14

14 éve ilyenkor pont ugyanilyen keveset aludtam, mint ma éjjel. 
A testem reszketett, a lelkem szárnyalt. Anya lettem. 

Sűrű volt az elmúlt időszak. Tegnap még egy kis családi összejövetelen megünnepeltük Mót!  

A forgatag közepén ül egy kamasz, az én nagyfiam, akit már csak én ölelhetek, puszilhatok, azt is titokban, sötétben, este az ágyában .... elnézem esetlen zavarát, megbújó mosolyát, oldódó jókedvét .... és rájövök, hogy minden gesztusában, apró mozdulatában ott van egy ember, az apukája! Félelmetes és felszabadító érzés, hogy akiben én 20 éve elvesztem, egy új emberi lényben lassan újra testet ölt. 

Hálás vagyok! És végtelen büszke! 

.... most pedig irány a tenger! Töltődünk.  

Mérföldkő, vagy mélypont, vagy csúcspont .... ki tudja?

Újabb mérföldkőhöz érkeztem. 
Vállalkozásom egy éves, egy hónapos. 

Az évforduló előtt már-már rém büszke voltam magamra, hiszen egészen beteltek az óráim, ügyesen gardíroztam a feladataimat és azt éreztem, hogy igen, megérkeztem, jönnek a feladatok és az elismerések is. Chill ...

Aztán pafff ..... a fő ügyfelem időt kért. Ami egy tőlem független döntés.

És most itt vagyok megint kételyek és aggályok között. Jó-e ez az út, biztosan ez-e a megfelelő irány? Őrlődöm, tipródom, agyalok (túl sokat is), tervezek, ötletelek .... aztán megrázom magam. 

Felállok, mert érzem az erőm, mert van hitem magamban, mert van egy masszív támogatóm (köszi Bib), mert tudom és érzem, hogy ez menni fog! 

Borsi mondta, hogy ez egy hullámvasút lesz. Olykor félelmetes, máskor boldogan hullámzó ..... 

Vállalkozom. 😎

Lopott idő

Megszöktünk. Ketten. Egy hétköznap délelőtt. 
Nagy előnye a gyerekek önállósodásának, hogy amíg mi távol voltunk, mindketten ügyesen hazamentek a suliból, aztán persze feküdtek a nappali kanapéján a tv előtt. De ez már részlet kérdés. 
Ránk fért. Nagyon. 
Valahogy  mostanában nehezebbek a feladatok, kevesebb a türelem. 
Nem is tudatosan, valahogy ösztönből jött, hogy akkor ezt a programot most kisajátítjuk és ketten töltjük. Volt még egy remek kuponunk Bib kerek szülinapjáról. A cél mi más is lehetett volna, mint a Balaton? 

Ezredszer írom itt le, de nem tudok elszakadni ... imádom. 

Most északi part, távoli kilátás .... Folly. 

Szeretem ezt a helyet, bár szigorúan főműsoridőn túl. Embertömeg mentesen. Erre épp alkalmas volt ez a hétköznap délelőtt. A legfelső kilátó teraszon előhalásztam az otthon bekészített gyümölcs dobozokat és békésen, beszélgetve, kettesben, nevetgélve, néha csak bambulva eszegettünk .... 

Aztán szörpöt kóstolgattunk az étterem kerthelyiségében. A levendulás verte az illatversenyt, viszont mindketten a gyömbért hoztuk ki az abszolút győztesnek! 

Közben hívott a gyerek, hogy mikor érkezünk (persze pontosan ugyanazt csinálta tovább mikor már otthon voltunk, mint amíg nem, de legalább még hiányol) 

..... aztán a felhők és a szél is megérkezett .... 

.... útközben az eső is .... 

.... békés pár óra volt ez nekünk! Újra! 

Elő házassági évforduló! 

Ez épp a tizenhatodik! 

Mákom - Virágom

A fiúk előszeretettel ásnak, kapálnak, ültetnek, pakolnak, random kertészkednek anyunál. Ennek eredménye a mama virágoskertjének közepén egy kisebb mákültetvény. 

Ássuk el ezt a maréknyi magot, meglátjuk mi lesz belőle .... 😀

... és most ezek a gyönyörűségek vigyorognak ránk ....

Alig várjuk hogy beérjen! 

hirtelen nyár lett

Egyszer csak hirtelen nyár lett. 

Voltak előjelek, de azért gyorsan jött a meleg és ezzel együtt a srácokkal a hétvégén megnyitottuk az idei strand szezont. 

Jaj, nem akarok erről folyton csöpögős posztokat írni, de hát ez van ... nagyjából mindig ugyanaz a menetrend. 

Felkerekedünk egy szép szabad vasárnapon, a geoláda segítségével találunk egy szuper klassz helyszínt, közben fogy a túra táskába pakolt elemózsia és megpihenünk egy vízparton. Most újra Fonyód. Nem tudok betelni vele .... imádom a Balatonnak ezt a részét. 

És piknikezünk a parton, a víz nyaldossa a köveket, a nap ragyog, a fák susognak a szélben, a Badacsony büszkén és rendíthetetlenül tagolja a messzeséget. Az idő elfolyik mellettünk, de nincs hová sietni, ez itt és most a béke és a nyugalom helye .... és én ülök a könyvemmel, Bib pihen, a fiúk pedig órákig hancúroznak a vízben ....  

.... néha annyira kevés is elég ..... 💙

gyönyörű új társam

Az idő előrehaladtát nem csak a gyermekeim folyton kinőtt ruhái, az évfordulók számának növekedése, a megfakult, kevésbé fiatalos arcbőröm jelzik, hanem a használati eszközeink amortizálódása is. 

A mosógépemet kb két éve használom úgy, hogy a szerelő azt mondta, ezt javítani nem lehet, csapágyas, használjam amíg megy, aztán vegyek másikat. Lekopogom  (kop, kop, kop ...) még mindig működik, kicsit hangos, de elvégzi a dolgát. 

Az utolsó hétvégi csirke sütés közben feltűnt, hogy a sütő valahogy nem éri el a kívánt hőfokot, lassan szerelőért kiált. 

A zuhanykabint kb. a szentlélek tartja össze .... 

És a 30. születésnapomra kapott tálas mixer, amit azóta nyúzok, húzok, költöztetek, része volt minden családi ünnepnek és hétköznapnak, feladta. Jó, lehet hogy nem segített a keverő lyukba folyton felcsavarodó palacsinta tészta, de hát eddig tette a dolgát. Na. 

És én ugye épp most, nemrég, pár hónapocskával ezelőtt voltam éppen 30. 

... szóval Bib úgy döntött, hogy meglep egy új konyhai lakóval. Nem tagadom, régóta szemeztem vele, de hát ki akar egy kisebb vagyont elkölteni csak azért, hogy gyorsabb legyen a dagasztás, hiszen én is, a gyerek is imád gyúrni. 
Az új társ megérkezett, gyönyörű! De tényleg. Csodásan és halkan dolgozik! 
Imádom! Bib pedig a sütiket imádja, amit készítünk vele .... 💙

Mamák & Anyák

Valahogy mostanában nehezek a napok, lassabban oldódnak a problémák, az élet zökkenősebb ....

Ez nem segít a hangulatunkon, türelmünkön. Pedig az életünk csodás apró dolgok halmaza, csak arra kell fókuszálni, mert a pohár félig tele van! 

Újabb orgonaillatú csodás májusunk van! Szemet gyönyörködtető, szikrázó napsütéssel! 
És a májussal érkezik az anyák napja is. Szívemnek oly kedves iskolai ünnepek már nincsenek, cserébe vannak lelkes gyerkőceim, akik készülnek és meglepnek. 

A nagy már csak minimálban nyomja, de cserében sokszor érezteti minden porcikájával érzékeny lelkét. A hosszas beszélgetések, szeretgetések már csak az esti, sötét szobában valósulnak meg. 

A kicsi még jön és bújik és ölel és elvárja a testi közelséget akár nappal, akár éjjel. És csodákkal lep meg! Mamának, anyának olyan szívbe markoló fogalmazást rittyentett, hogy szem nem maradt szárazon, bármennyire is csöpögősen hangzik. És ő komolyan gondolja és emlékszik, hogy amikor a tavalyi nyaraláson lefejelte a medencét és egy egész délutánt töltöttünk kettesben a hűvös szobában, hogy jobban legyen, ezt megírja most egy évvel később és hálás, hogy én ott voltam vele és vigyáztam rá. És megírja a mamának, hogy amikor ő egy random receptes könyvből választ egy sütit, akkor a mama azt a következő alkalomra elkészíti. 

Bib pedig csak egyszerűen átölel, titkos helyekre cetliket tűz és leírja, hogy hálás értem. 

Életem tán egyik legnagyobb dicsérete az volt, amikor szegény apósom azt mondta nekem: " Olyan jó lett volna, ha ilyen anyukám lett volna, mint Te!" 

Hát mondja valaki, hogy nem apró csodákból áll a világ! 

egy fonat - két fonat

Idén egy hirtelen ötlettől vezérelve a húsvéti kalács készítését, kelesztését, fonását megreformáltam.

Új receptet kerestem, szombat este a fiúkkal begyúrtuk, megfontuk. Egész éjszaka hűtőben kelesztettük.  

Szokásos módon készült egy sima és egy kör alakú is. 

Aztán vasárnap reggel jó korán keltem, hogy a 8-kor dolgozni induló Bib friss kalácsot vihessen magával az útra. 

Fiúk ajándékot bontogattak, megtömték a bendőjüket minden jósággal, aztán a csodás napsütésben kipróbáltuk az új két kerekű családtagot, a nyuszi hozta rollert! 

Megtartom ezt a szokást! .... Extrán foszlós, puha, friss, igazi csodás húsvéti kalács lett! 

irodai kilátásom

Tele van a város gyönyörűen virágzó díszfákkal. Bármerre nézek rózsaszín, fehér, mályva színekben pompázó labda pamacsok lógnak a fejem felett .... és szirom mező hullámzik a lábam alatt ....

A méhecskék szorgosan dongnak. 

Én pedig kávézás közben ebben gyönyörködöm. 

... végre tavasz van! ..... 

Hétezer háromszáz nap

Hétezer háromszáz nap, 

pontosan 20 év .... 

ennyi ideje vagyunk egymás életének szerves részei. 
Bib & én 💗

Az első randi lassan és nehezen jött össze,

de alig fél év után már együtt laktunk. 

4 év után összeházasodtunk. 

Rá két évre családdá váltunk, megszületett Mó. 

Még három év és négyen lettünk Ábi által. 

Hálás vagyok, hogy 2006-ban belépett az életembe. Olvasom az akkori naplóimat, fura érzés. Jókat derülök naív kislányos mondataimon és közben annyira tisztán látom hogy melyik döntés, melyik lépés hova vezetett és hogy ott és akkor mekkora szükségem volt a változásra, egy új világra, Rá! 

Rengeteg csodás élmény köt minket össze. 

Elképesztő óraszámú beszélgetés. 

Sok hullámvölgy és együtt túlélt mélypont. 

És most itt ülök vele. 

Meglep, virágot hoz, étterembe visz, fogja a kezem, kérdez, hallgat, felsegíti a kabátomat, átkarolja a vállamat, megkérdőjelez, megviccel, megnyugtat, szeret .... én is még mindig .... nagyon. 💮😍

Kockás lila tenger

Rugalmas munkáimnak köszönhetően egy random csütörtök délután az ebédet a barátnőmmel egy város széli park napsütötte padján fogyasztottuk el. 
Ő sajnos jelentős változások előtt áll, mélységek és magasságok között hullámzik. Ebben próbáltam segíteni némi hallgatással, kérdezéssel, saját gondolattal. 
Közben az ebéd elfogyott és sétálni indultunk. 

Nekem megvolt a tikos célom, ő csak követett és folyt belőle a szó ....

Aztán a hosszan kanyargó földutakon haladva, az erdős rész között feltűnt egy tisztás, ahol letértünk egy kis ösvényre. Ekkor elhallgatott, majd csodálkozva rám nézett, milyen gyönyörű színek vannak itt! 

Lábunk előtt a lila tenger, telis tele lengedező kockás liliomokkal! Egy dolog járt csak a fejünkben, óvatosan lépjünk, lassan mozduljunk, nehogy egy is megsérüljön. 

Egy kis megnyugvás a lelkének, egy kis feltöltődés nekem ..... egy sima csütörtök délután. 

és végre TAVASZ!

Hétvégén kiástuk a tárolóból a karácsonyfa talp, popsi tepsi és egyéb téli alkalmatosságok alól a bringákat. 

Aztán újra gurulunk! 

Melegít a nap! 

Lágyan lengedez a szél. 

A természet még csak alig-alig ébredezik.

Válogatunk a környező bringautakban. 

.... és valahogy automatikusan a közeli tópartra tekerünk. 

A jó idő tömeget generál, mi próbálunk a saját buborékunkban töltődni. 

Elfoglaljuk a stég egyik szabad sarkát és megállapítjuk, hogy utoljára még a korcsolyát húzták a lábukra ugyanitt. 

