a nagy

Mó idén már hatodikas. Megbeszéltük, mindenkinek egyszerűbb az élet, ha nem lesz már napközis. Így órák után hazamegy egyedül. Az idei első sulis nap után kb. 3 körül otthon volt. Mi a kicsivel 5 óra előtt értünk haza és így fogadott minket ..... 

Azt mondja nekem: "Anya olyan jó érzés, amikor hazajövök és az ajtóban érzem valami finomnak az illatát, amivel vártál engem. Most neked is jó? "

Igen, ez nagyon jó! 💞

még nyár

Idén extrán hosszú a jó idő, így mi próbáltuk minden téren kimaxolni a nyarat. Még az utolsó sűrűbb hetekbe is beiktatni egy-egy strandot. A naptár szerinti nyár utolsó napját is a Balatonon töltöttük. Újra a csónakban, valahol a déli parton ringatóztunk hosszasan az elnyúló nap sugaraiban. A gyerekek önfeledten ugráltak amíg véletlenül össze nem fejeltek és mindenki sírt. 😅 Csak a szokásos ..

Egy kedves ismerős által az idei strandszezon vége valami új kezdetét is jelentette, mert kipróbálták a sup-ozást. Ügyesek voltak, jól ment nekik!

 .... nyár volt még és meleg, napsütés, béke és nyugalom .... 

Naptár szerint ősz van, időjárást tekintve nyári kánikula. Megkezdtük a tanévet, az új könyvekkel, címkékkel, füzetekkel, megoldandókkal és beszerzendőkkel. Tegnap évnyitó, ma már tanítási nap ... Új év, új remények. Bízom benne, hogy ez egy nyugodtabb, kiszámíthatóbb időszak lesz .... 

tv

Azt mondja a nagyobb gyermek egyik este a kanapén ülve: "Anya én kiskoromban azt hittem, hogy az aki a tv-ben van, lát minket úgy, ahogy mi látjuk őt, ezért fürdés után mindig a szobámban öltöztem fel, mert féltem. "

..... paff ... 

Érdekes, hogy mennyi minden járhat a gyerekek fejében, amiről nekem fogalmam sincs.

Aztán megnyugtatott, hogy rájött, nem látnak minket a tv-ből, bár azóta is a szobájában öltözik. ... 😅 

Tenger, Nyaralás, Napsütés - Sokadig a sokból

Az idei pihenés leginkább a végtelenített strandolásról és semmittevésről szólt. Nehezen tudom megfogalmazni az érzést, keresem a szavakat, hogy leírjam, mert így visszagondolva is annyira pihentető és feltöltő volt. 

Felvillanó érzéseim, arról, mi okozott örömet: 

- felkelni vagy aludni bármikor, ahogy épp jólesik, 

- reggeli előtt úszni a tengerben, 

- enni a teraszon, 

- hosszsan olvasgatni a könyveim, 

- érezni a széllel a sós levegőt, 

- hallgatni a kabócákat, 

- könnyű sétával bejárni a félsziget nagy részét, 

- zeg-zugos, kietlen partokon fürdeni, 

- hagyni hogy az áramlat elvigye súlytalan lebegő testemet, 

- a sótól csomókban álló hajamat kendővel összefogni, 

- érezni az erőt a hullámokban, 

- élvezni a nap melegét, 

- csodálni a paplanernyősöket, 

- látni a gyerekek gondtalan, boldog, szabadságát, 

- simogatni a sótól cserzett, napsütötte csokoládé barna bőrüket,

- sétálni az langymeleg éjszakában, 

- csillagot bámulni a parton, 

- várni a lemenő nap utolsó sugarát,  

- csak ülni egymás mellett szótlanul és tágra nyílt pupillával révedni a végtelen tengerre

- létezni egy végtelenített időzónában, 

- mindezt megélni együtt négyen ....  

.... ezt mind jelentette nekem, nekünk idén a nyaralás. Hálás vagyok az élményért, hogy megtehettük, hogy megtettük! .... folyt köv..... 

a minta követődik

Először csak egy eseményről szerettem volna írni, de közben kettő lett belőle ugyanabban a témában. 

A minap a strandra csomagoltam főtt kukoricát. Nem nagyon volt más alkalmas eszköz, így alufóliába tettem. Kínálom a gyereknek a strandon: "Anyaaaaaaaaaaaaa! Utálom, ha a kajámat folpacba, vagy alufóliába, vagy zacskóba rakod! Ne így hozd legközelebb!"

Pfff

Így jár az az anya, aki környezetkímélő újraszalvétákba, dobozokba, tartós zacskókba csomagol gyermekének évek óta, így neki ez a norma, ezen nőtt fel. A hatás letaglózó és egyben örvendetes is! 

Jól megpuszilgattam érte! 

A tegnapi kellemes nyári estén csillag/hold lesen voltunk. Meghallgattuk az előadást, több távcsővel, több nagyításban megnéztük a hold összes, látható kráterét. Klassz kis esti program volt. Aztán Mó nem vágyott még haza és addig nyaggatta az apját, amíg ő kénytelen volt késő éjszakába nyúlóan sétálni vinni és beszélgetni vele. Istenem, hány és hány órát töltöttünk mi is ketten sétálással és beszélgetéssel nem nézve időjárást, éjszakát-nappalt. És most itt a kiskorú, aki igényt tart a kettesben beszélgetésre, hosszas eszmecserére, a sétára. Olyan jó ez .... úgy szeretem! 

Tenger, Nyaralás, Napsütés - Harmadik a sokból

Egy hónapja ilyenkor még épp csak kezdődött a nyaralás, ami ma már egy csodás emlék az idei évből. 

Kedvenc elfoglaltságom volt azon a héten, hogy minden reggel, a család és a strandolók ébredéséhez képest korán lementem úszni egyet a tengerben. A nap már melegítette a bőrömet, a víz kristálytiszta és tükörsima volt, minden lépéssel egyre jobban elnyelt a kékség. Kellemesen hűsített és frissített egyszerre. A legjobb és legfelemelőbb rész a lebegés volt. Ennek boldogsága valahogy mindig itt a tengeren járja át annyira a testem és a lelkem egyszerre, hogy nehezen tudok betelni. Csak fekszem a vízen. Mozgat az áramlat. Kékség felettem, kékség alattam. Súlytalan vagyok. És boldog. Hálás amiért itt lehetek újra és töltődhetek ..... 

Leginkább emiatt vágyom vissza! 🌊 💙

szülinapom

A napomom szabadságoltam magam, fiúk táborban, Bib kocsiba rakott és irány az Őrség. Begyűjtöttünk néhány geoládát, megnéztünk egy-két kilátót, bóklásztunk. Ketten, néha csendben .... Nyugodt volt és pihentető, kisimult.

Aztán begyűjtöttük a fiúkat, ők becuccoltak a kocsiba és irány az egyik kedvenc helyünk a Festetics allé. Szülinapi, tortázós pikniket rendeztek nekem. Olyan cukik voltak! Szeretem ezeket az egyszerű, nagyszerű dolgokat. 

Utána még megcéloztuk a Balaton déli oldalát egy esti fürdőzésre. Hosszan, elmélázva, békésen csobogtunk a kellemes vízben, háttérben a Badacsony és az aranyhíd. 

Csodás szülinapom! Szeretem a számom, a családom, az életem. Hálás vagyok! Öregszem, mert élek .... 

most miről írjak?

Még van nyaralási emlékem, amiről írni szeretnék, de közben annyi minden történik, olyan sok az esemény, hogy arról is kell szót ejtenem. :)

A múlt hét, de igazából ez is elég sűrű programok tekintetében ...  

Gyerekek a városi táborban élvezik a nyári szünetet, mi dolgozunk. Nekem most lazábbak a napjaim munka ügyben, így adódott a lehetőség, hogy Marival a szokásos nyári találkánkra sort tudtunk keríteni. Ő nem egy nagy strandra, programokra járó, de szívesen vette, hogy kivittem az egyik kedvenc tavunkhoz egy retro strandolásra. Hétköznap lévén kellemesen kevesen voltak, mi pedig kis lubickolással megszakított hosszas beszélgetést, mesélést tartottunk. Nap vége felé hanyatt fekve, elnyúlt árnyékok között az eget és a fűzfa gyönyörű ágait bámulva hosszan hallgattam őt. Mindig meg tudja világítani a dolgok másik oldalát, mindig van egy-egy megnyugtató mondata, mindig jó energiájú a beszélgetés. Ezt szeretem benne immár sok-sok éve! 

A hét közepe felé Bibnek volt egy esti munkája a KőFeszten. Itt már tavaly is jártam vele és a jó emlékek újra remek programot ígértek nekünk. Most vittük a fiúkat is! Szeretem a Káli medence kis falvainak, helyes házainak hangulatát. Szeretem a Balaton közelségét. Egy remek előadásnak lehettünk szem és fültanúi, még a fiúk figyelmét is lekötötte Pokornyi Lia majd két órás előadása annyira betöltötte a teret, időt. Igazi érzelmi hullámvasút volt, sírva nevetős és melankólikus elgondolkoztató. A végén libabőrös állva tapsolás ..... azt gondolom, ez a nyár egyik csúcspontja volt! Aztán volt még egy remek népzenei koncert homokrajzolással megbolondítva. Sokszor láttam már ilyet tv-ben, de élőben most először. Igazán érdekes élmény volt! 

A hétvége a fesztiválozásé volt. Újra egy helyes hegytetőn, erdők között jártunk, kilátással a Kis-Balatonra. Csajos bulit tartottunk pénteken, Csík koncert Presser Gáborral megbolondítva. Sokáig lebegett a fejünk felett a nyári vihar, amit először "elvitt a balaton", de aztán lecsapott ránk is. Esőkabátban ázva, a zenét élvezve, táncolva, énekelve azt, hogy "villámlik, mennydörög, ez tényleg szerelem!" igazából is villog és dörög és csodaszép! Csodás hangulata volt! Mikor vége lett a koncertnek, csak akkor vettük észre, hogy igazából rommá áztunk ..... a következő koncert el is maradt. ......... és emiatt reggelre kiderült, hogy a pénteki jeggyel beengednek mindenkit a szombati koncertre is. Nem sokat gondolkoztunk, hogy egy ölünkbe pottyant Halott Pénz koncertet kihagyni vétek lenne, így szombaton is útra keltünk. Az idő kegyes volt, a tömeg nagy, a koncert fergeteges! És sok-sok ember úgy tud együtt ugrálni a "szétszeretlek, szétszeretlek, szétszeretlek én" refrénre, hogy a végén majd megfulladunk a portól, annyira felkavartuk. Nagy élmény volt! Nagyon nagy! 

A koncentráltság miatt a hétvége további részében csak vonszolni voltam képes magam, mindenem fájt. Bár volt még egy családi reggeli piknikünk! Mondjuk ennek annyi a gyakorlati oka, hogy Bib nem vásárolt be, emiatt nem volt kajának való otthon és így oldotta meg. De volt egy nyugis 2 óránk a tópart melletti játszónál, ahol a gyerekek elvoltak egymással, mi meg a kemping székben ücsörögve beszélgettünk, eszegettünk. 

Még egy dolog ide. Bib. Akit a pénteki buliban a lányok elnevezték Prémium Kandúrnak. 💕 Nekem az, ez biztos. És hálás vagyok érte, hogy van és mellette ilyen életem lehet. Igazán eseménydús és sok pozitív pillanattal megspékelt hét volt ez! 

Tenger, Nyaralás, Napsütés - Második a sokból

Az idei év egyik feladata volt, hogy a fiúk megtanuljanak úszni. Rendületlenül hordtam őket az uszodába és ők élvezték! Az utolsó órán még azt mondta a kedvenc oktatónk, hogy lenne mit csiszolni a technikán, de a gyerekek vízbiztosak! Halkan megjegyzem, nekem inkább ez volt a cél, kevésbé érdekel, hogy jó-e a pillangó technikájuk .... 

Ezzel a háttérrel indultunk el a tengerre! Tudtam, hogy nem lesz gond a vízben, éreztem, hogy élvezni fogják, de azt álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire! Mó volt az, aki kivirágzott ebben a helyzetben. Az első 10 percben még volt rajta mentőmellény, aztán rájött, hogy azzal nem lehet merülni, így levette és onnantól iszonyatos szabadsággal, biztonságban, boldogan, egy szál szemüveggel és egy horgász hálóval úszott szakadatlan! Nem érdekelték a nagy hullámok, a mélység, a kékség, ment és kereste a tengeri sünöket, kagylókat, ugrált a vízbe mindenhonnan, ahol csak lehetősége adódott rá! 
Amikor a tengerjáró hajó orrából gondolkodás nélkül bombát ugrott a nyílt vízbe, meg amikor a tarajos hullámok csapkodták a sziklákat, ő meg ott búvárkodott, azért felszisszentem, de Bib laza apaként nyugtatott, hogy hagyjam, had élvezze, had legyen felhőtlenül boldog és szabad! A sós víz meg úgyis fenntartja .... 😉
Ábi kicsit lassabban, félénkebben állt a nagy kékséggel szemben, de ő is nagyon ügyes volt. Neki többször kellett a mellény, úgy érezte biztonságban magát, de a vízbe csapódó bomba ugrásokat ő is számolatlanul nyomatta! 

Itt igazából azt a Mót volt nagyon jó látni, aki legyőzve önmagát megint feljebb lépett egy óriási lépcsőn, aki megint arra tanít engem, immár sokadszor, hogy türelem, türelem, ki kell várni mindennek az idejét! Kivártuk és egy bátor, önfeledt, boldog kiskamaszt hoztunk haza a tengerről!  

Tenger, Nyaralás, Napsütés _ Első a sokból

Tele vagyok jobbnál jobb napi csúcspontokkal! Igyekszem őket számba venni, illetve itt lejegyezni. 

Lássuk az elsőt! 

Végre újra nyár, szabadság, nyaralás. A tavalyi nagy családi kiruccanás után idén mindenképp négyesben pihenést szerettünk volna. Tényleg szeretek mindenkit és imádok társaságban lenni, de ez a hét most arról kellett hogy szóljon, hogy nekünk négyünknek milyen igényei vannak és mi együtt legyünk és pihenjünk. Hát mit mondjak? SIKERÜLT megvalósítani. :)

Megérkezésünk első órájában

Az úticél egyértelműen a tenger volt. Még tavasszal foglaltam egy remek apartmant, ami a valóságban is maga volt a tökély! Karnyújtásnyira a tenger, csodás kilátással, kényelmes méretekkel, minden eszközzel felszerelve tisztán várt minket. Egy helyes kis faluban töltöttük a hetet, ahol nincs nagy nyüzsgés, de minden elérhető amire szükségünk van. Béke, kabócák, napsütés, tenger, szellő és végtelenített strandolás, semmittevés. 

Egész évben sokat megyünk, kirándulunk, így most csak úgy lenni szerettünk volna, amikor összefolynak a napok, amikor nem számítanak az órák, amikor csak úgy létezel. Ehhez szerencsére adott volt minden! 

Tökéletes egy hetet töltöttünk szabadon! 🌊🔆 

CHALLENGER 3

Gyermekkori vágyam volt valami igazán remek felfújható vízi alkalmatosság. Anno irigykedve néztem a Balatonban a kétszemélyes matracokat. Persze nekünk is volt, úszógumink, de hát arra nem lehetett úgy ráfeküdni. 

Mikor megszülettek a fiúk, beszereztük az épp méretüknek megfelelő delfint, krokodilt, egyebet. Ezeket még hellyel-közzel lehet használni, de úgy döntöttem az idei nyaralásra beszerzem végre a nekem valót is! 

Így esett a választás egy felfújható csónakra. Én a kisebbet választottam volna, de Bib természetesen közölte, hogy a nagyobb kell, így lett családunknak új tagja, Chali. 😅

Konkrétan akkora mint a nappali közepén a szőnyeg. Fetrengtünk benne kicsit otthon, szárazon, mégis csak fel kell fújni mielőtt vízre tesszük. Aztán mielőtt kipróbáltuk volna élesben, Bib közölte, hogy mentőmellény nélkül egy tapodtat sem mehetünk, szóval azt is beszereztük. Krhm. Többe került, mint a csónak maga. DE tudom fő a biztonság, szóval kell mentőmellény, ez tény. Bár az én célom tényleg annyi, hogy ringatózok vele a vízen, nem akarom átszelni a Balatont .... 

A helyi tóparton megúsztattuk a hétvégén. A funkcióját betölti. Lehet vele evezgetni, benne fetrengeni, róla ugrálni. Egy röpke romantikus randi keretében kettesben be is eveztünk (vagyis Bib) a tó közepére! 

Jöhet a nyaralás! 

Júniusi visszatekintő 5.

Szent Iván éjjele, ami idén a múzeumok éjszakával együtt volt. 

Bib kapott egy munkát a Balaton parton, így mit volt mit tenni, csatlakoztunk hozzá. Nagyobbik gyermek eléggé nyűglődött, hogy miért megyünk, ő ugrálóvárazni szeretne a városi rendezvényen. Meggyőztem. Bár nehezen fogadta be az új élményeket .... 

Egy olyan strandon volt a kiállítás, amit régen, meg még az előtt, gyerekkoromban sokszor látogattunk. Gyakorlatilag ez volt nekem A balatoni strand. Viszont valahogy úgy alakult, hogy mióta megvannak a fiúk, mindig valahova máshova mentünk, ez a rész kimaradt. Most viszont újra felfedezésre várt! Hagytuk a dolgozót dolgozni, mi pedig csatangoltunk a parton. Felfedeztük a játszó helyeket, csodáltuk a wakeboard-osokat, térdig gázoltunk a még hűvös vízben, srácok dagonyáztak a homokban. Majd megállapították, hogy mennyire csúcs ez a strand! Nyáron anya, mindenképp ide kell jönni, nyilván .... 

Az este csúcspontja a máglyagyújtás volt! Egy tűzzsonglőr lobbantotta lángra. Először csak halkan pislákolt, a táncolók elég közel tudtak menni hozzá, aztán egyszer csak belobbant .... 

Ez is egy olyan este volt, amiért hálás vagyok! Szeretem az életem! 

Júniusi visszatekintő 4.

Ez a bejegyzés szorosan kapcsolódik az előző jegyzethez, de úgy éreztem muszáj neki külön írást szentelni. 

Június utolsó hétvégéjén Bib egy csodaszép helyen rendezett fesztiválon dolgozott, én pedig elkísérhettem. Anyu vállalta a fiúkat, így az egész napot együtt tölthettük. Sok-sok helyszín, kultúra, zene és gasztro különlegesség forgataga fogadott minket. Forró nyári nap volt, az erdő felől feltámadó szellő kegyelmezett csak egy-egy jobb pillanatban. Én egész nap kísérgettem Bibet, lődörögtem egyik helyszínről a másikra. Belehallgattam, beleszagoltam ebbe-abba. Majd leheveredtem a vadcseresznye fa árnyékába és messziről szemléltem a hullámzó embereket, hallgattam az esti koncertre próbáló zenészeket. 

Volt szerencsém egy remek színész beszélgetését testközelből végighallgatni, érezni, tapintani a humorát, intelligenciáját, kedvességét .... remek élmény volt!

Este a nagyszínpad vendége volt Matteo Bocelli. Bevallom, eddig soha nem hallgattam a zenéjét. De kíváncsi voltam, a neve garancia volt a remek dallamokra. És ott álltam, ültem, feküdtem a fűben háromezer másik emberrel együtt, körülöttünk a zöld ezer árnyalatában pompázó csodás erdő, mögötte lassan lemegy a nap, felszáll a pára ... már-már egészen giccses a kép. Viszont annyira magával ragadó, felemelő, lüktető volt, hogy engem teljesen elvarázsolt. Jó volt ott létezni! Újabb boldog pillanat a nyárból! Hálás vagyok .... 

 

Júniusi visszatekintő 3.

Június utolsó, a vakáció első hetében nehezített terep volt, mert Bib hétfőn napközben elutazott és csak csütörtök késő délután jött haza, aztán péntek délben újra ment tovább dolgozni nagyjából egész hétvégére. 

Így a hétközi koordináció, gyerek ellátás rám marad. Azt gondolom ügyesen megoldottunk mindent a fiúkkal, még két délután szórakozást is iktattunk a programba! 

Csütörtök arra értünk haza, hogy Bib otthon vár minket! Nagy volt az öröm, igazság szerint ritka az olyan alkalom, hogy munka miatt nem alszik otthon. Neki ez egy kis nyaralás is volt! Pécs gyönyörű városában dolgozott napközben, estéként pedig a nyári melegben élvezte a város kínálta lehetőségeket. 

Szóval kicsit jó is volt külön, de vártuk is már hogy újra együtt. A viszontlátás örömére elmentünk az egyik kedvenc helyünkre, beszereztük a vacsorának valót (pizza, döner, kebab) és kimentünk a közeli tóhoz! Hirtelen jött az ötlet, de ahogy az lenni szokott, a spontán dolgok a legjobbak. Szóval az új stégen leterítettük piknik takarónkat és komótosan megvacsoráztunk a lemenő nap fényében. Egy helyes kacsa család nagyon kitartóan nézett velünk farkasszemet lehulló finom falatok reményében, de mi kitartottunk és nem etettük őket gluténnel.

Imádom ezeket a hirtelen jött megoldásokat, egyszerű, de annál nagyszerűbb dolgokat! 🌞🌔

Júniusi visszatekintő 2

Idén egy héttel megtoldották az iskola évet. Igazából egy hétig tábor helyett a suliban vigyáztak rájuk, mert valódi tanítás már nem történt. Jobb is így, hiszen hosszú és fárasztó volt ez az év! A vakáció felirat elkészítése mellett az utolsó napok a közösség kovácsolásról, kalandokról, kirándulásokról szóltak minden osztályban. Ennek örültünk! Annak már kevésbé, hogy nehezen találtam a nyugvópontot a mikor kelünk, hova visszük, mit pakolunk, mit fog enni, milyen egyéb felszerelés kell, hova kell érte menni - szorozva két gyerek megoldandói között. De ez a hét is eltelt, így kitört a nagybetűs VAKÁCIÓ!

Na, jó, azért a szünet első hetében még meg kellett ugrani, a két évzáró, két bizonyítvány osztás két különböző időpontban kérdéskört. Viszont most már táskák a sarokban, könyvek valahol a szobában, bizonyítványok, oklevelek, jutalom kuponok begyűjtve! Viszlát 2. és 5. osztály! 

Szia NYÁR! 🔆

Júniusi visszatekintő 1.

Június 12. szerda

Ez már a 14. házassági évforduló! Idén hűvös és borús volt az idő, de ez minket most sem tartott vissza. Munka, suli után irány a domb! 

Ez egy origó nekünk, megnyugtató, lelassuló, hívogató ... még akkor is ha már túlnőtték a kilátást a bokrok, ha most kissé elhanyagolt is a környezet, nekünk ez A HELY. 

Akkor hőség volt, a Hajdú Sanyi nekünk zongorázott, a szélben lobogtak a masnik, kavarogtak a buborékok, mindenki ott volt, akit szerettünk, Bib imádta, hogy szemben van a násznéppel, mindig azt mondja, hogy akkor ott a szemével körbe-fényképezett mindent és mindenkit. Ha lehetne most újra szervezném, újra tervezném és pont ugyanilyen lenne! Jó lenne újra élni! 

Az estét megkoronáztuk a Dunántúl legjobb hekkjével. Ez is mindig kihagyhatatlan! Ho-Ho Büfé, Jani, hekk, uborka, kenyér .... csend, zöld, víz, Göcseji táj .... a gyökerek, amik erősen tartanak minket! 

kiruccanás

Még a Jézuska lepett meg egy remek koncertjeggyel, vagyis kettővel. :)

Felpakoltuk a gyerekeket és irány Budapest, egy kedves baráti család fogadott minket szívesen. Az első nap csak elintéztük ügyes bajos dolgainkat és egy kicsit lődörögtünk a városban. Másnap gyerekestül irány a remek tömegközlekedés! Élvezték az általuk eddig nem ismert új járműveket, rácsodálkoztak a számukra ismeretlen dolgokra. Véletlenül belekeveredtünk egy kisebb (inkább nagyobb) tömegrendezvénybe, aztán megmásztuk az új múzeumot, ahonnan a csodás kilátás ellenére azért remegő lábbakkal tértem le, hiszen áttört lépcső vezet fel a 22 méteres magasságba. Kis csatangolás a ligetben, késői ebéd, foci kifulladásig. 

Este a fiúk élvezhették a vendéglátóink nagyvonalú meghívását egy remek trambulin parkba, mi pedig nyakunkba vettük a várost és irány a stadion! Nagyon-nagyon nagy élmény volt ennyi emberrel együtt énekelni, táncolni, lélegezni ... több felemelő, számomra meghatóan sírós pillanat is volt .... átjött a hangulat, az érzelmek, boldog voltam, jó volt átélni, ott lenni, létezni .... Szuper volt a hangzás, a színpadkép, meghatározó élmény volt. 💓

Másnap egy rövid szigeti bringózás után már indultunk is haza. Azt gondolom, hogy bőven élményekkel teli hétvégét sikerült összehozni. Jó emberekkel voltunk, jó helyen. Értékes, fontos pillanatok voltak ezek .... hálás vagyok! 

fészek

Egyik kedvenc játszóterünk a város széli tópart mellett van. Gyakran járunk ide pihenni. A gyerekek rohangálnak a réten, a fák között, mi ülünk a vízparton. Teljes idill. Az egyik fa törzse között találtak egy madárfészket benne csodaszép tojásokkal. A meglepő benne, hogy elég nyüzsgő, zajos helyre építették a tulajdonosai, hiszen alig 1,20-as magasságban van és a játszótér egyik sarka is e köré a fa köré van rögzítve. A gyerekzsivaj garantált. Míg mi ott voltunk nem láttunk madarat, a fészek szabad préda volt. Szerencsére mindenki csak szemlélte a lakókat. 

