csúúúúúúúúúszik

Mó későn indult önálló útjára, de akkor magabiztosan és stabilan. Érdemes volt kivárni, mert én így megmenekültem a folytonos követéstől, hogy épp mikor bukik orra szegény. Szóval jár. Aztán eljött a múlt hét, vele együtt végre némi hó és sok jég. Aztán az én gyerekem elég gyorsan megtanulta, hogy az eddig stabilnak hitt világot mégis inkább a gravitáció irányítja, így elég sokszor érezte meg közelről a föld "melegét"... Egyenlőre küzd rendületlenül és reméljük a jövő tél már örömet is okoz számára. Én addig csak nézem édes csetlés-botlását... :)

hoppácska...

jézuska ajándéka

Remek ajándék lapult idén a fa alatt. Egy egész testes olajos thai masszázs. Hmmmm... Egész jól hangzott és a végeredmény is kellőképpen meggyőzött. Mostanra volt időpont, plusz gyerek felvigyázó, így elszabadultam. A mongol hölgy keze iszonyú nagy volt, erős és kemény, de pont tökéletesen tudott vele masszírozni. Az külön plusz pont, hogy az egy órás csendnek oka, hogy szegény magyarul egyáltalán, angolul is csak kevéskét tud. Így maradt a relaxáció és az izomlazítás teljes élménye. Rám fért nagyon.... :)

 

csak írok. jó?

Eltűntem. Újra és most újra itt vagyok egy apró szösszenettel.

A "Az én gyerekem már forog, ül, mászik, megy beszél, a tiéd meg még neeeeeeeeeeeem?" című kiélezett anyukák közötti versenyben elvéreznék elég hamar. Mert az én gyerekem egy lassú gyerek, az apjára ütött, mindent a nagykönyvhöz képest később csinált. Jelenleg a mikor beszél már ez a gyerek kérdéskörnél tartunk... 

Jelentem beszél. A saját nyelvén, néha-néha egy-egy érthetőnek tűnő szó is kicsúszik a száján mama, papa formájában. Még csak véletlenül sem az hogy anya. Aztán minap, talán pont egy hete megköszöntük anyósnak az ebédet, majd a gyerek közölte velünk, hogy EBÉD. A kis bélpoklos, mit is képzeltem, a másik potenciális lehetőség a csirkecomb lett volna. :)

más öröme

Pár hete fontos élménnyel gazdagodtam. Egyik kedves barátnőm szeretett volna egy koncertre eljutni, de pár híján le kellett volna mondania eme zenei élményről. Viszont nekem az ölembe pottyant pont erre az eseményre két jegy, így már csak a gyerek felügyeletet kellett megoldani. 

Hát mit mondjak, túl sok mindent nem vártam Korda György életmű koncertjétől, de egy itthon ülő kismamának minden élmény jó és új, szóval mentem én boldogan, csak valaki vigyázzon a gyerekre. Szóval ott ültünk mi is a sorokban és messze, messze csökkentettük az átlag életkort. De mindenki lelkes volt, tapsolt, már csak az "álló óváció" világító felirat hiányzott az őrjöngéshez. Minket is magával ragadott a hangulat, bár be kell valljam, az én anyukám Koncz Zsuzsát és Máté Pétert hallgatott, így a legtöbb nóta ismeretlen volt számomra. Viszont koncertező párom szinte minden dalt kívülről fújt, náluk otthon jobban ment ez a fajta zene és iszonyú jól érezte magát, alig győzött hálálkodni, hogy őt vittem magammal és hogy neki ez mekkora élmény, mert a fiainak majd el tudja mesélni, ő még volt Korda koncerten. A végére engem is meggyőztek arról, hogy ők tényleg szeretik ezt csinálni, ez az életük és imádják egymást ennyi év után is. 

Így aztán pozitív élménnyel és azzal a tudattal távoztam a két óra elteltével, hogy másnak örömet okozni valóban nagy öröm.

tojásban a meglepetés

Hétvégén Csoki napok voltak a városban. A számtalan formájú, ízű, kakakó tartalmú finomságokon kívül volt még bőven látnivaló, játszóház a kicsiknek-nagyoknak, csoki reszelék, bonbon kóstoló és néhány a csokihoz kapcsolódó termék is. Mi pedig beszereztünk magunknak egy-egy ajándékot. Bib Epermézet választott, én pedig egy arany tojást, amiben egy ajándék ékszer lapult. Nagyon megörültem amikor az ölembe hullott egy cuki bagoly formájú fülbevaló!

Szegény Mónak pedig be kellett érnie az üres linzer sütivel.... de azért ő is remekül szórakozott! :)

újra írok

Nehéz dolga van az embernek, ha egy olyan blogot ír, aminek az a címe, hogy "A nap csúcspontja" és hosszú ideig egy érzelmi hullámvasúton kénytelen ülni. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben tudtam volna jó dolgokról is írni (ha másként lenne, már valami idegosztályon feküdnék), csak mire eljutottam volna odáig, újra lent voltam mélyen....

Ennek vége. Az élet megoldotta nehéz helyzetemet, már csak a feldolgozás van hátra, így talán újra tudom rögzíteni kis életünk történéseit.

 

Ennek örömére egy röpke esemény mára. Ma Bib kézen fogott és mielőtt elmentünk volna Móért a nagyihoz. bekanyarodtunk egyik kedvenc éttermünkbe és ittunk egy-egy sört. Ebben csak annyi a különös, hogy 2,5 éve volt utoljára, hogy mérhető mennyiségű alkohol került a szervezetembe. Jól esett, hiányzott, bár sosem voltam nagy fogyasztó. Kifelé menet a hosszú lépcsősoron egy pillanatra meg is billentem, pedig csak egy pohárka kis meggysört gurítottam le..... :)

fiatalok

Gyakori vendégek vagyunk a város parkjaiban. Minap is megpihentünk. Mó békésen rágcsálta a tölcsérét én pedig élveztem a jól megérdemelt fagyimat. Aztán egy 4-5 fős középiskolás társaság letelepedett a mellettünk lévő padra. Nevetgéltek, beszélgettek, amikor az egyik így szólt a másikhoz:

- Te most itt akarsz rágyújtani? 

- Ja, nem. De kéne nagyon, inkább menjünk odébb. 

Azzal felálltak, majd egy jó 50 m-re odébb megálltak (pad sehol sem volt több üres!!!), aztán tovább nevetgéltek, beszélgettek és persze cigarettáztak. És nekem ez olyan jól esett, de tényleg, hogy vannak még normális, gondolkodó fiatalok (itt jöhetne a bezzeg a mi időnkbe című történet), akiknek eszébe jut, hogy egy babakocsiban eszegető gyerek mellett nem gyújt rá. Ez sok felnőttnek sem jut mindig eszébe....

kánikula

Tombol a nyár ezerrel. Bib persze már dolgozik, így mi kettesben Móval küzdünk. Itthon a "hűvösben", de többnyire inkább a strandon. A gyerek lubickol, az anya barnul. Csini csoki színem van, mint egyszer a török nyaralás után. :) Nyomulunk a bébi medencében, kannával, vödörrel öntözünk, mások játékát lejmoljuk, csúszdázunk, pancsolunk. Néha teljesen passzív üzemmódban van a gyerek. Csak ül és szöszöl. Máskor majd kiugrik a bőréből. Leginkább a hullám medencében. Mutogat előre, hogy óóóóóóóóóó, meg hööööööööö és vigyorog és sikongat. Alig bírom tartani, mert mászna előre, tök mindegy hogy a fejét csapdossák a hullámok, csak megy a többi medence használó legnagyobb döbbenetére. Állnak körülöttünk és figyelik a kölyköt. Persze ha karúszóról, vagy úszógumiról van szó korántsem ilyen lelkes, sőt kifejezetten elutasító. Talán egyszer megszokja, vagy anélkül nő fel, majd meglátjuk. 

Itthon azért nehéz (a többi opció - városi séta, játszótér, mama-papa, stb. - hőség idején kilőve), főleg hogy a huzatnak nevezett levegő, amit produkálni lehet, olyan mintha hajszárítóval fújnának. Kellemes így 40 fokban. 

DE (csupa nagybetűvel) mielőtt panaszkodnék eszembe jut, hogy tavasszal hogy utáltam a hideget, a hófúvást, hogy be vagyunk zárva, hogy babakocsival a közlekedés reménytelen. És most lehet hogy folyik rólam a víz, alig kapok levegőt, szédülök, de ez ezerszer jobb mint egy jó kis hóvihar..... :)

hőség és defekt

Tegnap délután 1/2 4. Tűző nap, majd 40 fok, egy autó, két gyerek, két anyuka és egy defekt. Várakozás. A mellettünk parkoló autóból kiszáll egy kedves idegen és látva szorult helyzetünket segítségünkre siet. Időt, energiát nem kímélve, izzadság cseppeket, koszt, izzó aszfalton kúszást félre téve 1/4 óra alatt megoldja a problémát. Hálát elfogad, pénzt nem. Majd mosolyogva távozik!
KÖSZÖNJÜK a segítséget Kedves Önkéntes Tűzoltó

szabadság és nyár

mi hárman

Gyorsan eltelt a július. Tele programokkal sok vidámsággal, napsütéssel. Iszonyú jól éreztük magunkat, élveztük a szabadságot és persze Mó is hogy hárman vagyunk. A teljesség igénye nélkül jártunk Zircen rokonoknál, Eplényben a bringarénában, Veszprémben a várban, a városban, az állatkertben, több ízben a Balatonon (Füreden, Györökön, Vonyarcon, Gyenesen) fürdeni, sétányon andalogni, kirándulni, Tapolcán a barlangban, Őriszentpéteren a Pajtában, anyuéknál sokszor, minden tesónál, barátoknál, régi ismerősöknél, babalátogatóban, ja és a városi tv toronyban. Én még sosem voltam, így a Bib elvitt! :) Aztán volt kettesben romantikus napunk, ami kb. ugyanarról szólt mint az összes többi, csak végre figyelhettünk egymásra. És volt egy buli, igazi, éjszakai, diszkós bulis buli. Három éve a közelébe sem mentem hasonlónak, de most valahogy jött az inger és megnéztünk egy-két Balaton parti szórakozó helyet. Én táncoltam, énekeltem...

Szóval csak mentünk és mentünk, gyerek közben rendületlenül evett, aludt, mászott, felfedezett, vigyorgott. Örült nekünk, meg úgy mindennek. Tartalmas volt ez a három hét, pedig "igazi" nyaralás nem is volt. Aztán most jön a böjt. Bibe három hétig reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig dolgozik.... :( De hát ez van, mi azért próbálunk menni a Mórral továbbra is strandra, rokonokhoz, barátokhoz. Kell neki az inger, a társaság.

kéééééééééééééééééééész!

És lőn torta! :)

Szóval sütöttem két sima piskótát. Aztán kevertem egy jó kis tejszínes csokikrémet. Majd a ketté vágott lapokat Bib megtöltötte és egymásra pakolta. Ezek után következhetett a díszítés. 

Gyúrtunk, színeztünk, formáztunk. Bár akadtak közben bőven nehézségek. A marcipán kiszáradt, ezt orvosolni sajnos nem tudtam. Majd néha elkapott az idegbaj, mikor szakadt, ragadt, összenyomódott. Kerültek rá szépségtapaszok is helyes kis karikák formájában. Aztán végre elkészül. Pont kétszer annyi ideig tartott ez utóbbi művelet mint maga a torta gyártása. De szerintem megérte! 

Finom is lett, el is fogyott és persze Mó is örült. 

Íme a folyamat képekben.... 

már egyéves

Ma 16:57-kor elénekeltük a Boldog Születésnapot Mónak!! Hihetetlen. De tényleg, úgy röppent el ez az egy év, mint egy pillanat. Először még napokban számoltuk a korát, aztán hetekben, végül hónapokban. És most itt a tizenkettedik.... Jó volt ez az év. Nehéz. De jó. Imádtam akkor és ott azt az időszakot, de most ezt sem cserélném semmire, pedig ennek is megvan az a nehézsége, mint az egy évvel ezelőttinek. Hát mit mondjak? Anyának lenni nagyon nagy érzés, elmondhatatlan....

