Lassan két éve, hogy beköltöztünk a lakásba.
Lassan két éve szidom napi szinten a sütőt.
Szegény teszi a dolgát, alapvetően működik és eddig mindent megsütött-főzött nekünk.
De mégis, nem bírom megszokni. ... Kicsi és lassú és a sütik sem olyanok és gázas .....
Lassan kiválasztottam a megfelelőt.
Aztán elindult a lavina ....
Rájöttem, hogy kell egy villanyszerelő aki beköti, aki felvilágosított, hogy kell hozzá egy új kábel, hogy elbírja a rendszer, az új kábelnek hely kell a falba, amihez vésni kell. Akkor ugye eljutottam oda, hogy oké, akkor vésés után vakolunk, utána meg akkor már festünk is. No, majdnem ennyi. DE. Feltette a nagy kérdést a villanyszerelő, hogy hova húzza a villanyt, mert oda kell bekötni a sütőt. Akkor ki kéne találni, hogy milyen konyhát szeretnék majd egyszer valamikor látni a mostani helyén. És ugye szükséges lenne egy bútor, amibe be lehet szerelni, ami akkor már jó lenne ha végleges lenne. Ezek után félve gondoltam arra, hogy az új bútort mégsem rakhatom erre a rémes 90-es évek stílusú borzasztó zöld burkolatra, tehát burkolunk is. Persze a falon is, mert hát akkor már az a csempe sem maradhat. És ha új bútor lesz, akkor ahhoz dukál az új kapcsoló és még több dugalj, hogy elfelejthessük a hosszabbítókat.
Szumma szummárum.
Jön a villanyszerelő, majd apu aki leveri a csempét (ja, ő kitalálta közben, hogy azt a ronda ajtótokot kikapja a falból, hisz úgysem lesz rajta ajtó soha) utána a festő, aztán a burkoló, megint a villanyszerelő, majd az asztalos .... én csak egy sütőt akartam, de tényleg ..... nem látom a végét :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése