anyák napi munka ünnepe

Két év után végre jelenléti anyák napja volt az oviban is, a suliban is ..... nagy szó ez.
Annyira természetes volt ez rég ..... most pedig úgy reméltük, hogy megtartják, hogy mehetünk, hogy bemehetünk suliba, nagyon örültünk neki! 
Annyira megható, sírós és egyben szívet melengető volt. Úgy készültek a gyerekek! 💓

Aztán persze voltunk a mamáknál, akik örültek a mindenféle alkotásnak. 

Reggel én is megkaptam itthon az öleléseimet, a puszijaimat, a rózsaszín rózsámat. Csodaszépek, remélem hogy sokági csodásak maradnak ..... 

Majd délután és este az itthonlét alatt mint már oly sokszor mostanában lassan fogyott a türelmem és a sokadik tesós egymásnak feszülést követően kilátásba helyeztem egy büntetést. A helyzet nem oldódott, így újabb idő elteltével megismételtem a mondandómat. 

A kicsi kifakadt:

- Anya úgy tesz, mintha ő gyerekkorában sosem lett volna rossz .... !

Kicsim kezdem kedvesen: 

- Anya is sokszor rosszalkodott, veszekedett a nővéreivel gyerekkorában és az Ági mama is mérges volt ránk és elvesztette a türelmét és aztán anya is büntetésbe került. 

Nos ez olaj volt a tűzre, mert felháborodva így szólt:

- Akkor ez most nálatok családi hagyomány, hogy büntetésbe teszitek a gyerekeket?????

Azt hiszem túl sokszor néztük meg az Olaf-os karácsonyi rövid filmet. De az információ átment, most már tudja mi is az a hagyomány ..... 

meló együtt

Már sokszor hozta úgy az élet, hogy együtt dolgoztunk Bibbel. Múlt hétvégén is volt egy remek táncverseny, ahol ő készítette a jobbnál jobb képeket, én pedig a háttér csapatban tevékenykedtem. Számtalan fellépés, ehhez rengeteg különböző korosztályú gyerek, az őket kísérő szülők kavalkádja volt az egész nap. Iszonyú pörgős, helyenként káoszos, koncentrálós, de végig mosolygós jókedvű nap volt, aminek a végén konstatáltuk, hogy az erre az alaklomra összejött kis csapatunk debütálása remekül sikerült. Ez természetesen több összetevőnek köszönhető. Első körben a remek fotóknak. Írtó büszke vagyok Bibre, hogy olyan pillanatképek születtek, ahol a levegőben egy csodásan kivitelezett póz, amikor tökéletesen álla a kéz a láb, a test, lobog a copf és a szoknya, tűélesen látszik a táncos. Aztán persze kellett a mi lelkes odaadásunk, kedves hozzáállásunk az x-dik órában is. A befektetett munka ára megtérült, amikor a papírképek szülői kézbe kerültek, az arcuk mindent elárult 

.... 

Fárasztó és hullámvölgyekkel teli nap volt, de szeretem az ilyen kihívásokat! 

vártúra

Ha a fiúkat kérdezem, mindig az a válasz, menjünk várba! 

Most egy kissé romos, de közeli és szuper panorámával megáldott helyet fedeztünk fel. Gyakran járunk erre, valahogy eddig mégis kimaradt a sorból a Tátika. Klassz erdei ösvényen, medvehagyma mezők között kanyargott egyre magasabbra és magasabbra az út. Az utolsó éles balkanyarban egy rövid ösvényen, a sziklák tövében megtaláltunk egy újabb geoládát is! Aztán a csúcson a közeli hegyeket elemezve, a messzeségben a Balatont keresve piknikeztünk egy rövidet. 

Hazafelé egy hóvirágmezőbe botlottunk ....

Bib napja

Mindig igyekszünk egy kis időt lopni magunknak. A karanténokkal, betegségekkel, pedagógus sztrájkkal, elmaradt és megtartott programokkal sűrűn tarkított naptárunkban nehéz volt megtalálni a rést, de végül a jeles napon, mikor Bib született sikerült megszöknünk. Rövid, velős, ütős, értékes időt töltöttünk egy közeli kisvárosban. Szeles, hideg, de napsütéses hosszú sétával begyűjtöttünk egy újabb geoládát, ahol a hideg március színes szépséget tartogatott nekünk.

A túra után egy helyes kávézóban megjutalmaztuk magunkat egy kis meleg itallal, sütivel. Majd a békés beszélgetésünket megzavarta egy, majd hozzájuk csatlakozva még egy kisgyermekes család. Minden rezdülésüket, minden halk és hangos szavukat megértve, őszintén átérzem a helyzetet, amikor két karonülő hangosan sír, az egyik menő méretű vehemensen osztja az ülőhelyeket, a másik óvodás korú pedig mindenáron (hangosan) követeli az épp elfogyott, de neki beígért gesztenyepürét. Nekem is van kettő kiskorum, voltam hasonló szituban. Tényleg, tök őszintén együtt éreztem ........

DE, miért pont ott, pont akkor .... 

Üdv a valóságban. 

Nos, csendben befejeztük a fogyasztást és leléptünk még egy kis illúziót megengedve magunknak ...

az én Valentinom

Ezt az ünnepet, függetlenül odaadásom mértékétől valahogy sosem ünnepeltem mélyrehatóan. Kis apró, kedves meglepit szoktam adni, aminek tényleg inkább eszmei semmint anyagi értéke lenne. Így történt ez az idén is. Azzal a különbséggel, hogy a szerelmen kívül a szeretetet is megemlékeztem, mert találtam egy olyan édes mackót, amit muszáj volt a fiúknak elkészítenem, aztán elrejtenem, hogy ők valamikor a napjuk folyamán megtalálják. Mó írtó boldog volt, láttam rajta, egész nap a kezében szorongatta.

Cserébe engem sem felejtettek el, viszont mivel még tart a csokiszünet, ezért Bib meglepett az épp kifogyott kedves illatommal. 

Valentio, Valentinom .... azért jó szeretni és szeretve lenni ....💓💓💓

csokimegvonás

Úgy alakult, hogy régóta, fejben tervezett, de a kivitelezésig szinte soha el nem jutó diétába fogtam. A kényszer nagy úr, egészségügyi okokból nekiláttam. 

Teljes tej, cukor és élesztő mentes hetekbe fogtam. 

A hozzá állásom és a lelkesedésem erősen hullámzónak tekinthető. Volt hogy azt gondoltam, mit nekem tejmentes élet, hiszen eddig sem vittem túlzásba, aztán amikor eltűntek a reggeli joghurtok, az esti sajtok, a tejszínnel sűrített krémlevesek, akkor már kezdtem zokon venni a dolgot. Megvolt az első lendület, hogy akkor most aztán csoki nélkül fogok élni, hisz már egy ideje aktuális lett volna a megvonás, vagy minimum mennyiségcsökkentés, majd jött a vágy, hogy befaljak bármi édeset, ami itthon van ..... de megálltam és most büszke vagyok magamra. 

4 hete kitartok. .....

A legnagyobb boldogságom, hogy állok a boltban az édességes pult felett és bőszen válogatok a kollégámnak egy kis meglepetést, mert megérdemli. És simul a kezembe a táblacsoki, csomagoláson keresztül érzem az illatát, átadom, ő boldog én meg kitartok .....

Hát így vagyunk mi. A diéta meg én. :)

megint a konyhám

Áradoztam már többször az új konyhámról, a folyamatról, ahogy lett, meg már több szegletéről is, hogy én mennyire nagyon szeretem. Nos hát, ez változatlan. Valahogy mérhetetlen büszkeséggel tölt el, hogy sok energiával és munkával ugyan, de sikerült az álomból valóságot kreálni, illetve hogy a valóság egyezik az elképzeléssel is! 

Szóval egy újabb szeglet. Az ominózus ok, amiért az egész konyha megújult, a sütő volt. Ennek kiválasztása sem volt egyszerű, eléggé elvesztem a jelentős választékban. De hosszas keresgélés és egy kedves eladó fiú segítségével megtaláltuk az igazit! Azóta is hálát rebegek minden alkalommal, amikor két tepsiben tudok egyszerre sütni, amikor sos bemelegíti a megfelelő hőfokot, amikor ropogóssá varázsolja a csirkecomb bőrét .... Pár hónappal ezelőtt ez a szuper kis sütő írt nekem egy üzenetet, hogy hahó kedves gazdám, itt az ideje a tisztításnak, na nem annak a törölgetős fajtának, hanem a program elindításának, ami a gép egyik szuper tulajdonsága, hogy pirolitikus tisztítással megkönnyíti az én életemet. Nos hát mi tagadás, ráfért egy kis megújulás, de eléggé húztam a számat. Valahogy nem mertem elindítani. Háromoszoros hőálló üvegajtó ide, biztonsági intézkedések oda, mégiscsak 600 fok lesz odabent 2,5 órán keresztül. Na, de eljött a pillanat, mikor Bib is itthon volt és elindítottuk. A konyhát lezártuk a gyerekek elől én is csak kétszer mertem bekukkantani és számoltam a perceket, hogy mikor végez már ..... Kicsit hangos volt, kicsit kellemetlen szagu, de csinálta a dolgát és a környezete sem volt extrém meleg, kb. mint egy szimpla sütésnél. 

Végzett. Kihűlt. Kinyitottuk. És tádááááááááááááááááám:

Ez az én sütőm, amit lassan 3 éve nyúzok! Olyan, mintha most csomagoltam volna ki a dobozából! 

