Ez hogy lehet? Emlékszem a pillanatra, amikor először hallottam a pocakomban a szívét dobogni, amikor az apukája pár percesen a kezembe adta, amikor rám nézett, amikor először nevetett gurgulázva, amikor eltűnt a szemem elől, mert rájött, hogy el tud pörögni, az első felállásra, a kedvenc szavára ......
Hová tűnt ez az ÖT év? Nagyfiú! Az én nagy fiam. Imádom!
És azt mondja nekem, hogy:
- Anya! Én annyi sütit sütök neked, hogy sosem fogod tudni megenni!
(előtte kérdezte miért viszünk sütit barátoknak ajándékba, én meg azt válaszoltam, azért mert szeretjük őket és örülni fognak neki)
Szeretem, hogy ilyen szép lelkű, érzékeny és kedves. Tiszta lelkű és őszinte. Szeretem, hogy szeretik és hogy egyre jobban hasonlít az apjára kívül-belül. És szeretném ha egyszer egy lány szerencsésnek érezné magát amiatt, hogy az én fiam őt szereti ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése