves és barátfüle. Szívet melengető, megható, csodás érzés volt! 

Aztán a hűtőből előkerült egy kis eledel még, amit a fiúknak készített és dobozolt, hogy azért csak vigyem haza nekik. Ezt nem hagyhatta ki! Az ő szeretetnyelve a főzés, sütés .... 💚

pakolás

Anyós lakásában tipródunk, hosszasan, az elmúlt egy hónapban többször, mint az elmúlt években összesen. Szomorú ez. De mind tudjuk, hogy kimondatlanul, néha kimondva, ezt akarta .... 

Dobozolunk, szortírozunk, cuccolunk. Egy kupac amit hazaviszünk, egy ami valakinek jó lesz, egy ami menthető, egy ami szemét, egy ami "mi legyen vele?". 

Mindannyian találunk kedves emlékeket, tárgyakat, amiket magunkkal viszünk, egy kis szeletet belőlük, a gyökereinkből. Súlyos, nehéz pillanatok ezek, néha viccesek ... 

Elgondolkozom a tárgyak létén, jelentésén, az életünk, a dolgaink fontosságán, ott állok a halmok között és amiért ők megdolgoztak, megküzdöttek, a saját erejükhöz képest előteremtettek én szempillantás alatt döntök és hozom meg az ítéletet, szemét. Ez masszív érzés volt akkor is, amikor a nagyszüleim után maradt mezőgazdasági tárgyakat szortíroztuk, melyek számunkra, leszármazottak számára nem jelentenek semmit, nem ismerjük, nem használjuk őket, nekik pedig az életet, a boldogulást jelentette. Ilyenkor tényleg felmerül a kérdés, mi szükségünk van annyi anyagi jóra, annyi kézzel fogható tárgyra, hisz ha eljön a pillanat, mindenki, mindent hátrahagy. 

A valakinek jó lesz kupac a legnehezebb. Megtalálni a "valakit". Sokszor elkeserítő és kiábrándító, ahogy kihasználják az ember jószándékát. Máskor pedig szívet melengető, amikor a hógömbök egy gyűjtő kislányhoz kerülnek, amikor a régi vázák egy idősotthont díszítenek, amikor egy közeli gyár fénykorából származó kerámiát a múzeum gondozásába vesz, amikor egy társasjátékot a könyvtár örömmel befogad .... 

örömmel tölt el, hogy vannak tárgyak, amikben Ők tovább élnek .... 💙

lebegő asztronauta

Úgy érzem magam, mint aki a világűrben kering ... 

Rohannak a napok, a hetek, még a hónapok is. Minden napra jut valami, program, feladat, megoldandó, itthoni, vagy egyéb teendő. De valahogy haszontalannak érzem az időt, ami pereg .... Pedig élvezhetném is gondtalanul, mert van egy remek férjem, aki támogat a váltásban, az ellazulásban, az édes tengődésben. Persze ő tudja, hogy ez átmeneti, tudja hogy hamarosan ellepnek újra a feladatok, a lehetőségek, a kihívások, amikre most ácsingózok. Ebben különbözünk, nagyon. Ő a laza, én a feszes .... 

Közben rehabilitálom magam. Csontkovácsnál jártam, access bars kezelésen egy kedves barátnőnél, pilates kihívást és kis tornát folytatok itthon, a lehető legtöbb utamat sétálva teszem meg, sokat olvasok, még többet bámulom a sorozataimat. Régi, kissé elhanyagolt kapcsolatokat építgetek újra. Több online képzéshez, tanfolyamhoz csatlakoztam, melyek sok-sok új információt, lehetőséget hoztak már eddig is. 

A társadalmunkban zajló folyamatok béklyóban tartanak, letaglóznak, mélységesen elszomorítanak. Próbálok hinni, kapaszkodni valamiben, de spiri barátnőm szerint ez a cél, a legfontosabb céljuk a minket fentről mozgatóknak, hogy ezek a biztos pontok és kapaszkodók szépen lassan eltűnjenek. 

Igyekszem megtalálni az egyensúlyom, mert egy út van és az előre vezet  .... 💚

fények

Most örökítsd meg, amikor épp látod, egy pillanat múlva már más lesz .... 

A fotós jótanácsa. 

Egyik komótos vasárnap reggel megállít, hogy ne mozduljak, ő még félig fekszik az ágyban, kiált a gyerekért, hogy hozza a fényképezőgépet és kattint .... 💗