Aztán hirtelen ötlettől vezérelve a nagy nekiáll tutajt építeni! 

A kicsi segít neki. Összedolgoznak. Küzdenek. Közben feladják, majd újra gondolják. 

Én ringok a vízen és csak úgy a napba tartom az arcomat. 

.... repül az idő, lassan hűvösebb van, a nap sem olyan fényes már. 

Indulás előtt vízre tesszük ByeBye-t, a közös alkotásunkat. 

Méltóságteljesen, lassan csobog a tó belseje felé .... csodás tavasz kezdet ez! 

.... néha annyira kevés is elég. 💙 

Ui: Elmondhatatlanul hálás vagyok és büszke. Hogy kaptak ilyen kézségeket apukámtól. Hogy tudnak offline-ok lenni. Hogy tudtam nekik értéket adni.  

Fényeim a kanapéról

A negyedik emelet egyik kétségtelen előnye a kilátás. 
Ülök a kanapén. 

Ma itthonról dolgozom, fiúk suliban, Bib dolgozik. 
Kortyolom a kávémat. 

Balra nézek látom a távoli dombokat, melyek tavasszal csodás színben pompáznak. 

Jobbra nézek, a tetőtéri ablakon keresztül szikrázik a nap és látom a gomolygó felhőket .... 

Só

Kedvenc magyar mesém A só. Kinek, mit jelenet a só? 

A gyerekek egyre többször vannak önállóan itthon, mi is szabadabban intézzük ügyes-bajos dolgainkat Bibbel, de múltnap mikor egy pár órára elindultam ügyintézni, az apjukkal maradtak a gyerekek.  

Kisebb gyermekem némi idő elteltével érdeklődött, mikor érkezem? Ha ketten vannak, akkor jogos a kérdés, mikor érkezünk, de most hárman voltak. Gondolkodtam is rajta, hogy miért hiányozhatok ennyire, hiszen pontosan ugyanazt csinálja ha otthon vagyok, mintha nem ....  

Hazaérvén kifaggattam miért keresett ennyire. 
Válasz: "anya, ha nem vagy itthon, az olyan mint a croissant töltelék nélkül" ..... 
Hát nekem most a töltelék a só! 💖

Ui: másnap bevallotta, hogy a hatásvadászat kedvéért mondta csak ezt nekem. Cserébe jól megcsiklandoztam! 

Felszállt a köd

November közepe óta szürke, ködös, felhős, csapadékos, nyirkos idő boldogított minket. Talán egy-egy pár óra volt elvétve valahol amikor láttuk szikrázni a kék eget és ránk sütött a nap! 

Február eleje van és volt már pár nap, amikor kiderült az ég és végre az egybefüggő szürkeséget felváltja a fény! Úgy kellett már ez mint egy falat kenyér. És látszik az alagút vége, reggel korábban van világos, este is látványosan később lesz sötét. 

Várunk tavasz, nagyon! 

az én almáspitém

Bib imádja az almáspitét, de mivel mindkét nagymama rendszeres sütője ennek a desszertnek, ezért én eddig nem túráztattam magam az elkészítésén. 

Anyósom sajnos már nem süt többé, Gyöngyi próbálkozik, de az kevésbé értékelhető .... így jött az ihlet, hogy megpróbáljam. 

A tészta begyúrását elcsesztem, így nyújtáskor szakadt, ahol csak bírt, de a töltelék kifejezetten finom lett.

Egyre csak fogy a kerek forma, szóval ehető lett! 

Mellette persze készült arany galuska a fiúknak, ma pedig a Mór még mellé csapott egy sport szeletet. 

Nyári kihívása, hogy megtanul minden alap ételt megfőzni! Ez a saját gondolata és döntése! .... igyekszem neki segíteni! 

kori-kori korcsolya

A srácok évek óta minden télen boldogan nyúzzák a téli vásárok korcsolyapályáit. Mi ketten állunk a pálya szélén, kővé dermedt a lábbal, a sok réteg alá is bekúszott már a hideg, de olyan örömet okoz látni, ahogy kipirulva, vigyorogva kergetőznek a fiúk a jégen, hogy megéri! 

Idén a Mikulás úgy döntött meglepi őket egy-egy saját korcsolyával. Nagy volt a boldogság! És az idei telünk egyik fókuszpontjává vált ez a fajta kikapcsolódás. Az időjárás is segített ebben, így szabadtéri, fedett, természetes felületű pályákat is ki tudtak próbálni. 

