CHALLENGER 3

Gyermekkori vágyam volt valami igazán remek felfújható vízi alkalmatosság. Anno irigykedve néztem a Balatonban a kétszemélyes matracokat. Persze nekünk is volt, úszógumink, de hát arra nem lehetett úgy ráfeküdni. 

Mikor megszülettek a fiúk, beszereztük az épp méretüknek megfelelő delfint, krokodilt, egyebet. Ezeket még hellyel-közzel lehet használni, de úgy döntöttem az idei nyaralásra beszerzem végre a nekem valót is! 

Így esett a választás egy felfújható csónakra. Én a kisebbet választottam volna, de Bib természetesen közölte, hogy a nagyobb kell, így lett családunknak új tagja, Chali. 😅

Konkrétan akkora mint a nappali közepén a szőnyeg. Fetrengtünk benne kicsit otthon, szárazon, mégis csak fel kell fújni mielőtt vízre tesszük. Aztán mielőtt kipróbáltuk volna élesben, Bib közölte, hogy mentőmellény nélkül egy tapodtat sem mehetünk, szóval azt is beszereztük. Krhm. Többe került, mint a csónak maga. DE tudom fő a biztonság, szóval kell mentőmellény, ez tény. Bár az én célom tényleg annyi, hogy ringatózok vele a vízen, nem akarom átszelni a Balatont .... 

A helyi tóparton megúsztattuk a hétvégén. A funkcióját betölti. Lehet vele evezgetni, benne fetrengeni, róla ugrálni. Egy röpke romantikus randi keretében kettesben be is eveztünk (vagyis Bib) a tó közepére! 

Jöhet a nyaralás! 

Júniusi visszatekintő 5.

Szent Iván éjjele, ami idén a múzeumok éjszakával együtt volt. 

Bib kapott egy munkát a Balaton parton, így mit volt mit tenni, csatlakoztunk hozzá. Nagyobbik gyermek eléggé nyűglődött, hogy miért megyünk, ő ugrálóvárazni szeretne a városi rendezvényen. Meggyőztem. Bár nehezen fogadta be az új élményeket .... 

Egy olyan strandon volt a kiállítás, amit régen, meg még az előtt, gyerekkoromban sokszor látogattunk. Gyakorlatilag ez volt nekem A balatoni strand. Viszont valahogy úgy alakult, hogy mióta megvannak a fiúk, mindig valahova máshova mentünk, ez a rész kimaradt. Most viszont újra felfedezésre várt! Hagytuk a dolgozót dolgozni, mi pedig csatangoltunk a parton. Felfedeztük a játszó helyeket, csodáltuk a wakeboard-osokat, térdig gázoltunk a még hűvös vízben, srácok dagonyáztak a homokban. Majd megállapították, hogy mennyire csúcs ez a strand! Nyáron anya, mindenképp ide kell jönni, nyilván .... 

Az este csúcspontja a máglyagyújtás volt! Egy tűzzsonglőr lobbantotta lángra. Először csak halkan pislákolt, a táncolók elég közel tudtak menni hozzá, aztán egyszer csak belobbant .... 

Ez is egy olyan este volt, amiért hálás vagyok! Szeretem az életem! 

Júniusi visszatekintő 4.

Ez a bejegyzés szorosan kapcsolódik az előző jegyzethez, de úgy éreztem muszáj neki külön írást szentelni. 

Június utolsó hétvégéjén Bib egy csodaszép helyen rendezett fesztiválon dolgozott, én pedig elkísérhettem. Anyu vállalta a fiúkat, így az egész napot együtt tölthettük. Sok-sok helyszín, kultúra, zene és gasztro különlegesség forgataga fogadott minket. Forró nyári nap volt, az erdő felől feltámadó szellő kegyelmezett csak egy-egy jobb pillanatban. Én egész nap kísérgettem Bibet, lődörögtem egyik helyszínről a másikra. Belehallgattam, beleszagoltam ebbe-abba. Majd leheveredtem a vadcseresznye fa árnyékába és messziről szemléltem a hullámzó embereket, hallgattam az esti koncertre próbáló zenészeket. 

Volt szerencsém egy remek színész beszélgetését testközelből végighallgatni, érezni, tapintani a humorát, intelligenciáját, kedvességét .... remek élmény volt!

Este a nagyszínpad vendége volt Matteo Bocelli. Bevallom, eddig soha nem hallgattam a zenéjét. De kíváncsi voltam, a neve garancia volt a remek dallamokra. És ott álltam, ültem, feküdtem a fűben háromezer másik emberrel együtt, körülöttünk a zöld ezer árnyalatában pompázó csodás erdő, mögötte lassan lemegy a nap, felszáll a pára ... már-már egészen giccses a kép. Viszont annyira magával ragadó, felemelő, lüktető volt, hogy engem teljesen elvarázsolt. Jó volt ott létezni! Újabb boldog pillanat a nyárból! Hálás vagyok .... 

 

Júniusi visszatekintő 3.

Június utolsó, a vakáció első hetében nehezített terep volt, mert Bib hétfőn napközben elutazott és csak csütörtök késő délután jött haza, aztán péntek délben újra ment tovább dolgozni nagyjából egész hétvégére. 

Így a hétközi koordináció, gyerek ellátás rám marad. Azt gondolom ügyesen megoldottunk mindent a fiúkkal, még két délután szórakozást is iktattunk a programba! 

Csütörtök arra értünk haza, hogy Bib otthon vár minket! Nagy volt az öröm, igazság szerint ritka az olyan alkalom, hogy munka miatt nem alszik otthon. Neki ez egy kis nyaralás is volt! Pécs gyönyörű városában dolgozott napközben, estéként pedig a nyári melegben élvezte a város kínálta lehetőségeket. 

Szóval kicsit jó is volt külön, de vártuk is már hogy újra együtt. A viszontlátás örömére elmentünk az egyik kedvenc helyünkre, beszereztük a vacsorának valót (pizza, döner, kebab) és kimentünk a közeli tóhoz! Hirtelen jött az ötlet, de ahogy az lenni szokott, a spontán dolgok a legjobbak. Szóval az új stégen leterítettük piknik takarónkat és komótosan megvacsoráztunk a lemenő nap fényében. Egy helyes kacsa család nagyon kitartóan nézett velünk farkasszemet lehulló finom falatok reményében, de mi kitartottunk és nem etettük őket gluténnel.

Imádom ezeket a hirtelen jött megoldásokat, egyszerű, de annál nagyszerűbb dolgokat! 🌞🌔

Júniusi visszatekintő 2

Idén egy héttel megtoldották az iskola évet. Igazából egy hétig tábor helyett a suliban vigyáztak rájuk, mert valódi tanítás már nem történt. Jobb is így, hiszen hosszú és fárasztó volt ez az év! A vakáció felirat elkészítése mellett az utolsó napok a közösség kovácsolásról, kalandokról, kirándulásokról szóltak minden osztályban. Ennek örültünk! Annak már kevésbé, hogy nehezen találtam a nyugvópontot a mikor kelünk, hova visszük, mit pakolunk, mit fog enni, milyen egyéb felszerelés kell, hova kell érte menni - szorozva két gyerek megoldandói között. De ez a hét is eltelt, így kitört a nagybetűs VAKÁCIÓ!

Na, jó, azért a szünet első hetében még meg kellett ugrani, a két évzáró, két bizonyítvány osztás két különböző időpontban kérdéskört. Viszont most már táskák a sarokban, könyvek valahol a szobában, bizonyítványok, oklevelek, jutalom kuponok begyűjtve! Viszlát 2. és 5. osztály! 

Szia NYÁR! 🔆

Júniusi visszatekintő 1.

Június 12. szerda

Ez már a 14. házassági évforduló! Idén hűvös és borús volt az idő, de ez minket most sem tartott vissza. Munka, suli után irány a domb! 

Ez egy origó nekünk, megnyugtató, lelassuló, hívogató ... még akkor is ha már túlnőtték a kilátást a bokrok, ha most kissé elhanyagolt is a környezet, nekünk ez A HELY. 

Akkor hőség volt, a Hajdú Sanyi nekünk zongorázott, a szélben lobogtak a masnik, kavarogtak a buborékok, mindenki ott volt, akit szerettünk, Bib imádta, hogy szemben van a násznéppel, mindig azt mondja, hogy akkor ott a szemével körbe-fényképezett mindent és mindenkit. Ha lehetne most újra szervezném, újra tervezném és pont ugyanilyen lenne! Jó lenne újra élni! 

Az estét megkoronáztuk a Dunántúl legjobb hekkjével. Ez is mindig kihagyhatatlan! Ho-Ho Büfé, Jani, hekk, uborka, kenyér .... csend, zöld, víz, Göcseji táj .... a gyökerek, amik erősen tartanak minket! 

kiruccanás

Még a Jézuska lepett meg egy remek koncertjeggyel, vagyis kettővel. :)

Felpakoltuk a gyerekeket és irány Budapest, egy kedves baráti család fogadott minket szívesen. Az első nap csak elintéztük ügyes bajos dolgainkat és egy kicsit lődörögtünk a városban. Másnap gyerekestül irány a remek tömegközlekedés! Élvezték az általuk eddig nem ismert új járműveket, rácsodálkoztak a számukra ismeretlen dolgokra. Véletlenül belekeveredtünk egy kisebb (inkább nagyobb) tömegrendezvénybe, aztán megmásztuk az új múzeumot, ahonnan a csodás kilátás ellenére azért remegő lábbakkal tértem le, hiszen áttört lépcső vezet fel a 22 méteres magasságba. Kis csatangolás a ligetben, késői ebéd, foci kifulladásig. 

Este a fiúk élvezhették a vendéglátóink nagyvonalú meghívását egy remek trambulin parkba, mi pedig nyakunkba vettük a várost és irány a stadion! Nagyon-nagyon nagy élmény volt ennyi emberrel együtt énekelni, táncolni, lélegezni ... több felemelő, számomra meghatóan sírós pillanat is volt .... átjött a hangulat, az érzelmek, boldog voltam, jó volt átélni, ott lenni, létezni .... Szuper volt a hangzás, a színpadkép, meghatározó élmény volt. 💓

Másnap egy rövid szigeti bringózás után már indultunk is haza. Azt gondolom, hogy bőven élményekkel teli hétvégét sikerült összehozni. Jó emberekkel voltunk, jó helyen. Értékes, fontos pillanatok voltak ezek .... hálás vagyok! 

fészek

Egyik kedvenc játszóterünk a város széli tópart mellett van. Gyakran járunk ide pihenni. A gyerekek rohangálnak a réten, a fák között, mi ülünk a vízparton. Teljes idill. Az egyik fa törzse között találtak egy madárfészket benne csodaszép tojásokkal. A meglepő benne, hogy elég nyüzsgő, zajos helyre építették a tulajdonosai, hiszen alig 1,20-as magasságban van és a játszótér egyik sarka is e köré a fa köré van rögzítve. A gyerekzsivaj garantált. Míg mi ott voltunk nem láttunk madarat, a fészek szabad préda volt. Szerencsére mindenki csak szemlélte a lakókat. 

Eltelet két hét újra kint voltunk a tónál, ráadásul egy jelentős tömegeket megmozgató rendezvényen. Első utunk a fészekhez vezetett. És láss csodát, már 5 tátogó csőrike kandikált ki a fészekből! Tolluk még hiányos, szemük még csukva, de határozottan éltek! Gyerekek nyüzsögtek, mama-papa madár sehol, a kicsik meg várták a falatot. 

Érdekes élmény volt, azt gondoltam, a tojások nem élik túl a ragadozó állat, emberi közelséget. És mégis! Jó arra gondolni, hogy más játszótér használó is felelősséggel gondol a kis élőlényekre, ezért fejlődhettek ki ... megint eltelt egy kis idő, meg is kellene nézni a fészket .... 

 

focipálya szélén

Újra a focipálya szélén .... 

A kicsi a múlt szezon végén szögre akasztotta a stoplist és más vizekre evezett. Óvatosan figyeltem a folyamatot, hiszen tudtam, hogy imádja, hogy a labda a mindene, hogy szerette az edzéseket, a meccseket. Mélyen magamba kell néznem és belátnom, hogy miattam hagyta abba. Én voltam az, aki nem rejtette véka alá a véleményét és sokszor hangot adtam a futballista habitussal/életérzéssel kapcsolatos ellenszenvemnek. Nem mentve magam, de ezektől függetlenül rendületlenül hordtam focizni ahova kellett (vasárnap délelőtti Szent Bozsik Tornára IS!). 

Aztán az elmúlt évben egyre gyakrabban került újra elő a labda, Mó-val ketten egyre többször mentek le csak úgy rúgni a bőrt. Majd megfogalmazódott a gondolat, hogy visszamenne edzeni. A sorsdöntő pillanat egy kósza vasárnap reggel jött el, amikor békésen kavargattam a tojásrántottát, Ábi meg ott állt mellettem a tetőtéri ablakban révedve és egyszer csak megszólal: "Anya .... néz .... megy a Bozsik!" .... még egy könnycsepp is legördült talán az arcán .... (az ablakunkból pont rálátni a sportközpontra, ami az ominózus esemény egyik helyszíne mindig). Ránéztem az apjára és tudtuk, hogy keddtől újra ott állunk a pálya szélén ....

Azóta véleményemet megtartva magamnak, támogató lendülettel hozzuk-visszük a fiatalembert. Mó gyakran becsatlakozik, őt is izgatja a foci. Már többször előfordult hogy edzés után a hosszúra nyúlt napokban ücsörgök egy órácskát és várok rájuk. Napsütés, zöld fű, könyv, háttérzajnak egy kis labdarúgás ... mi kellhet még? 

 

800

Lassan épp 2 éve, hogy nagyot fordult velünk a világ. Hogy újra kellett értelmeznünk Bib munkáját, hogy egy ajtó bezárult, hogy sok másik kinyílt, hogy új és nagy feladat várt ránk. Az ehhez szükséges eszközök beszerzése időközben megtörtént, melyek néha karbantartásra szorulnak. 

Az egyik "főmunkatárs" 1,5 évnyi meló után szervízbe került, ahol a javítgatáson kívül az adatait is lehívták. Az expozíciók száma sok százezres nagyságrendű. Napra lebontva a száma 800 ... pfff, ez azt jelenti, hogy 1,5 év alatt minden egyes nap lőtt 800 képet. Persze voltak szabad napjai, a sport események "eszik" a gépeket, rengeteg sorozatot készít, de akkor is döbbenetes ez a szám ... 

Sok-sok km, feladat, nehézség, hullámvölgy és megoldandó után is azt gondolom, hogy hálásak lehetünk, hogy akkor és ott bezárult egy ajtó. Mert sok másik kinyílt ... 

tavasz, nap, meleg, szellő ... bringa

Két keréken gurulunk. Olyan nagyok már a fiúk, annyira ügyesen közlekednek, figyelnek, okosan kiigazodnak az utcák, kereszteződések között. 

És most csak suhanok velük. Már én is normál tempóban tudok bringázni, gyorsan elérjük az uticélt! 

És Mó is önállósodik. Újabban hazasétál a suliból! Olyan büszke volt magára (én is rá!), annyira látszott rajta, hogy ez a szabadság új kapuja, amin most átlép ....

Jó érzés látni, hogy beérik a tudás, hogy volt értelme a tanításnak és jön belőlük elő a beleplántált energia .... imádom őket! 💗

könyvek a könyvtárból

A srácok már az oviból, aztán most a suliból is rendszeresen járnak könyvtárba. Így az én életembe is visszakúszott ez a fajta elfoglaltság. Örömmel tapasztaltam, hogy mennyire friss a kínálat, hogy milyen érdekes, üdítő könyvekkel van tele a gyerekkönyvtár! Ezen a gondolatmeneten tovább haladva ránéztem a városi felnőtt könyvtár honlapjára, ahol örömmel nyugtáztam, hogy az általam vágyott könyvek mindegyike ott sorakozik a polcokon. Gyorsan kiváltottam a tagságit, neten keresztül ügyesen kerestem, foglaltam, Bib-et megkértem, mikor arra jár, csak lépjen be, hozza magával ami rám vár. 

