Vasárnapi szieszta

Az egész azzal kezdődött, hogy anyuéknál otthon renoválás volt és megkértek minket, segítsünk a hétvégén takarítani. Az embernek persze akadna jobb programja is vasárnapra, de természetes, hogy mentünk. Viszont hívtak minket szombat esete, hogy a renoválás csúszik, így a takarítási tényező zéróra redukálódott, de azért csak menjünk. Ennek a hírnek külön örültünk, mivel baráti meghívásunk volt szombat estére. A szolid bulinak indult összeröffenés átcsapott egy ki tud több tequilát meginni partiba.

Hármas holtverseny alakult ki a fiúk között. Ennek következtében a tervezett korai hazaérkezés  némiképp módosult leginkább arra, hogy hogyan irányítsunk haza gyalog egy 90 kg-os embertömeget a város másik feléből. Az idő tényező jelentős növekedésével ez ugyan sikerült, de nehéz volt, maradjunk ennyiben... 

Így a másnap lassan indult, de kiértünk anyuékhoz, aki megszánta egyik kedvenc vejét és némi vasárnapi ebéden + egy-két jégkrémen túl terített neki egy plédet a barackfa árnyékába, hogy szegény lelkem tudjon egyet pihenni. Ő hálásan elterült (na jó, én is), így a délután jelentős részét sziesztával töltöttük. Majd az eperföld (ez egy külön bejegyzést igényel) meglátogatása után hazatérünk.

Bringa túra

Múlt este útnak indultunk. Kivételesen két keréken, vagyis inkább ketten négy keréken. Régóta terveztem hasonlót és most egy hirtelen ötlettől vezérelve megvalósítottuk. Igazából a város táblát sem hagytuk el, csak a környéken bicajoztunk, de roppant meglepő és számomra eddig ismeretlen helyeket véltem felfedezni. 

Én alapvetően a gyalogszerrel közlekedők táborába tartozom, ennek legfőbb oka a belvárosi lét és a belvárosi melóhely. Hisz minden járható távolságra van. Bajban is vagyok mikor kocsival kell eljutnom a városon belül bárhova. Fogalmam sincs melyik sáv, merre kanyarodik, hol lehet parkolni, melyik utca egyirányú, ettől persze a Bib idegbajos, hisz ő meg ezeket a surranópályákat ismeri, szemben az én már-már tökélyre fejlesztett gyalogos útjaimhoz. 

No de most egy újfajta szemlélet állt elő, a kettő közötti. :) Bicikliről egész más a világ!

Balkon vacsi

Régi álmom vált valóra a közelmúltban beszerzett (köszi Encsa a fuvart!) balkonszettel. 

Azóta sokszor tett már jó szolgálatot. Például tegnap este is. Rövid gondolkozás után egyik kedvenc (leginkább egyszerű, gyors és finom) receptemet összedobva, egy jófajta borral megspékelve késő estébe nyúló vacsorát költöttünk kint a balkonon a balkon szetten! 

A hely kicsi ugyan, minden használat előtt takarítani kell az udvar porát, de a lemenő nap és a madárcsicsergés a fáról feledteti mindezt. A nyári esték jelentős részét itt tervezem eltölteni. :)

Encsával tartottunk már balkonszett avatós bulit is, a létszám korlátozott volt, mivel csupán két szék áll rendelkezésre, de így is jól sikerült.....

Fesztivál és a többi

Az eddigi hallgatás oka részben technikai, részben időhiány. De mindkettőt leküzdve jelentkezek most. 

A hétvége istenien telt, ahogy már beharangoztam, természetesen a fesztivállal...

Kezdődött az egész azzal, hogy pénteken reggel magamhoz képest korán keltem. Persze legkevésbé ez az öröm tárgya, sokkal inkább az, hogy az éjszakai zápor után melegen süt a nap, friss eső illat van, még vizes az út és olyan hamisítatlan mediterrán hangulat van. Nyár, meleg és víz.... Plusz beszereztem az idei első eper adagot! Hmmmmmm.

Aztán a pénteki ebéd már fesztivál hangulatban telt és onnan el sem múlt egészen vasárnap késő estig. Az időjárás kegyes volt! Ettünk, ittunk, mulattunk. Hol ketten, hol sokan. Sétáltunk, táncoltunk, vagy csak bámészkodtunk. Hallgattuk a jobbnál, jobb zenéket. Örültünk a régi és új ismerősöknek. Pálinkáztunk, cseh söröztünk.

Furcsa volt, más szemszögből nézni a várost, hisz most lehetőség volt ott andalogni, ahol máskor csak autók járnak. Egyből mások lettek a házak, a terek. Kitárult a világ, aztán szűk lett, ahogy a sok ember csak hömpölygött végig.

Nehezen értem a háborgókat, az elégedetleneket. Miért nincs ilyen, vagy olyan koncert? Miért a belvárosban van? Mért van ekkora tömeg, miért drága a sör? Hát csak. Mert ha lenne az, akkor megint más kéne.

Nekem viszont csak egy kérdésem van, mikor lesz megint fesztivál???????

Fesztivál előzetes

Muszáj írnom még egy bejegyzést.

Imádok a belvárosban lakni. Fura ez egy olyan ember szájából, aki 25 évig tengette életét vidéken, családi házban. De mégis. Jó, kissé ellustultam ezáltal, hisz olyan kényelmes és egyszerű, hogy minden karnyújtásnyira van, minden megközelíthető gyalogszerrel, rövid idő alatt.Vannak persze árnyoldalak, de hát ezen könnyen túl tudok lépni, ha a fenti előnyre gondolok.....

És most itt az idő, hogy belvárosi létem éves csúcspontjára érjen, hisz most van a városi fesztivál közel egy hetes programsorozata. Hiphiphurrrrrrrrrrrrá!!! Kedd lévén még csak a belvárosi nagy-sátor áll a téren, de abban már sok ember, zene, evés-ivás, baráti találkák, jó hangulat. :)

Már csak a jó időben kell reménykedni, a tavalyi özönvíz szerű esőhöz képest csak jobb jöhet......

Baráti csevej

Szerencsére sok barátnőm van. :) Az élet sokfajta területéről. Olyanok is, akiket ha leültetnék szembe, egy szót sem váltanának egymással, én mégis mindkettővel jól tudom magam érezni. Persze külön-külön. 

A hétvégén hazamentem egy régi kedves barátnőmhöz. Ő azok közé tartozik, akivel teljesen mindegy, hogy tegnap, vagy egy hete, akár egy hónapja beszéltem utoljára, a fonalat felvéve ugyanúgy folytatunk bármit.... 

Csak locsogunk, fecsegünk, a percekből pillanatok alatt órák lesznek, aztán már vége is az együtt töltött időnek, pedig közben eltelt egy egész délután.

Ennek rajtunk kívül leginkább a Bib örül, hisz így neki már kevésbé fecsegek, locsogok olyan sokat.... :)

Mert mozogni jó(lenne)

Igyekszem sportolni, van hogy igazán lelkesen teszem. Alapvető tevékenység a kosárlabda. Igaz amatőr szinten űzöm, de van hogy tényleg nagyon jól megy. A vége általában elégedettség önmagammal, hogy egyáltalán összeszedtem magam, elmentem és végigfutottam (na, jó majdnem végig) mind a 1,5 órát. Bár van hogy abszolút elkeserítő a teljesítmény és ha még a csapattársak is rossz napot fognak ki, akkor végképp lehangoló az eredmény. 

Tegnap új irányba fordultam. Beszereztem egy aerobik dvd-t. Volt már ilyen, meg olyan is, hogy eljártam  mindenféle órákra, de valahogy mindig feladtam. Sok nő, kis helyen, ugri-bugri, koreográfia, izzadás, oktató néni vezényel, magasabbra, mondom magasabbbbbra, bájcsevej az öltözőben. Most őszintén kinek van erre szüksége a napi akárhány óra meló után? Bár mivel sokasodnak a mindenféle edzőtermek úgy tűnik a hiba az én készülékemben van. No, sebaj. Majd otthon megoldjuk, mert a lánykoromban meglévő lapos has, szűk derék már a múlté, valamit mégiscsak tenni kell. A dvd-n is van ugri-bugri, izzadok is, meg oktató néni  is rikácsol, de szerencsére feltalálták a tv távirányítóján a halkító gombot!!! Így a kép némiképp idilli...

Szóval tegnap volt az első alkalom. Reményeim szerint kitartásom hosszú távú lesz és eredményes. Visszatér a lapos has, szűk derék.... 

Hogy honnan ered mindez?

Néhány éve annak, hogy valahogy az utamba került A Titok című film és aztán a könyv. Elolvastam, ízlelgettem, határozottan tetszett. Ha most emlékeznék arra, ki ajánlotta először odamennék hozzá és megköszönném...

Igyekeztem befogadni a sok információt, átélni, kipróbálni. Hazudnék ha azt állítanám maximálisan sikerült átvennem az eszmét és tökéletesen művelem is azt. De mégis valami megváltozott. Egyik szkeptikus barátnőm nagyjából kiröhögött a könyvvel együtt. Szerinte irreális és elég blőd gondolat, hogy arra koncentrálok hogy megnyerem a lottó ötöst, akkor az összejön és ha rajtam kívül még ezer ember erre összpontosít, akkor neki is. Nos, az ő életére kevésbé volt hatással a könyv. 

De az enyémre, miénkre igen. Egy nagyon egyszerű dolog. Próbálom elkerülni a "nem" szó használatát. Ezáltal arra helyeződik a hangsúly, amit szeretnék. Ezt itt, a blogban is igyekszem művelni. Ugyanez vonatkozik a hétköznapokra, hisz az alapvető lényeg, hogy arra koncentráljunk amit szeretnénk és messze elkerüljük a negatív gondolatokat. 

És hogy mindez hogy jutott most eszembe? Mert beszereztem A Titok folytatását, Az Erő című könyvet. Meglátjuk ennek milyen hatása lesz....

Dupla randi

Ex nyoszolyólányommal és a párjával dupla randiztunk a hétvégén. Eső esett, szél fújt, így úgy gondoltuk egyéb elfoglaltság helyett moziba megyünk. Régóta szerettük volna megnézni A király beszédét. Egyik moziban már lemaradtunk róla, de a másik, régi kis moziban épp most ment. A film nagyon tetszett! Megérdemelten kapott négy oszkárt!

A képi és szellemi élmény mellé kaptam még pluszban egy kis nosztalgiát. Olyan jóleső fajtát. :) Ez az a mozi, ami az én randizós korszakomban A találka hely volt, tömve minden péntek, szombat este. Megvannak a régi bútorok, sok széknek, saroknak történelme van, érzem azt a hamisítatlan illatot. A kisterembe már bekúszott a modern technika. Felújították a nézőteret, a vetítő technikát. Igaz, hogy tömeg híján a büfének és ezzel együtt a pattogatott kukoricának is búcsút mondhatok, de azt hiszem két órát csak ki lehet bírni evés-ivás nélkül is.

Maradandó élmény volt a találka a régi/új randi helyen....

A gépek lázadása

Ma szinte minden csütörtököt mondott, vagy mondhatnám úgy is, hogy ami elromolhat, az el is romlik... 

Mikor lenne ez a lehető leg aktuálisabb, mint egy olyan napon, amikor két anyag leadása is aktuális épp. No, de hát azért vagyunk, hogy a problémát megoldjuk. Persze ez a bölcs gondolat messzire elkerült az idegroham szélén, mikor a nyomtató, számítógép, program után még a fénymásoló is megnyekkent. De túléltem a napot, leadtam az anyagokat, hazatértem békés otthonunkban. Túl egy finom mozzarellás paradicsomsalátán, egy esti fürdésen úgy gondoltam itt az idő, mikor is a nap gyötrelmei már más megvilágításba kerültek, megosztom őket.

És ekkor benyögte az unalmast a vadi új helyes kis vezeték nélküli számítógép egérkénk. !!!! De megküzdve az elemekkel csakazértis leírom, de aztán gyorsan megyek lefeküdni hisz holnap egy új nap virrad!

Jött, látott, győzött...

Megvolt a nyúl ünnep. Volt rokonlátogatás, evés-ivás, napsütés, meleg, lágy szellő, ajándékok, csokihegyek, játék az unokahugikkal, locsolás, kirándulás. Soknak is tűnik mindez a két napos ünnephez. És teljesült egy régi vágyam is, jártunk a marcipán múzeumban! Egyik nagy kedvenc. A marcipán, marcipánnal. Megunhatatlan! Volt már hogy cukormérgezésig zabáltam belőle. Krhm. Lehettem volna okosabb is ugyebár, meg is volt az eredménye.... 

a kedvencem

Szóval egy közeli városban már többször elsétáltam a felirat alatt "100 m-re marcipán múzeum". Valahogy mindig kimaradt, hogy bejussak. De most valami sugallat hatására arra fordultunk és annak ellenére hogy húsvét hétfő volt, nyitva találtuk. Egy kedves, helyes kis múzeum volt, aprócska kiállítással, de az érte fizetett 180 Ft-os belépő azt hiszem maximálisan megérte a látványt. A hozzá tartozó cukrászdában az ember lánya természetesen az említett belépti díj többszörösét elkölti a finomabbnál finomabb és csinosabb édességekre. Egy sütit a helyszínen bekebelezve, egy ehető szuvenírt beszerezve távoztunk megédesítve ezzel a húsvéti ünneplés végét....

csini tojások

a naphoz illő nyúl

a férj kedvence....

Lassan csordogál...

Jártuk a várost. Ketten, kézen-fogva, kellemes, langyos estén. Egy padon ülve, megvitattuk a dolgokat. Előbbre annyiban jutottunk, hogy megnyugodtam. Kell a biztonság. És lesz megoldás is.

Sokszor elég egy kedves szó, egy mosoly, egy őszinte kérdés baráttól, kollégától, ismerőstől... 

Bár jelenleg az ellenkező oldalra is könnyen átlendülök egy-egy kéretlen kérdés hallatán.

De szerencsére az előbbi gyakoribb. A pohár meg telítődik.

Keresem a teli poharam...

Nos, itt a nap, amikor én is keresem. Valaki esetleg tudja hol van? 

Kicsit összekuszálódtak a dolgot. Nehéz írni, pedig most is kell. Most kell leginkább talán. 

Igazából itt van. Tegnap például hoztam otthonról orgonát. Ez már kicsit a nyár szele, illata. Legalábbis gyerekkori emlékeimben így él. Most itt díszeleg a nappaliban. Várja velem együtt a húsvétot. 

De ez most háttérbe szorul. Ami jó és itt az előtérben, az az hogy van egy férjem, aki itt áll és fogja a kezem. Ez most mindennél többet ér.... és előbb-utóbb újra tele lesz a pohár! :)

Egy mosoly reggel, egy este

Kissé kopott, elhasznált lábtörlőnk helyére új került. 

Persze ennek kiválasztása hirtelen felindulásból történt, de úgy érzem jól sikerült.

Egy helyes, báránykát imitálóra esett a választás, mely jókedvre derít reggel, mikor kilépek az ajtón és este, mikor hazaérek és azt mondja beeeeee engedlek......... :)

Lila nyúl

Valahogy úgy alakult, hogy az otthoni privát becenevünk közösen a Nyúl. Illetve ennek több változata, aminek ecsetelésétől inkább most megkímélek mindenkit.

Szeretjük a nyulat, mint állatot. De van jópár kiegészítő is, ami valamilyen formában nyulas. Van például egy táskám, ami már sokfelé járt velünk és idegenek körében is mindig nagy derültséget okoz (már ezért megérte beszerezni, amúgy pedig egy nagyon hasznos kis darab). 

Ilyenkor húsvét környékén pedig még több nyúllal találkozunk. Mint ahogy történt az hétvégén egy újabb kirándulás alkalmából. A színe az én ízlésemhez kissé bizarr, de abból ítélve, hogy hosszú perceket kellett várni, amíg kettesben lehetünk vele, sok ember tetszését és derültségét elnyerte már....

Sport

Egyik "világjárós" kirándulás során, egy kis falun haladtunk keresztül, mikor érdekes dolgot vettem észre. Sok ember, szaladgál a sportpályán, körülöttük még több néző. És nagy megdöbbenésemre amerikai focit játszottak. Alapvetően nem vagyok egy nagy sportesemény néző. Vagyis ez így nem igaz. Nézem én, szívesen, élőben. Tv-ben nem bírom nézni, pedig a számtalan ilyen-olyan sportcsatornánk lehetővé tenné, a férjem persze, meg csak ezeket nézné. 

