Most úgy igazán.
Tényleg.
Felpakolnám az egész hóbelebancot a férjet, meg a két gyereket és mennék, jóóóó messzire.
Most sok, valahogy túl sok.
Mi ez már?
Hol vagyunk?
Hol élünk?
Hogy élünk?
Anya vagyok. Jó anya? Majd kiderül, 20 év múlva. Nemzeti anya? Nem. Mert csak két gyereket akartam, tudtam szülni, életben tartani, nevelni. Ezért aztán nem járnak nekem olyan úri huncutságok, mint sok más nemzeti anyának, akik akartak is és tudtak is, meg meg is lettek vezetve. Rendesen. .... Rettegek. Hogy nő föl a kettő is? Lesz óvónője? Megtanítják rendesen az iskolában? Ellátják, ha beteg lesz? Talál magának partnert? Boldog lesz?
Lakás tulajdonos vagyok. Vagyis nem vagyok. Egy hitelintézet a tulajdonos még kb 18 évig, vagy ki tudja, ameddig bírjuk fizetni a havi törlesztőt. Szerény családból származom, ahogy a férjem is. (Ja, igen, feleség is vagyok.) Nem kaptunk semmit készen (félkészen sem), sem autót, sem lakást, így lassan, de biztosan összeraktuk a kezdő részt. Aztán megkaptuk a botrányosan alacsony két gyerek utáni támogatást (bezzeg ha lenne még egy!) és felvettük az ilyesztően nagy hitelt. Más kiutat nem láttunk. Még ki tudunk szorítani egy megtakarítást (ami után ma még jár támogatás, holnap már nem), amivel talán, ha ügyesek vagyunk előbb szabadulunk a bank fogságából. Igaz, nem új a lakás, így sajnos nem nemzeti, ezért miért is támogatnák?
Dolgozok én is, immár 15 éve ugyanott. Ritka vagyok, de továbbra sem nemzeti, hisz adózok, mint minden jó munkás ember (lassan de biztosan elfogy ez a létszám), mert kevés vagyok, nem tettem eleget, csak kettőt szültem ... De ők legalább nemzetiek, az óvodában ősztől legalábbis a nagy összetartozás nevében erősítik erkölcsileg gyermekeimet. Illetve legalább ők vannak egymásnak, tesók, hisz már azt is tudjuk, akinek nincs, az fél ember, az kevesebb, ahogy a reklám hirdeti ...
Van egy férjem, aki olyan munkahelyen dolgozik, ami kényszerből nemzeti érdek alá került. Őrlődik, a legkevésbé sem szereti az eddig imádott munkáját.
Feleség vagyok, az még talán nemzeti .... jelentsen ez bármit...
Elszaladnék. De leszek valaha, valahol nemzeti? .... :(((
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése