A tavaszi jó idővel mindketten elgurultak a saját edzéseikre, aztán onnan haza. Így nekem a könnyes búcsú után már csak a várakozás volt a dolgom, hogy épségben odaérnek, majd vissza.
Ezt az önállóságot továbbfejlesztették. Jó ideje már csak úgy random időtöltés gyanánt is bringára pattannak és felfedezik a várost.
Múlt nap azzal tértek haza, hogy felmentek a város peremén lévő zártkerti gerincre és másik oldalon gurultak le. Csodálkozva kérdeztem is, hogy tudták-e hogy hova fognak kilyukadni? Persze nem. De hát talpraesettek, tudnak tájékozódni, kérdezni ha kell és jelen esetben örömmel konstatálták, hogy ismerős helyre érkeztek.
Boldogan nézem ezeket a szárnypróbálgatásokat, hiszen ezek újabb és újabb tapasztalások az életben ....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése