irodai kilátásom

Tele van a város gyönyörűen virágzó díszfákkal. Bármerre nézek rózsaszín, fehér, mályva színekben pompázó labda pamacsok lógnak a fejem felett .... és szirom mező hullámzik a lábam alatt ....

A méhecskék szorgosan dongnak. 

Én pedig kávézás közben ebben gyönyörködöm. 

... végre tavasz van! ..... 

Hétezer háromszáz nap

Hétezer háromszáz nap, 

pontosan 20 év .... 

ennyi ideje vagyunk egymás életének szerves részei. 
Bib & én 💗

Az első randi lassan és nehezen jött össze,

de alig fél év után már együtt laktunk. 

4 év után összeházasodtunk. 

Rá két évre családdá váltunk, megszületett Mó. 

Még három év és négyen lettünk Ábi által. 

Hálás vagyok, hogy 2006-ban belépett az életembe. Olvasom az akkori naplóimat, fura érzés. Jókat derülök naív kislányos mondataimon és közben annyira tisztán látom hogy melyik döntés, melyik lépés hova vezetett és hogy ott és akkor mekkora szükségem volt a változásra, egy új világra, Rá! 

Rengeteg csodás élmény köt minket össze. 

Elképesztő óraszámú beszélgetés. 

Sok hullámvölgy és együtt túlélt mélypont. 

És most itt ülök vele. 

Meglep, virágot hoz, étterembe visz, fogja a kezem, kérdez, hallgat, felsegíti a kabátomat, átkarolja a vállamat, megkérdőjelez, megviccel, megnyugtat, szeret .... én is még mindig .... nagyon. 💮😍

Kockás lila tenger

Rugalmas munkáimnak köszönhetően egy random csütörtök délután az ebédet a barátnőmmel egy város széli park napsütötte padján fogyasztottuk el. 
Ő sajnos jelentős változások előtt áll, mélységek és magasságok között hullámzik. Ebben próbáltam segíteni némi hallgatással, kérdezéssel, saját gondolattal. 
Közben az ebéd elfogyott és sétálni indultunk. 

Nekem megvolt a tikos célom, ő csak követett és folyt belőle a szó ....

Aztán a hosszan kanyargó földutakon haladva, az erdős rész között feltűnt egy tisztás, ahol letértünk egy kis ösvényre. Ekkor elhallgatott, majd csodálkozva rám nézett, milyen gyönyörű színek vannak itt! 

Lábunk előtt a lila tenger, telis tele lengedező kockás liliomokkal! Egy dolog járt csak a fejünkben, óvatosan lépjünk, lassan mozduljunk, nehogy egy is megsérüljön. 

Egy kis megnyugvás a lelkének, egy kis feltöltődés nekem ..... egy sima csütörtök délután. 

és végre TAVASZ!

Hétvégén kiástuk a tárolóból a karácsonyfa talp, popsi tepsi és egyéb téli alkalmatosságok alól a bringákat. 

Aztán újra gurulunk! 

Melegít a nap! 

Lágyan lengedez a szél. 

A természet még csak alig-alig ébredezik.

Válogatunk a környező bringautakban. 

.... és valahogy automatikusan a közeli tópartra tekerünk. 

A jó idő tömeget generál, mi próbálunk a saját buborékunkban töltődni. 

Elfoglaljuk a stég egyik szabad sarkát és megállapítjuk, hogy utoljára még a korcsolyát húzták a lábukra ugyanitt. 

Aztán hirtelen ötlettől vezérelve a nagy nekiáll tutajt építeni! 

A kicsi segít neki. Összedolgoznak. Küzdenek. Közben feladják, majd újra gondolják. 

Én ringok a vízen és csak úgy a napba tartom az arcomat. 

.... repül az idő, lassan hűvösebb van, a nap sem olyan fényes már. 

Indulás előtt vízre tesszük ByeBye-t, a közös alkotásunkat. 

Méltóságteljesen, lassan csobog a tó belseje felé .... csodás tavasz kezdet ez! 

.... néha annyira kevés is elég. 💙 

Ui: Elmondhatatlanul hálás vagyok és büszke. Hogy kaptak ilyen kézségeket apukámtól. Hogy tudnak offline-ok lenni. Hogy tudtam nekik értéket adni.  

Fényeim a kanapéról

A negyedik emelet egyik kétségtelen előnye a kilátás. 
Ülök a kanapén. 

Ma itthonról dolgozom, fiúk suliban, Bib dolgozik. 
Kortyolom a kávémat. 

Balra nézek látom a távoli dombokat, melyek tavasszal csodás színben pompáznak. 

Jobbra nézek, a tetőtéri ablakon keresztül szikrázik a nap és látom a gomolygó felhőket .... 

Só

Kedvenc magyar mesém A só. Kinek, mit jelenet a só? 

A gyerekek egyre többször vannak önállóan itthon, mi is szabadabban intézzük ügyes-bajos dolgainkat Bibbel, de múltnap mikor egy pár órára elindultam ügyintézni, az apjukkal maradtak a gyerekek.  

Kisebb gyermekem némi idő elteltével érdeklődött, mikor érkezem? Ha ketten vannak, akkor jogos a kérdés, mikor érkezünk, de most hárman voltak. Gondolkodtam is rajta, hogy miért hiányozhatok ennyire, hiszen pontosan ugyanazt csinálja ha otthon vagyok, mintha nem ....  

Hazaérvén kifaggattam miért keresett ennyire. 
Válasz: "anya, ha nem vagy itthon, az olyan mint a croissant töltelék nélkül" ..... 
Hát nekem most a töltelék a só! 💖

Ui: másnap bevallotta, hogy a hatásvadászat kedvéért mondta csak ezt nekem. Cserébe jól megcsiklandoztam! 

Felszállt a köd

November közepe óta szürke, ködös, felhős, csapadékos, nyirkos idő boldogított minket. Talán egy-egy pár óra volt elvétve valahol amikor láttuk szikrázni a kék eget és ránk sütött a nap! 

Február eleje van és volt már pár nap, amikor kiderült az ég és végre az egybefüggő szürkeséget felváltja a fény! Úgy kellett már ez mint egy falat kenyér. És látszik az alagút vége, reggel korábban van világos, este is látványosan később lesz sötét. 

Várunk tavasz, nagyon! 

az én almáspitém

Bib imádja az almáspitét, de mivel mindkét nagymama rendszeres sütője ennek a desszertnek, ezért én eddig nem túráztattam magam az elkészítésén. 

Anyósom sajnos már nem süt többé, Gyöngyi próbálkozik, de az kevésbé értékelhető .... így jött az ihlet, hogy megpróbáljam. 

A tészta begyúrását elcsesztem, így nyújtáskor szakadt, ahol csak bírt, de a töltelék kifejezetten finom lett.

Egyre csak fogy a kerek forma, szóval ehető lett! 

Mellette persze készült arany galuska a fiúknak, ma pedig a Mór még mellé csapott egy sport szeletet. 

Nyári kihívása, hogy megtanul minden alap ételt megfőzni! Ez a saját gondolata és döntése! .... igyekszem neki segíteni! 

kori-kori korcsolya

A srácok évek óta minden télen boldogan nyúzzák a téli vásárok korcsolyapályáit. Mi ketten állunk a pálya szélén, kővé dermedt a lábbal, a sok réteg alá is bekúszott már a hideg, de olyan örömet okoz látni, ahogy kipirulva, vigyorogva kergetőznek a fiúk a jégen, hogy megéri! 

Idén a Mikulás úgy döntött meglepi őket egy-egy saját korcsolyával. Nagy volt a boldogság! És az idei telünk egyik fókuszpontjává vált ez a fajta kikapcsolódás. Az időjárás is segített ebben, így szabadtéri, fedett, természetes felületű pályákat is ki tudtak próbálni. 

A január csodája, hogy sok év után végre újra befagytak a természetes tavaink. A napsütésre már csak nyomokban emlékszem a november óta tartó szürkeség és köd miatt, de kárpótol ez a természeti csoda. A végtelen jégfelület, a holdbéli táj, hogy ott sétálok, ahol nyáron boldogan úszkálok .... 

Volt jégdisco, befagyott Balaton, helybéli tó .... és ők boldogok .... és ezt annyira jó látni. Hogy mozognak, léteznek, nevetnek! Örülök, hogy adhattunk nekik egy ilyen plusz tudást, tapasztalást .... jó volt ez a január! 

Új év _ téli hangulat

Végre megérkezett az igazi tél! Hóval, faggyal ... 

Évek óta reménykedünk, hogy értelmezhető mennyiségű hó lep el minket. Minden télen akadt egy kis porcukor szórat mennyiségű a tetőkön. Tavaly januárban épp annyi, hogy reggel kimentünk anyuékhoz és délre elszánkóztuk a nagyrészét ... 😉

Karácsonykor volt egy kis illúzió, hiszen a fákat, réteket beterítette egy leheletnyi hóréteg. Sóvárogtunk, hogy talán, talán a hideggel együtt érkezik még egy kis hó is. Aztán eljött a várva várt pillanat, az iskola kezdéssel együtt .... 😁
Csodás ropogós, csillogós fehér lepel fedte be a környéket 10 cm vastagon! 

Csak bambulok az ablakból .... mesebeli bármerre nézek. 

Minden reggel gyalog indulunk útnak, mindenki jobban jár, ha a kocsi most pihenőn van.....

és Ábi boldogan szalad keresztül a parkon a hótakaróban. 

És mivel télanyó épp a sulikezdésre időzítette a dunna kirázását, így kénytelenek vagyunk délután, este kihasználni a lehetőségeket, így sötétben húzzuk, nyúzzuk a popsitepsit a közeli lankákon! 

Nagy élmény ez most! 

karácsonyi hangulat

Az idei karácsonyban valahogy minden olyan megszokottan, lassan, hagyományosan telt. Na, jó, leszámítva, hogy eltörött a karácsonyfa talp és sos megoldást kellett találni rá .... :)

Nagyjából 4 éve hirtelen ötlettől vezérelve kitaláltuk, hogy szűk családi körben kihúzzuk egymást és szigorúan saját készítésű ajándékkal kell meglepni a másikat. Ezt idén is megvalósítottuk! :) És ez idén is nagyszerűen sikerült! 

Ábi Bibet húzta és meglepte egy manóval, amit a technika órán lesett el és mivel már kész volt vele időben, ezért készített mellé egy vicces karikatúrát is! 

Bib engem húzott. Készített nekem papírból karácsonyfa alakú könyvjelzőt, több fajtát is. 

Én Mót húztam. Verset írtam neki, vagyis igazából a családnak írtam verset, mert tudtam, ha csak neki írom, Ábi kiborul, így is sírás lett a vége, mert nagyon meghatotta ......

Mó pedig Ábit húzta. Ő papírból készített egy több lépcsőből álló rejtvény fejtős játékot. 

Tetszett, ahogy mindenki felvezette a saját ajándékát és a személyt, akinek szánta, tetszett, hogy tényleg mindenki gondolkozott és dolgozott vele és jó volt, hogy mindenki örült annak amit kapott! 

Remélem még sok éven át tartjuk ezt a hagyományt is! 💚🌲🎄

kis adventi forralt bor - nosztalgia

Régi kollégákat összehozó kis adventi estét szerveztem. Mint minden évben ilyenkor már oly sok éve. És várják, szinte elvárják, hogy mikor szólok már. Az idei alkalomra sokan összejöttünk, jó volt sztorizni, nevetni, a régi emlékeket felidézni. 

Életem egy jelentős részét velük töltöttem, mindig elfog a nosztalgia, ha az iroda utcájában járok. Melegséggel gondolok rájuk, az ott tanultakra, az ott szerzett emberi kapcsolatokra. 

... és ha őszinte akarok lenni hiányzik a tervek összekészítése. Persze még az én időmben is a nagy részük digitálisan került átadásra, de mégis jelentős időt töltöttem lepedő méretű papírok A4-re hajtogatásával és imádtam hogy egy tárgyaló asztalnyi papír kupacból decens kis mappákat készítsek. 

.... rendmániás vagyok ... tudom én. 😁

Új családi hagyomány

A kicsi régóta kiemelt figyelmet fordít a családi hagyományokra. Mikor, miért, milyen, hogyan, mikortól, kivel .... ésatöbbi. Töménytelen kérdés.

Ettől az évtől egy új karácsonyi hagyományt alakítottunk ki. Mivel tavaly eljött a pillanat, hogy felfedjük a Mikulás, Jézuska, nyuszi varázslatos világát, illetve a hozzá kapcsolódó száraz valóságot, ezért ha nem is teljesen nyíltan beszélve, de tudják a gyerekek az igazat.

Apu előre látó módon csemetéről ültetve évek óta nevelgeti saját területen, illetve a tesómék hátsó kertjében a karácsony fának valót. Évek óta innen kapjuk az ellátást. Idén a három fiú közös erővel választja ki a hátsó kertből a megfelelő példányt. Persze szakértő közreműködéssel és útmutatással ellátva, hogy pompásan passzoljon a tartóba. 

A hosszú ideje tartó ködös, szürke, nyirkos idő hatására csatakosan, fáradtan, de boldogan tértek haza. 

Aztán jött a csavar .... az évek óta jól teljesítő csuda klassz, bitang erős karácsonyfa talp az illesztés pillanatában a nappali közepén megadta magát. Pff .... Hosszú évek óta 24-e előtt díszben pompázott a fa és aznap már csak a pihenés és egy könnyű vacsora összedobása volt a feladat. Most kicsit sűrűbb lesz. Ki kell találni, hogy tudjuk megjavítani, vagy újat szerezni ... aztán díszíteni. Persze most segítségem is több van, imádom, hogy ügyeskednek a konyhában és a fiús feladatokban is! 

Boldog Karácsonyt! 🌲🎄

A zene az kell!

Még év elején, hirtelen felindulásból döntöttem úgy, hogy az idei Presser Gábor MVM Dome koncertre szeretnék elmenni, Bib támogatott, beszereztem a jegyeket!  

Év közben sokszor eszembe jutott, hogy majd milyen mély és meghatározó zenei élmény lesz, nagyon vártam! És nem csalódtam! 20 ezer ember. 3 óra tömény zene. Forgó színpad középen. Számolatlan hangszer, rengeteg kiváló művész és háttér szereplő. Ilyenkor mindig elszorul a szívem, annyira nagyon szeretnék tudni valami hangszeren játszani, fáj hogy ez kimaradt az életemből. Libabőr érzés mikor ennyi ember egyszerre énekli halkan az ismerős refréneket! Feltöltő és meghatározó koncert volt ez mindkettőnknek! :)

És újra bebizonyosodott, hogy vigyázz mit kívánsz! Egy hihetetlen történet még a koncertről: Bib telefonon tartja a kapcsolatot legtöbb kollégájával. A hangjukat ismeri. Az utóbbi időben gyakran beszéltünk az egyikükről, aki hamarosan nyugdíjba megy. Sokszor jogos, de kicsit szőrszálhasogató kérései miatt sok bosszúságot okozott már Bib-nek. Arra gondolt, hogy a nyugdíjazásra elmegy és méltó módon elköszön tőle. Aztán ott ülünk 20 ezer ember között és meghallja azt az ismerős hangot. És mögöttem lévő széken ül ez a bizonyos kolléga. Bib persze nem volt rest, hátra fordult, bemutatkozott és kedélyesen elcsevegett vele. Mennyi esély volt erre? 

Valami ledöntött minket

Hűtőben tárolva, Márton nagyapám
pálinkás bugyelláriást újrahasználva
szép is, finom is! 

Már Bécsből úgy jöttünk haza, hogy Ábi lázas volt. Ez kicsit beárnyékolta a kirándulás utolsó napját, de gondoltuk hamar túl lesz rajta. Hát ehelyett mindenki beteg lett. Masszív láz, ipari mennyiségű zsebkendő, köptető és egyéb kúrafélék. Lett belőle orvos, táppénz, tüdőgyulladás gyanú ... Nem is emlékszem olyanra, hogy mind a négyen egyszerre vagyunk betegek. Legmélyebb pillanatom, amikor önmagam elviselése is kihívás, nemhogy még 3 beteg pasi nyűgje .... Brutál.

Valahogy jött az ötlet, meg ehhez volt alapanyag otthon, készítettem narancsos gyömbér shot-ot. Szerintem ez is hozzátett a jólétünkhöz, meg persze használtak a gyógyszerek. Még köhögősen, de most már jobban .... 

Klassz Bécsi hétvége

Rég tervezett Bécsi kirándulást tartottunk múlt hétvégén. Az idő igaz hogy ködös, nyírkos és hűvös volt, de ez nem tántorított el minket. Kedves barátainknál jártunk, jól esett, hogy szívélyesen fogadtak minket. 

Az eredeti állatkerti tervünket az időjárás miatt átkalibráltuk, így a frissen nyílt Schönbrunn-i adventi vásárt és a kastélyparkot jártuk körül. Majd délután a Haus des Meeres-be mentünk el. 

A vásár a fiúknak új és kápráztató élmény volt, a sok fénnyel, dísszel, szebbnél szebb portékákat árusító bódékkal. 

A tengerek háza már minket is elvarázsolt! 10 emeletnyi akvárium, terrárium, egzotikus állat. Az élményből elvett, hogy rengetegen voltak, de mégis jól haladtunk és csodákat láttunk. Nehéz ezt itt szavakba önteni .... igazi ámulat volt az egész hely. 

És mikor felértünk a tetőre! Csodás, 360 fokos körpanoráma. Igaz hogy ködbe burkolózva de egész Bécs ott feküdt a lábunk alatt. Nagyon klassz közös élmény volt ez! 

Nosztalgia randi

Ja, "nem, nem randi, csak egy szimpla péntek este" mondta Bib és kézen fogott, hogy menjünk moziba! 

Fiúk otthon elfoglalják magukat azzal, amivel akkor is elfoglalnák, ha a nappaliban ülnénk mi szülők. 

Szóval moziba mentünk, de nem ám a csillivilli menő helyre, hanem a klasszikus, városi, retro moziba. Be kell valljam szeretem azt a helyet, tetszenek a sötét falak, imádom a hangulatát, a fényeit és a szagát. Elég családias volt a közönség, összesen 6-an ültünk a teremben. A film helyenként magával ragadott, elgondolkodtatott, néha kicsit szájba rágós és vontatott volt. Ezzel mind együtt és egyetemben szabadság érzéssel eltöltött két óra volt, mi most újra nő és férfi vagyunk, akik eltöltenek együtt egy kellemes estét .... szeretem a fiúkat, de azt is szeretem, hogy már ennyire önállóak! 💚

Kimondott szó

Mindig is tudtam, hogy az egyik nagy erősségünk Bibbel a kommunikáció. Jó, néha ez inkább az én erősségem, mert van hogy megállíthatatlanul ömlik belőlem a szó, de imádom, hogy ő is hozza az új és újabb témákat. Sokszor kapjuk magunkat azon, hogy hajnal van, mi pedig épp világ megváltó gondolatokat osztunk meg egymással. 

Mostanában sokat gondolkozom. Egy éve, hogy felborult munkavállalói énem. Előnyök, hátrányok, ezer ötlet és megoldandó kavarog a fejemben. Az esti rutin megy a gyerekekkel, én csendben teszem a dolgom, majd odaül mellém a kanapéra és azt mondja, na, mondjad, miről szeretnél beszélni? 

Imádom, hogy ennyi idő után is egy a hullámhossz, a gondolat. 
És persze megbeszéltük ezt is újra és újra. 

Novemberi tavasz

A hétvégén útra keltünk újra. Egy dolgot tudtam, hogy a cél egy kilátó legyen. 

Nagyobbik gyermekem már kevésbé lelkes a túrák ötletétől, de azért még velünk tartott ő is. 

Bib adta a tippet, hogy munkás útjai során gyakran elautózik egy remeknek tűnő kilátó mellett, így ezt vettük célba. 

A kilátó autóval könnyen megközelíthető volt, a kilátás ... hát elment és közben kiderült, hogy egy geoláda is a közelben található. Így egy könnyű találattal kipipáltuk az állomást. 

Nos, merre menjünk tovább? A térkép segítségünkre volt, egy izgalmasnak tűnő régi lokátor állomás felé vettük az irányt. Kocsival megközelítettük, majd jöhetett a túra része. Először lesétáltunk a völgybe, a forráshoz. Kacskaringós, lankás úton haladtunk lefelé tömör avarral a lábunk alatt, hatalmas csodás sárga, narancs, bordó színben pompázó fák között. Igazi robajjal voltunk ahogy recsegett, ropogott a száraz falevél a lábunk alatt. Minden erdőlakó tudta, hogy merre járunk ... 

A forrást nehezen ugyan, de megtaláltuk, főleg Bib kalandvágyának köszönhetően! Visszafelé a lankákat levágtuk meredek hegyoldalakon felfelé.

Pulóveres, sétálós, igazi utó őszi csodaszép délutánunk volt az erdőben ..... 

Brúnó

Ezen a napon már sok éve osztozom Brunón ... de nem bánom. 
Nagynéném után majdnem Berta lettem, de ezt sem bánom.

Szeretem a nevem, hozzám nőtt.

 
És ezen a borongós, szeles, hűvös, őszi Aradi Vértanúk napján elém jött és meglepett ..... még mindig, nagyon .... 💓

Néha olyan nehéz, néha meg annyira kevés is elég ....