Szóval megálltunk és megnéztük. Többször hallottam már a kollégák, barátok beszélgetéseit, amik mind-mind amerikai fociról szóltak, de mivel alapvetően azt sem bírtam leszűrni ezekből, hogy amiről beszélnek, az az adott csapatnak épp jó-e vagy mégsem, így eléggé elveszett voltam a témában. 

Viszont itt élő egyenesben láttam, ki hogy és hova rohan, ül le, vagy épp áll fel a támadáshoz. Rúgja a labdát, vagy szalad minél messzebb. Csíkos ruhás bírók mutogatnak, karral jeleznek bent a pályán, sárga rudakkal a pálya szélén. Én meg csak figyeltem és próbáltam befogadni a sok új információt. Így élőben érdekes és látványos volt. Tetszett. Igaz, a "hazai" csapat vereséget szenvedett, de hát a részvétel a fontos... meg hogy én láttam élőben ilyet is....

A telefon túlsó fele

A munkám egyik része, hogy fogadom az irodába érkező hívásokat. Próbálom mindezt kedvesen és segítőkészen tenni, függetlenül attól hogy épp jobb, vagy rosszabb napot fogtam ki. Van az átlagos telefonáló.  Passzívan előadja mit szeretne, én megoldom a problémáját. Van aki mindenért morcos, kifejezetten mérges, ha visszakérdezek, pedig ő hívott és szeretne valamit tőlem/tőlünk. Nos, ilyenkor vagyok kifejezetten kedves és udvarias. És van aki azért hív, mert  valamit el akar intézni ugyan, de ettől, vagyis az alapvető munkavégzéstől még jól érzi magát, hallani a hangján hogy közben szinte mosolyog, ettől persze nekem is egyből jobb a kedvem...

A cél a középső delikvenst mosolyra fakasztani. Néhányszor már  összejött, máskor pedig szimplán attól a tudattól vagyok jobban, hogy sikerült felülemelkedni.....

Röpke randi

Áll a sarkon. Rám vár. :) Öt éve is ugyanígy várt. :)

Azóta ritkán van randi, hisz már a férjem. De jóleső érzés felidézni.

Irány a nagyvilág

Sokszor csak úgy elindulunk. Bele a világba, na jó, a közeli világba. Rendszerint megyehatáron belül kocsikázunk, apró falvakon keresztül. Jó egy kicsit lelassulni, kényelmesen kocsikázva nézni, ahogy egymást követik az apró falvak, kanyarogni a fák között, ahol egymást követik a lankák, majd az emelkedők, néha úgy érzem mintha Ausztriában lennék, majd az Alföldön. Változatos a táj. Mindig elcsodálkozok az apró házakon, mennyire változatosak, sokszor kirívóak, elhanyagoltak, vagy épp csodásan felújítottak. 

Aztán mindig találunk egy helyet, ahol érdemes megállni, sétálni, körül nézni, leülni a padra és csak mélázni.  Ez általában az a pillanat, amikor előkerül az elemózsia is.... Van hogy belerondítanak a kikapcsolódásba a vidéki nyugalmat megunt, kitörni, szórakozni vágyó fiatalok, akik azzal töltik szabad idejüket, hogy kisebb-nagyobb autó és motor csodákon barangoljanak ugyanezen tájon. Próbálom megérteni és befogadni, hogy milyen jellegű boldogságot okoz az erdőn, mezőn történő száguldás, sárdagasztás. Én azt hiszem más időtöltést választok inkább magamnak. Például nekiindulok a világnak. Aztán megállok, elmélázok. És rájövök, hogy karnyújtásnyira vannak olyan csodás helyek, amiket érdemes látni..... 

Az apu és a lányok

Az apu lányos apu. És lányos nagyapu. 

3 lánygyermektől jelen pillanatban 3 lányunokája van. És jön a következő utód. Aki meglepő módon lány. 

Csodálkozna is a család ha fiú jönne.

De a lényeg, hogy jó érzés négyszeres lánynagynéninek lenni....