Az igazi első zsúr szombaton lesz, melyre saját készítésű tortával készülünk Bibbel. Remélem jól sikerül, a fotókat pedig töltöm hozzá! :)

apaújramégmindig gyerek

Kaptam egy nagy adag gyerek dalt, azok közül válogattam, mikor hazaért Bib és meghallotta az épp aktuálist. Megállt az ajtóban, megrökönyödött, majd újra játszatta, majd sírt a röhögéstől, majd újra játszatta, akkor már fetrengett, majd újra és újra, aztán azóta újra és újra hallom, mikor csörög a mobilja. Íme a szám:

http://www.youtube.com/watch?v=KKk28QsOyZg

De hát mit is várok? Hisz imádja a szóvicceket és ez különösen ott van a szeren. 

És egyébként is egy örök gyerek, hisz a minap is elmentünk Mónak ajándékot választani. Én ott dekkoltam a kisvödrök, lapátok, kannák, kisautók tömkelegében miközben ő kedélyesen ténfergett a boltban, aztán találkoztunk a pénztárnál, ahol is nálam ott volt az ajándék tárgya, az ő kezében pedig ÖT DARAB vizipisztoly! Mert nagyon állatul néznek kis és feltétlen módon szükségünk van minden darabra és a gyerek (aki most lesz egy éves ugye) hogy fogja élvezni. Aha. Persze. 

Haragudni persze nem tudok, hisz ez az egyik tulajdonság amit nagyon szeretek benne, szóval jót röhögtem én is... azóta csak Lajoska.....

erkély

Nyílik az ajtó, Mó startol. Mint a villám már a folyosó végén van, vagy a másik irányban kint az erkélyen. Ez a legújabb. Eddig szerencsétlen csak az erkélyajtó üvegét verte és osztotta a magáét babanyelven, de a múlt heti jó időnek hála kiereszthettem. Hát ő csak tapicskol kifelé, kapaszkodik a rácsba és mondja, mondja a magáét közben mutogat, kiabál és vigyorog. 

Egy újabb kis világ tárul elé....

megy a csibe a zenebölcsibe

Jó pár hónapja egyik állandó elfoglaltságunk a zenebölcsi. Egy óra éneklés, dalolászás, mondókázás. Általában ez a program a gyerekeknek. Az én fiamnak meg mikor milyen kedve van. Néha végigüli az ölemben és csak figyel, máskor állandó felfedezésben kutat, matat a teremben. Aztán olyan is volt már hogy csak ült a Kata (ő a "tanító néni") előtt és meredten figyeli. De a legjobb és legtöbbször űzött foglalkozás a hangszerek rendeltetés szerű használata, melyet az alábbi képen illusztrálok....

Megnyugtattak, hogy a gyerek szívja az információt és tanul ő közben, csak még az eredmény várat magára. Nos én türelmes vagyok.....

a gondolkodó ember

Az eddigi gyerek ellátás körüli gondolatok helyett most végre egy agyat megmozgató feladatot kaptam, vagyis vállaltam önként és dalolva. Bibnek segítettem egyik munkájában és varázsoltam neki csodálatos excel táblázatot. Hosszú oszlopokkal, sorokkal, számításokkal, ellenőrző helyekkel, színezve és szortírozva. Hú. Ki gondolta, hogy egyszer ez ekkora örömet fog okozni, hogy itt gubbaszthatok a gép előtt és molyolhatok a számsorokkal. :) És mit mondjak? Nagy élmény volt, hogy számomra hihetetlen módon jöttek elő az agyam hátsó bugyraiból a megoldások. És büszkén vállon veregettem magam, hogy minden a helyén volt, egy pontot sem vétettem, így a több órás meló után az ellenőrző sor is tökéletesen sikerült. 

Abbahagyom az önfényezést, mert egy aktív excelt használó emberke számára az én kis táblázatocskám egy szimpla újjgyakorlat lenne. De nekem, aki cirka 1 éve rá sem nézett semmi hasonlóra, nagy élmény ez..... :)

eltelt egy újabb év

Immáron harmadszor áradozok itt, hogy fesztiválos hétvége következik! 

Kezdek uncsi lenni? Talán ez még belefér... :)

Szóval ez megint más lesz, hisz tavaly a pocakommal nyomultam, most viszont bébijárgánnyal és bébivel együtt. Szerencsére Mó jól veszi a szocializálódás akadályait, így bátran lendülök neki ennek a remeknek ígérkező hétvégének. Bib persze melózik, így a hármasban, esténként kettesben andalgás, koncertezés, barátozás, beszélgetés sajnos csak egy kósza ábránd volt, de talán hamarosan bepótoljuk, mert sok mindent pótolni kell. Többek között az elmaradt 7. évi randit. Az élménybeszámolóval hamarosan jövök....

egy korszak vége

Tíz hónapig volt a gyerekemnek dédapja. Kedd óta nincs....

Nehéz felfogni és elfogadni. Főleg, hogy értelmetlen az egész. Tudom, hogy neki ez egy megváltás. Neki, aki 87 évig tevékeny életet élt. Minden áldott nap ment és dolgozott. Mezőn, réten, szántón, legelőn. Még az utolsó ca. 10 évben is, amikor már érdemi produktuma nem volt a napi ténykedésének. És az elmúlt pár hónapnyi ágyhoz kötöttség maga a béklyó és halálos ítélet is volt egyben. Tudtuk, hogy rövid időn belül ez lesz a vége.... De hogy ennyire rövid időn belül? Azt azért nem.... És kinyílik a bicska a zsebemben ha arra gondolok, hogy milyen lelketlen, embertelen módon lett vége. És csak az vigasztal, hogy ő ezt talán már nem tudta ép ésszel felfogni... Azt hittem én nagy naivan, mert az vagyok, naiv, hogy jó helyre, jó kezekbe adtuk. Mert mit tehet az ember, ha erején felüli a feladat? Segítséget kér, próbálja a megfelelő megoldást megtalálni. És hisz annak aki a másik oldalon áll. Nem kellett volna, vagy máshogy kellett volna, de ezen már nem lehet változtatni. Csak ha ezt tudom, vagy legalább sejtem, vagy valami emberi módon finoman tudatják velem, akkor elbúcsúzok ..... én és velem együtt másik 6 unoka, meg még 7 dédunoka.....

követőből felfedező

Nos a követés ideje egyre redukálódik azon időpontokra, mikoris valami új, furcsa hangokat adok ki én, vagy valami általam végzett tevékenység. Egyébként a gyermek átcsapott felfedezőbe. Minden érdekli. Főleg a bebújás, leesés és a lehúzás tetszik neki nagyon. Bármi ami kicsit is lelóg bárhonnan és számára elérhető, tuti fix hogy a földön landol kb. egy percen belül. Illetve remekül tud dobálni lefelé. Főleg kiskádból (állványon van még) kifelé vicces, hogy hova landol az adott játék, valamint etetőszékről ugyanez. Egyenlőre ledobja, majd néz utána meredten, hogy mi lett szegény pára sorsa. Majd rám, hogy anya, akkor én most mivel játsszak?

Azért általában ott sertepertél még körülöttem, de minden helyiségben mindig talál valami újat, ami még felfedezésre vár. Ma délután ez volt a legérdekesebb hely:

szabadnapos anya

Ez voltam én ma. Anyósapós bevállalta a gyereket, így én ügyintézhettem. Lassan rendszeressé válnak ezek a kis délutánok. Jelenleg a kereslet-kínálat (nagyi-gyerek igény) egyensúly még megvan, így nyugodt lelkiismerettel mehetek a dolgomra. Néha előfordul, hogy otthon csapok rendet, mert a követő uraság mellett eléggé nehézkes bárminemű takarítás. És ez egy rendmániásnál azért jelentős probléma. 

De ma, végre nagy napsütésben, melegben, vidáman szelhettem a várost keresztül-kasul. Először bringával. Fura volt, nagyjából 1,5 éve hanyagoltam szegény párát a tárolóban. Aztán gyalogszerrel. A végére csatlakozott hozzánk (közben összeszedtem a gyereket is) Bib és jó későn értünk haza. Imádom ezeket a meleg estébe nyúló sétákat. Szerencsére Mó is jól viseli a babakocsikázást, így remélem ezen a tavaszon, nyáron sok hasonlóban lesz részünk.  

Holnaptól Bib szabadnapos, hétvégés, meg még hétfőn is. Így végre, végre, végre négy napos hosszú hétvégénk lesz! Remélhetőleg az idő is kegyes lesz hozzánk és tudunk valami szuper kis programot csinálni.... klassz lenne.... :)