Eltelet két hét újra kint voltunk a tónál, ráadásul egy jelentős tömegeket megmozgató rendezvényen. Első utunk a fészekhez vezetett. És láss csodát, már 5 tátogó csőrike kandikált ki a fészekből! Tolluk még hiányos, szemük még csukva, de határozottan éltek! Gyerekek nyüzsögtek, mama-papa madár sehol, a kicsik meg várták a falatot. 

Érdekes élmény volt, azt gondoltam, a tojások nem élik túl a ragadozó állat, emberi közelséget. És mégis! Jó arra gondolni, hogy más játszótér használó is felelősséggel gondol a kis élőlényekre, ezért fejlődhettek ki ... megint eltelt egy kis idő, meg is kellene nézni a fészket .... 

 

focipálya szélén

Újra a focipálya szélén .... 

A kicsi a múlt szezon végén szögre akasztotta a stoplist és más vizekre evezett. Óvatosan figyeltem a folyamatot, hiszen tudtam, hogy imádja, hogy a labda a mindene, hogy szerette az edzéseket, a meccseket. Mélyen magamba kell néznem és belátnom, hogy miattam hagyta abba. Én voltam az, aki nem rejtette véka alá a véleményét és sokszor hangot adtam a futballista habitussal/életérzéssel kapcsolatos ellenszenvemnek. Nem mentve magam, de ezektől függetlenül rendületlenül hordtam focizni ahova kellett (vasárnap délelőtti Szent Bozsik Tornára IS!). 

Aztán az elmúlt évben egyre gyakrabban került újra elő a labda, Mó-val ketten egyre többször mentek le csak úgy rúgni a bőrt. Majd megfogalmazódott a gondolat, hogy visszamenne edzeni. A sorsdöntő pillanat egy kósza vasárnap reggel jött el, amikor békésen kavargattam a tojásrántottát, Ábi meg ott állt mellettem a tetőtéri ablakban révedve és egyszer csak megszólal: "Anya .... néz .... megy a Bozsik!" .... még egy könnycsepp is legördült talán az arcán .... (az ablakunkból pont rálátni a sportközpontra, ami az ominózus esemény egyik helyszíne mindig). Ránéztem az apjára és tudtuk, hogy keddtől újra ott állunk a pálya szélén ....

Azóta véleményemet megtartva magamnak, támogató lendülettel hozzuk-visszük a fiatalembert. Mó gyakran becsatlakozik, őt is izgatja a foci. Már többször előfordult hogy edzés után a hosszúra nyúlt napokban ücsörgök egy órácskát és várok rájuk. Napsütés, zöld fű, könyv, háttérzajnak egy kis labdarúgás ... mi kellhet még? 

 

800

Lassan épp 2 éve, hogy nagyot fordult velünk a világ. Hogy újra kellett értelmeznünk Bib munkáját, hogy egy ajtó bezárult, hogy sok másik kinyílt, hogy új és nagy feladat várt ránk. Az ehhez szükséges eszközök beszerzése időközben megtörtént, melyek néha karbantartásra szorulnak. 

Az egyik "főmunkatárs" 1,5 évnyi meló után szervízbe került, ahol a javítgatáson kívül az adatait is lehívták. Az expozíciók száma sok százezres nagyságrendű. Napra lebontva a száma 800 ... pfff, ez azt jelenti, hogy 1,5 év alatt minden egyes nap lőtt 800 képet. Persze voltak szabad napjai, a sport események "eszik" a gépeket, rengeteg sorozatot készít, de akkor is döbbenetes ez a szám ... 

Sok-sok km, feladat, nehézség, hullámvölgy és megoldandó után is azt gondolom, hogy hálásak lehetünk, hogy akkor és ott bezárult egy ajtó. Mert sok másik kinyílt ...