anya nap

Az én napom. Meg anyué, Bib anyué, mamáé és a többi nőé aki éppen szíve alatt hordja, vagy már megszülte, neveli, félti, óvja, szidja, eteti, altatja, vigasztalja vagy teszi mindazt ami egy anya dolga. Egyszerűen csak szereti. 

2012 májusában kezdődött, hogy látom az érem másik oldalát. Addig csak lelkesen mondtam a verset, szedtem az orgonát, rajzoltam a képet. Most már én kapom. És sírok. Még a gondolatától is. Főleg most hogy egyszerre két gyönyörű ajándék birtokosa lehetek. Egy saját kezűleg készített bölcsis ajándék. Karton szívecske anyának felirattal, amin Mó pici praclija van ... És a szó: ANYA. Hát kimondta! Eddig várt, jó az időzítés... Megmarad egy életre. Én meg készítem az ő nevében a többi ajándékot a mamáknak, hogy ők is sírjanak tovább....

régi/új barát

Nekünk régi, Mónak új barátok érkeztek szombat este. Spontán szervezett felnőtt buli volt, amibe kicsit belecsúszott Mó esti rituáléja, de őt ez cseppet sem zavarta meg. Meg is jegyezték, hogy ekkora hangzavarban az ajtó túlsó felén hogy tud aludni? Hát szerencsére jó alvókával megáldott csemete.... lekopogom gyorsan. :)

ma negatív a csúcspont

Április 24.
Újra itt vannak a gondolatok, az emlékek az érzések....
Talán. Talán. Egyszer elmúlnak....

 

Mándy Stefánia: Csak csillag ő, csak látomás

A holdban él, a vízben él, halak, füvek között.
s csillagszemmel nézdegél a fellegek mögött.
Lágy hangját hosszan hallani, s az erdõ megremeg,
Sas szárnyai, nád karjai befonják az eget.
Selyemhaját köd lengeti, és hogyha elmereng,
a szél fütyülve zengeti a lombos végtelent.
Csak csillag õ, csak látomás csak fény a tengeren,
sugárarcát nem látja más, de fellobog nekem.
És minden este rám ragyog, kék jácint mosolya.
Egyetlen tükre én vagyok, nagy ég, milyen csoda
Hogy holdban élt, hogy vízben élt gyöngy és göröngy között,
mégis eljött a kedvemért szívembe költözött.
És rajzolgatni álmaim, most mindig ott lakik
Kibontja éjem tájain szelíd virágait.    

gügyürbügyürblablamapatika

Ennyit lehet hallani. Naphosszat. Csak mondja és mondja. Néha énekelve, főleg ha elmélyülten matat valamivel. És én úgy, de úgy szeretném érteni amit hallok, mert sokszor csak néz rám szegény, hogy anya!, válaszolj már valamit.....  jó lenne, de mi a kérdés? Mit szeretnél? A végén mutogatásig fajul a dolog, hogy elérje az áhított célt. Állítólag ezzel is hátráltatom a beszédfejlődést, mert ha "süket füleket" tetetnék akkor kénytelen lenne szerencsétlen előbb-utóbb megszólalni értelmesen. Hát én inkább értek a jelbeszédből és egyszer csak lesz rendes beszéd is talán.

Viszont szuper édes módon az eddig szavak első szótagja helyett már ismétel is, ezeket azért könnyű kitalálni, bár kevés van belőlük. Ilyen a cucu (cumi), bibi (bili), zsázsá (hálózsák), kuku (kulcs), tete (teteje). 

Értelmes, érthető szó még csak pár van a palettában. Az elmaradhatatlan mama, papa, apa után van még mindig, változatlanul az EBÉD és a HUSI. Hát ennyi. Mi kell ennél több egy alig két évesnek? A lényeget tudja.... :)

rövidülés

Egy hónapja írom ezt a bejegyzést, valahogy sosem akar elkészülni. 

Talán most sikerül:

Nagyon sok évnyi hosszú frizura után megrövidíttettem sörényemet. Épp ideje volt. És a végeredmény tekintetében lehetett volna előbb is. Az ok pusztán a kezelhetetlen, unalmas és állandó lófarok. Bár azért próbáltam feldobni egy-egy csavarral, fonással, tűzéssel, de mostanra már elegem lett!

Az első vágáshoz képest most még rövidebb, de még jobban tetszik. A visszajelzések is engem igazolnak, többen mondták, főleg férfiak, hogy mennyire vagány és fiatalos és milyen csinos lettem tőle. Hát mit mondjak? Jól esik. 

Így új frizurával és új fülbevalókkal várom ezt a szép tavaszt!  

bilingó

Íme a következő mérföldkő. Túl vagyunk a szoptatós, fejemelgetős, átfordulós, hozzátáplálós, kúszós-mászós, felállós, beszélős állomáson és megérkeztünk a következőhöz, amiért anyukát lehet csesztetni, illetve veresngni hasonszőrű anyukákkal: Hogy állunk a szobatisztasággal?  Szegezni nekünk kérdését a védőnő. Nos, hát krhm, mégis hogy kéne állnunk? Kérdezek vissza, mivel alig húsz hónapos a gyermek és gondoltam ezt a kérdést megúszom legalább még egy évig. Ja, hát persze nincs elkésve (ahogy eddig sem volt sehonnan, csak jobb volt betenni a bogarat a fülembe, hogy hát már kéne ám fordulni, kúszni, mászni, stb, stb. stb.), de azért lassan kéne, meg hát érettebb a gyerek, blabla. 

Ezen felbuzdulva vettem egy bilit, mégse ezen múljon szegény gyerek szobatisztasága. És, és, és ráült és és és bele is pisilt. És azóta minden fürdés előtt ráül amíg vizet gyártunk neki és látszik az erőlködés (szóval nem véletlenül sikerül), aztán a boldogság, hogy akkor most már ő is használhatja végre végre azt a roppant érdekes és izgalmas tárgyat, amit úgy hívnak: wc papír. Nekem pedig dagad a mellem, nos végre valami, amivel nem vagyunk elkésve. Persze messze még a pelenkamentes élet, de jól haladunk.... :)

a képlet egyszerű

Apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apaaaaaaaaaaaaaaa ésígytovább....

Kb. ennyiszer hallom egy nap ezt a szót. Arról volt szó, hogy a lányok apásak, a fiúk anyásak. Szóval mi ez most? Miért hallom ezt egész álló nap folyton, monoton módon???  Így kel fel reggel. Megcsörren a telefon, vagy a kaputelefon, elmegy egy autó, megszólal egy zene, sétálunk az utcán, ül a kádban és csak mondja nagy kikerekedett kérdő tekintettel. APA????

Vagy szimplán tetszik neki ez a szó? Inkább csak egyszerűen apa a sztár akivel öröm és boldogság van, ha végre találkozunk, anya pedig a kiszolgáló személyzet, aki kaját ad, pelenkát cserél, egyszóval ellát. Hát ennyi. 

Aztán ha mindezt kibírtam, akkor az esti búcsúnál jön azért egy ölelés, egy puszi, egy simogatás és a varázsszó: Aaaaaaaaaaaaa. Ez lennék én..... egy hang, a legszebb... 

 

sajtos tallér

Anyai nagyanyám öröksége eme remek sós ropogtatni való receptje és készítési technikája, melyet szerencsére anyu is átvett és éveken át űzött, most pedig már mi is folytatunk. Múlt hétvégén Bibbel nekiugrottunk a nagy feladatnak. Én gyúrtam, ő sütötte, így ketten érve egyet elkészítettünk egy nagy tál finomságot a család legnagyobb örömére. Legújabb rajongó természetesen Mó lett, aki ahogy az alábbi kép is illusztrálja, képes titokban kislisszolva kamrába bebújva lejmolni a tallért, mindezt full ártatlan bocibaba szemekkel.... :)

vízörvény

Mó zuhanytálcában fürdik. Töprengtem még megszületése előtt, hogy mi lesz ha kinövi a gyerekkádat, hiszen nálunk csak zuhanytálca van. De remekül bevált, ahogy megtöltöm vízzel tökéletesen működik, mint egy nagy méretű gyerekkád és ő remekül lubickol benne. Sőt még behajolni sem kell hozzá, mint a normál méretű kádnál. Egyszerűen csak mellé ülök a földre és már fürdünk is. Aztán jön a játék, spriccelés, éneklés, öntözés. Majd szépen sorban kiadogatja a játékait és végül kihúzza a dugót, hogy akkor ő mára végzett. Ez így megy már jó ideje, viszont múlt este felfedezte, hogy a lefolyó víznek érdekes hangja van, illetve hogy az onnan jön, ahol örvény szerűen távozik. Annyira megtetszett neki, hogy mint régen az indiánok, mikor tudni akarták jön e lovas a messzi távolból, lefeküdt a tálca aljára odatette a fülét és figyelt. Olyan édes volt, ahogy tanulmányozta a víz útját. Gyorsan fejlődik, túl gyorsan nő.... mégis élvezet nézni és látni....  

egy jó nap

Rosszul indult a nap. Mó rájött, hogy ez a bölcsi kérdés innentől állandó és elmúlt már az újdonság varázsa, így reggelente sírva hagyom ott szegényt. Majd délután a fáradt nyűgös gyereket kapom vissza, aki a kevés alvástól eléggé zizi. De ma máshogy alakult a helyzet, mert boldog volt mikor érte mentem! Jó, nekem is örült, meg úgy alapvetően mindennek. Jókat játszott, evett, aludt. Aztán még elvittük a tavaszi napsütésben játszóterezni, így igazán remek napja lett. És az én délelőtti rágódásom is már a múlté, hogy akkor én most szaranya vagyok-e, hogy beraktam szegényt a bölcsibe és csináljam-e vissza az egészet. Szerencsére a gyerek pont jó napon bizonyította az ellenkezőjét, így marad az új rend.... :)

 

 

 

 

 

 

aszerencsésanya

Lehet, hogy szerencse, lehet hogy alkat kérdése, vagy csak a "helyes" nevelés (ez inkább törekvés, mint tény) oka, hogy az én gyerekem sokat alszik, sokszor, nem tudom, de szerencse, az fix. Jó, a kezdeti három óránkénti kelést azért mi is végig játszottuk éjjel-nappal úgy három hónapig, de azóta remekül alszik anya, apa és a gyerek is. Mindenki hitetlenkedve fogadja kisimult arcunkat, délelőtti késéseinket, mivel elaludtunk, meg persze a délutáni szieszta időnket. 

Viszont most eljött a böjt, mivel Mó csibebölcsis lett és hát illik időben érkezni egy ilyen helyre. Leginkább reggeli előtt, ami 8-kor van. Ez a legszűkebb számítás és a leggyorsabb készülés, érkezés szerint is minimum két óra mínusz alvás téren, amit a gyerek remekül pótol délután, viszont az anya, Én, már kevésbé. Így az eddigi hobby kávézó Reni áttért a kényszerkávézók táborába, hogy életképes maradjon a kevéske napi 7 órás alvással is. Reméljük a szerencse megmarad és a heti három bölcsis napon kívül továbbra is alszunk sokáig reggel, úgy kb. 9-ig... :)))))

zuhanyrózsa

Minden suvickolásom ellenére elhasználódott a zuhanyrózsánk, így beszereztünk egy újat. Csinos fényes, nagy fejjel, állítható erősségű sugárral. Örültünk neki, de valahogy valami más volt. Alig akart jönni belőle a meleg víz. Nézegettük, csavargattuk, szét, majd újra összeszereltük, elkezdtük babrálni a kazánt, állítgattuk, de a siker elmaradt. Szegény gyerek langyos vízben fürdött. A mosdóban és a mosogatóban gőzölgött a forró víz. Tanácstalanok voltunk. Majd visszacsattogtam a boltba és a középkorú eladó úrnak előadtam a naiv, családos, háziasszony szerepet, hogy hát vettem ezt a zuhanyrózsát és azóta nincs forró víz. Előtte volt. Máshol van, csak ebből nem jön. Lehet, hogy rosszul raktuk össze, vagy valami hiányzik belőle? A zuhanyrózsa tökéletes, a melegvíz nem ettől függ. Szólt a kioktató válasz. Bib, aki mellesleg egy kiugrott gépész (eredeti szakmája gépésztechnikus) jót röhögött próbálkozásomon. 

Jó, de megoldás kell, mégsem fürödhetünk télvíz idején hideg vízben, így hívtunk egy szerelőt. Elég nehezen, de megérkezett a szakember. Meghallgatta litániámat, folyatta a vizet, jött-ment, nézett tanácstalanul, mikor is valahogy elszóltam magamat, hogy mindez azóta van, mióta új a zuhanyrózsa. Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, hát kedves Hölgyem, az ön kazánja akkor tud tökéletes melegvizet produkálni, ha a kifolyó víz mennyisége nem haladja meg a 80 l/percet és ennél az értéknél minél gyorsabban jön ki, annál hidegebb lesz. 

PAFF. 

Hát igen. A naiv háziasszony, meg az okkal kiugrott gépész esete.

De a boltba visszamennék azért, hogy ja hát mégiscsak a zuhanyrózsa a hibás, mivel nem mindegy milyen teljesítményű kazánom van ugye ..

És láss csodát mióta csak félig nyitom meg a csapot gőzöl a meleg víz..... 

 

ráfagyott

Egy szép őszi napon az egyik bevásárló túrán találtam egy "jégvédő" fóliát kocsi szélvédőjére. Azzal a lendülettel szépen megvásároltam és elraktároztam az autó csomagtartójában. Bib persze értetlenkedett és röhögött rajtam a kis naiv lányon, hogy ugyan már és minek ez nekünk? Nos hát, krhm. Eljött az ónos eső szép hétvégéje, amikor is a szerzemény bevetésre került. És láss csodát, míg a másik autó kivakarása közel húsz percet vett igénybe, az én kis járgányomról lerántottam a leplet, ropogott, fröcsögött az ujjnyi vastag jég, DE láss csodát egy percen belül indulásra kész voltam! 

Szóval úgy gondolom, megérte az a 600 Ft-os beruházás szeptemberben.... :)

csúúúúúúúúúszik

Mó későn indult önálló útjára, de akkor magabiztosan és stabilan. Érdemes volt kivárni, mert én így megmenekültem a folytonos követéstől, hogy épp mikor bukik orra szegény. Szóval jár. Aztán eljött a múlt hét, vele együtt végre némi hó és sok jég. Aztán az én gyerekem elég gyorsan megtanulta, hogy az eddig stabilnak hitt világot mégis inkább a gravitáció irányítja, így elég sokszor érezte meg közelről a föld "melegét"... Egyenlőre küzd rendületlenül és reméljük a jövő tél már örömet is okoz számára. Én addig csak nézem édes csetlés-botlását... :)

hoppácska...

jézuska ajándéka

Remek ajándék lapult idén a fa alatt. Egy egész testes olajos thai masszázs. Hmmmm... Egész jól hangzott és a végeredmény is kellőképpen meggyőzött. Mostanra volt időpont, plusz gyerek felvigyázó, így elszabadultam. A mongol hölgy keze iszonyú nagy volt, erős és kemény, de pont tökéletesen tudott vele masszírozni. Az külön plusz pont, hogy az egy órás csendnek oka, hogy szegény magyarul egyáltalán, angolul is csak kevéskét tud. Így maradt a relaxáció és az izomlazítás teljes élménye. Rám fért nagyon.... :)

 

csak írok. jó?

Eltűntem. Újra és most újra itt vagyok egy apró szösszenettel.

A "Az én gyerekem már forog, ül, mászik, megy beszél, a tiéd meg még neeeeeeeeeeeem?" című kiélezett anyukák közötti versenyben elvéreznék elég hamar. Mert az én gyerekem egy lassú gyerek, az apjára ütött, mindent a nagykönyvhöz képest később csinált. Jelenleg a mikor beszél már ez a gyerek kérdéskörnél tartunk... 

Jelentem beszél. A saját nyelvén, néha-néha egy-egy érthetőnek tűnő szó is kicsúszik a száján mama, papa formájában. Még csak véletlenül sem az hogy anya. Aztán minap, talán pont egy hete megköszöntük anyósnak az ebédet, majd a gyerek közölte velünk, hogy EBÉD. A kis bélpoklos, mit is képzeltem, a másik potenciális lehetőség a csirkecomb lett volna. :)

más öröme

Pár hete fontos élménnyel gazdagodtam. Egyik kedves barátnőm szeretett volna egy koncertre eljutni, de pár híján le kellett volna mondania eme zenei élményről. Viszont nekem az ölembe pottyant pont erre az eseményre két jegy, így már csak a gyerek felügyeletet kellett megoldani. 

Hát mit mondjak, túl sok mindent nem vártam Korda György életmű koncertjétől, de egy itthon ülő kismamának minden élmény jó és új, szóval mentem én boldogan, csak valaki vigyázzon a gyerekre. Szóval ott ültünk mi is a sorokban és messze, messze csökkentettük az átlag életkort. De mindenki lelkes volt, tapsolt, már csak az "álló óváció" világító felirat hiányzott az őrjöngéshez. Minket is magával ragadott a hangulat, bár be kell valljam, az én anyukám Koncz Zsuzsát és Máté Pétert hallgatott, így a legtöbb nóta ismeretlen volt számomra. Viszont koncertező párom szinte minden dalt kívülről fújt, náluk otthon jobban ment ez a fajta zene és iszonyú jól érezte magát, alig győzött hálálkodni, hogy őt vittem magammal és hogy neki ez mekkora élmény, mert a fiainak majd el tudja mesélni, ő még volt Korda koncerten. A végére engem is meggyőztek arról, hogy ők tényleg szeretik ezt csinálni, ez az életük és imádják egymást ennyi év után is. 

Így aztán pozitív élménnyel és azzal a tudattal távoztam a két óra elteltével, hogy másnak örömet okozni valóban nagy öröm.

tojásban a meglepetés

Hétvégén Csoki napok voltak a városban. A számtalan formájú, ízű, kakakó tartalmú finomságokon kívül volt még bőven látnivaló, játszóház a kicsiknek-nagyoknak, csoki reszelék, bonbon kóstoló és néhány a csokihoz kapcsolódó termék is. Mi pedig beszereztünk magunknak egy-egy ajándékot. Bib Epermézet választott, én pedig egy arany tojást, amiben egy ajándék ékszer lapult. Nagyon megörültem amikor az ölembe hullott egy cuki bagoly formájú fülbevaló!

Szegény Mónak pedig be kellett érnie az üres linzer sütivel.... de azért ő is remekül szórakozott! :)

újra írok

Nehéz dolga van az embernek, ha egy olyan blogot ír, aminek az a címe, hogy "A nap csúcspontja" és hosszú ideig egy érzelmi hullámvasúton kénytelen ülni. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben tudtam volna jó dolgokról is írni (ha másként lenne, már valami idegosztályon feküdnék), csak mire eljutottam volna odáig, újra lent voltam mélyen....

Ennek vége. Az élet megoldotta nehéz helyzetemet, már csak a feldolgozás van hátra, így talán újra tudom rögzíteni kis életünk történéseit.

 

Ennek örömére egy röpke esemény mára. Ma Bib kézen fogott és mielőtt elmentünk volna Móért a nagyihoz. bekanyarodtunk egyik kedvenc éttermünkbe és ittunk egy-egy sört. Ebben csak annyi a különös, hogy 2,5 éve volt utoljára, hogy mérhető mennyiségű alkohol került a szervezetembe. Jól esett, hiányzott, bár sosem voltam nagy fogyasztó. Kifelé menet a hosszú lépcsősoron egy pillanatra meg is billentem, pedig csak egy pohárka kis meggysört gurítottam le..... :)

fiatalok

Gyakori vendégek vagyunk a város parkjaiban. Minap is megpihentünk. Mó békésen rágcsálta a tölcsérét én pedig élveztem a jól megérdemelt fagyimat. Aztán egy 4-5 fős középiskolás társaság letelepedett a mellettünk lévő padra. Nevetgéltek, beszélgettek, amikor az egyik így szólt a másikhoz:

- Te most itt akarsz rágyújtani? 

- Ja, nem. De kéne nagyon, inkább menjünk odébb. 

Azzal felálltak, majd egy jó 50 m-re odébb megálltak (pad sehol sem volt több üres!!!), aztán tovább nevetgéltek, beszélgettek és persze cigarettáztak. És nekem ez olyan jól esett, de tényleg, hogy vannak még normális, gondolkodó fiatalok (itt jöhetne a bezzeg a mi időnkbe című történet), akiknek eszébe jut, hogy egy babakocsiban eszegető gyerek mellett nem gyújt rá. Ez sok felnőttnek sem jut mindig eszébe....