A január csodája, hogy sok év után végre újra befagytak a természetes tavaink. A napsütésre már csak nyomokban emlékszem a november óta tartó szürkeség és köd miatt, de kárpótol ez a természeti csoda. A végtelen jégfelület, a holdbéli táj, hogy ott sétálok, ahol nyáron boldogan úszkálok .... 

Volt jégdisco, befagyott Balaton, helybéli tó .... és ők boldogok .... és ezt annyira jó látni. Hogy mozognak, léteznek, nevetnek! Örülök, hogy adhattunk nekik egy ilyen plusz tudást, tapasztalást .... jó volt ez a január! 

Új év _ téli hangulat

Végre megérkezett az igazi tél! Hóval, faggyal ... 

Évek óta reménykedünk, hogy értelmezhető mennyiségű hó lep el minket. Minden télen akadt egy kis porcukor szórat mennyiségű a tetőkön. Tavaly januárban épp annyi, hogy reggel kimentünk anyuékhoz és délre elszánkóztuk a nagyrészét ... 😉

Karácsonykor volt egy kis illúzió, hiszen a fákat, réteket beterítette egy leheletnyi hóréteg. Sóvárogtunk, hogy talán, talán a hideggel együtt érkezik még egy kis hó is. Aztán eljött a várva várt pillanat, az iskola kezdéssel együtt .... 😁
Csodás ropogós, csillogós fehér lepel fedte be a környéket 10 cm vastagon! 

Csak bambulok az ablakból .... mesebeli bármerre nézek. 

Minden reggel gyalog indulunk útnak, mindenki jobban jár, ha a kocsi most pihenőn van.....

és Ábi boldogan szalad keresztül a parkon a hótakaróban. 

És mivel télanyó épp a sulikezdésre időzítette a dunna kirázását, így kénytelenek vagyunk délután, este kihasználni a lehetőségeket, így sötétben húzzuk, nyúzzuk a popsitepsit a közeli lankákon! 

Nagy élmény ez most! 

karácsonyi hangulat

Az idei karácsonyban valahogy minden olyan megszokottan, lassan, hagyományosan telt. Na, jó, leszámítva, hogy eltörött a karácsonyfa talp és sos megoldást kellett találni rá .... :)

Nagyjából 4 éve hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltuk, hogy szűk családi körben kihúzzuk egymást és szigorúan saját készítésű ajándékkal kell meglepni a másikat. Ezt idén is megvalósítottuk! :) És ez idén is nagyszerűen sikerült! 

Ábi Bibet húzta és meglepte egy manóval, amit a technika órán lesett el és mivel már kész volt vele időben, ezért készített mellé egy vicces karikatúrát is! 

Bib engem húzott. Készített nekem papírból karácsonyfa alakú könyvjelzőt, több fajtát is. 

Én Mót húztam. Verset írtam neki, vagyis igazából a családnak írtam verset, mert tudtam, ha csak neki írom, Ábi kiborul, így is sírás lett a vége, mert nagyon meghatotta ......

Mó pedig Ábit húzta. Ő papírból készített egy több lépcsőből álló rejtvény fejtős játékot. 

Tetszett, ahogy mindenki felvezette a saját ajándékát és a személyt, akinek szánta, tetszett, hogy tényleg mindenki gondolkozott és dolgozott vele és jó volt, hogy mindenki örült annak amit kapott! 

Remélem még sok éven át tartjuk ezt a hagyományt is! 💚🌲🎄

kis adventi forralt bor - nosztalgia

Régi kollégákat összehozó kis adventi estét szerveztem. Mint minden évben ilyenkor már oly sok éve. És várják, szinte elvárják, hogy mikor szólok már. Az idei alkalomra sokan összejöttünk, jó volt sztorizni, nevetni, a régi emlékeket felidézni. 

Életem egy jelentős részét velük töltöttem, mindig elfog a nosztalgia, ha az iroda utcájában járok. Melegséggel gondolok rájuk, az ott tanultakra, az ott szerzett emberi kapcsolatokra. 

... és ha őszinte akarok lenni hiányzik a tervek összekészítése. Persze még az én időmben is a nagy részük digitálisan került átadásra, de mégis jelentős időt töltöttem lepedő méretű papírok A4-re hajtogatásával és imádtam hogy egy tárgyaló asztalnyi papír kupacból decens kis mappákat készítsek. 

.... rendmániás vagyok ... tudom én. 😁