Ennek már jó ideje. Azóta rendszeresen cserélem az olvasandókat. ÉS! A telefonom pörgetése helyett a könyveket falom. Az utolsó 720 oldalasat egy hét alatt kivégeztem a gyerek legnagyobb megrökönyödésére. Persze alig aludtam, de végre újra megjött az érzés, hogy nem tudom letenni, csak még egy oldal  ..... 

Azt pedig végképp élvezem, hogy a fiúk örömmel csatlakoznak és közösen olvasunk! 

berlingo

A mi első családi autónk. 

Mór születésekor váltottuk a formás, imádható, de három ajtós és pindurka coltunkat egy egyterű, méreteiben elegendő nagyságú Berlingo-ra. Szerettük! Nagyon könnyen fenntartható autó volt, biztonságosan eljutottunk vele mindenhova és ami a lényeg, haza is! Az összes kisgyerekkel járó cucc, plusz a fotós férjjel járó túlélő felszerelés elfért benne. Vele költöztünk egyik albiból a másikba. Sík felületű hatalmas csomagtartója volt étkező, altató, pelenkázó, eső beálló .... minden is. De eljárt felette az idő, egyszer csak azt vettük észre, hogy egyik hiba után jön a másik. Toldoztuk, foltoztuk, de feladta. A legnagyobb javítást még próbáltuk megoldani, Bib hosszasan igyekezte menteni, mert családtag volt ő is, szerettük. De be kellett látni, hogy el kell engedni. Kerestünk neki egy szerető új gazdát, aki megjavítja, kicsinosítja. És reméljük lesz még sok szép élménye!

tavaszi szünet

A idei tavaszi szünet kicsi ízelítő volt a nyári szünetből. Időjárás tekintetében biztos. Csodás napsütéses, este is kellemes meleg kényeztetett mindenkit. Szerencsére mi is több szabadidős programot szerveztünk, így családosan, barátosan élvezhettük a korai nyarat. 

Anyukám kertje ismét megajándékozott illatos, friss és üde csodaszép színes virágokkal. Már nyílik az orgona, az azálea a völgyben, tulipán tenger a kertben! 

A fiúk is pihentek egyet a nagyszülőknél. Favágás, faragás, gereblyézés, sütés-főzés, bringázás, görkorcsolya, unokatesós időtöltés formájában. Imádnak minden ilyen napot. És én nem mondhatom elégszer el a hálámat, hogy ez van, hogy mehetnek, hogy ilyen gyökeret kaphatnak! 

Mi Bibbel közben éltük a dolgos hétköznapokat. Este pedig a felnőtt életet. Ez olyan jó ilyenkor! Olyan felöltő! Csak voltunk ketten, andalogva, Balatonra révedve, beszélgetve, csendben .... csak úgy, együtt. Hálás vagyok, hogy így vagyunk .... 

........... 2024

Szégyellem magam, hogy áprilisban kezdem a 2024-et írni. Nincs mentségem. Vagyis van, de az inkább csak kibúvó, hárító, magyarázkodás lenne. Szeretem ezt a blogot, szeretem visszaolvasni, örülök, hogy anno elkezdtem, büszke vagyok, hogy ilyen sok éve írom, szóval illene időt fordítanom rá. Ahogy 2022-ben megfogadtam, hogy 2023-ban legalább annyi bejegyzést írok, mint előtte éven, ez most is így lesz. Még akkor is, ha már sok-sok hét eltelt 2024-ből. Mert lenne mit írnom. Mert vannak jó és kevésbé jó, vicces és szánalmas, nehéz és boldog dolgok az életemben, amit ha nem rögzítek, akkor nagy részét elfelejtem és olyan kár lenne érte, mert emlékezni JÓ! 

Ígérem ... folyt köv. 

ho-ho-ho-ho

Ho-ho-ho-ho. 

Konkrétan és átvitt értelemben is, hisz az idén tényleg szánnal érkezett a Mikulás, mert végre valahára igazi hólepte mesevilágra ébredtünk december 6-án!

A fiúk még mindig lelkesek, Mó azért sokat sejtő félmosollyal figyeli az eseményeket, hiszi is, nem is, de akarja, ezért hagyjuk, így idén is meglepetésként érkezett a nagyszakállú. Én örülök, annyira szeretném ha ez még tartana nekik, még akkor is ha közben őrült módon nőnek. 

Nem is emlékszem mikor volt utoljára ennyi összefüggő hó, ilyen csodás hóeséses nap. Kicsit kimozdított a mostani zord valóságból .... 

 

még mindig Bábi

Karácsonyi lázban égünk! Nyakunkon az advent, Ábi vágja a centit, rajzolja a Mikulás levelet, borítékot készít hozzá. Minden nap díszíteni akar. Szeretem, hogy ilyen lelkes! 

Hétvégi sütés is már egy kicsit ennek jegyében telt. Próba csokis puffancs készült, amit a kötelező próba kóstolás követett nyilván. Azt mondja a kicsi:
- Anya, fesztiválon vannak az ízlelő bimbóim! Vagy inkább, lakodalomban! 

Imádom, hogy ilyen gondolatok vannak a fejében, hogy néha ennyire szofisztikált! 

versenyek

A maximalista kisebbik, aki sír hogy nem akar iskolába menni, mert sok a feladat, de azért is sír, mert otthon sem jó, mert lemarad a többiektől .... 

Egy hét leforgása alatt három versenyen debütált. 

Szövegértés iskolai III. helyezés

Mesemondó verseny iskolai II. helyezés

Népdaléneklés Arany minősítés 

Mérhetetlenül büszke vagyok rá! Hosszasan beszélgettünk arról, hogy Ő honnan-hova jutott. Hogy 3,5 évesen még nem beszélt, 5 évesen az első logopédiai felmérésen fél oldalnyi hanghibát sorolt fel a pedagógus, senki nem értette a beszédét, néha sajnos mi sem, hogy hosszú évekig minden este, kitartóan hozta a füzetét "anya gyakorolnunk kell" felkiáltással, pedig még óvodába járt. Hogy milyen sokat dolgoztunk együtt, közösen .... és itt az eredmény! 

Hálás vagyok érte, hogy van, hogy ilyen .... 😍

csajwellness

Két anya, akik a hétköznapi feladatokban lestrapálódtak, útnak indulnak egy szép novemberi napon. Mondjuk szakadt az eső, de ezt kit érdekel? 

100 km múlva elérik az áhított célt! Süppedős szőnyeg, ropogós ágynemű, csodás kilátás, remek társaság és ami a legfontosabb, CSEND. 

A másodperc töredéke alatt változunk nővé és kezdjük élvezni 2,5 napnyi szabadságunkat.

 
Hosszasan időzünk a svédasztalos reggelinél, vacsoránál. Élvezzük a végtelen választékot, hiszen nem mi robotoltunk érte, nem nekünk kell mosogatni utána. 

Pihegünk a pihenőben. 

Csobogunk a medencében. 

Gőzölgünk a gőzben. 

Izzadunk a szaunában. 

Alszunk, olvasunk, sétálunk, bambulunk a balatoni panorámába ...... csak úgy vagyunk. 

Lassan, békében ....
... köszi Ani! 💓

Geoláda 100

Megkerestünk 100 db geoládát!!!!!

Emlékszem a pillanatra, amikor egy téli estén ülök a számítógép előtt és bevillan a gondolat, hogy milyen régóta tervezek utána járni mi is az a geoláda, hogy működik, mi a cél, merre találom ...... 

Aznap este regisztrálok és másnap 2020.11.14-én délelőtt begyűjtjük az első geoládánkat! Az egész családot elkapja a hév, lelkesen járjuk a környéket, döbbenve tapasztaljuk, hogy milyen sok-sok láda van rejtve tőlünk pár km-en belül. 

Csodás helyekre visz minket a térkép, gyorsan gyűlnek a találatok! Van olyan kirándulás, amit direkt erre építünk fel és egy nap alatt 4-5 ládát is megkeresünk. Inkább a hidegebb, téli időben lesz ez a kedvenc elfoglaltságunk, hiszen kell a friss levegő, kimozdulás, de mi mást lehet csinálni a szabadban hidegben, csatakos időben? 

És most itt egy mérföldkő! 

100 találat!

Irtó büszke vagyok magunkra!