(Jó, amikor kinyitottam még nem így nézett ki, mert tele volt hamuval, de egy ronggyal kitöröltem, kb. mintha port törölnék és ez lett a végeredmény!)

Hát őszinte leszek, nem hittem anno a fiúnak a boltban, hogy ez ilyen lesz, DE ILYEN ..... és minden pénzt megér! :)

új év új kezdet

Nehezen indul az év, talán amiatt is, hogy nehezen zárult.  

Viszont két fontos dolgot is sikerként könyvelhetek el 2021-ben:

- Elhatároztam hogy több posztot fogok írni mint 2019-ben és ez sikerült. Néha olyan nehéz nekiülni és megírni, visszaolvasni mégis olyan jó. És most mikor sűrű az élet, ezeket kell megörökíteni, emlékezetbe vésni! 

- A geoláda keresés nagyon sok örömet okozott tavaly! Szűk egy év alatt 70 ládát találtunk meg! Így már csak pár darab hiányzik az áhított célig, így lassan tényleg komolyan kell gondolkoznom azon, hogy s mint fogok ládát rejteni!

Első posztnak ennyi. 
Hálás vagyok az életemért, a családomért!!

 

B.U.É.K 2022

én idő, nekem

Egész évben folyamatos a linzer, mézeskalács és habcsók gyártás, de azért karácsony közeledtével az alkalmak gyakoribbak. Szerencsére a srácok lelkesen segítenek. 

Valahogy úgy alakult az évek során, hogy mindig készült egy mézeskalács ház is. Ha jól belegondolok, már 15 éve! Mindig egy kicsit más lett, de mindig színes és bohém, messze-messze nem tökéletes, mégis szerethető. Olyan is volt, hogy több készült és ajándék lett belőle. Aztán valahogy úgy alakult, hogy hagyománnyá vált az új évi házrombolás, amikor a család férfi tagjai, akik epekedve várták a kóstolás pillanatát, egy célszerszámmal (sodrófa, húsklpofoló, ilyesmi) konkrétan széttrancsírozzák hosszas, pepecs munkával készült alkotásomat. Ez a pillanat egy pár éve a kisebb 01.02-á esedékes névnapjára esik egyben. 

A tegnapi házgyártás különösen jól esett és feltöltő volt, igaz, hogy a pihenés rovására ment, mégis énidő volt a javából! 

Advent1

Újra eljött a készülődés, hangolódás, díszítgetés ideje. Az este meggyújtottuk az első gyertyát az idén is közösen készített koszorún, ami kicsit bohém, kicsit sok, kicsit zsúfolt lett, de én így szeretem! Közben beszélgettünk egy kicsit arról, hogy ki miért hálás, kinek mi okozott örömet az elmúlt egy évben. A legkisebb újra a legbölcsebb:

- Én anya annak örülök, hogy Ti kedvesek vagytok velem és igazán próbálom mindig megcsinálni amit kértek. ..... 

Olyan bölcs és szerethető! 

Várjuk a karácsonyt, Nagyon!

támogató szeretet

Hosszas vívódásom, gyötrődésem, lelki és fizikai hullámvasútjaim után végül úgy döntöttem, hogy vállalom a számomra ismeretlen oltást annak minden következményével. Mikor ez a mondat elhagyta a számat megkönnyebbültem. A mai napig nem tudom, hogy a döntésem jó-e avagy rossz. Lesz-e bármilyen negatív hosszú távú hatása. De azóta nyugalom van bennem. Az út, ami ide vezetett elég hosszú volt és nehéz, amin végig kísért valaki, valaki, aki mindig velem van és annak ellenér, hogy a döntésem és az egész ezzel kapcsolatos információ cunami benne is erős kérdőjeleket okoznak, mégis támogat, mert tudja, hogy ennyi kell és nem több, befogadó és elfogadó egyben .... és ezzel segíti a legtöbbet Nekem immár több mint egy évtizede .... hálás vagyok, hogy van .... ❤

és a föld gömbölyű

Ábi szülinapi kívánsága volt, hogy elvigyük kirándulni oda, ahol elkezd gömbölyödni a föld. 
Lecke feladva. 

Tipródtunk is rajta, hogy oldjuk meg a feladványt, teljesítsük gyermekünk vágyát .....
A szülinap elmúlt, más meglepetésekkel örömet okoztunk, a kérdés feledésbe merült. 

Aztán a hétvégén egyszer csak ott volt a megoldás az orrunk előtt. Egy csodás ezer színben pompázó bakonyi hétvége után tartottunk haza békésen autózva az őszi napsütésben, amikor Bib hirtelen ötlettől vezérelve megállt a nagyvázsonyi katonai kilátónál. A végtelenbe nyúló táj közepén ott áll egy csodásan felújított meghódítandó építmény. A tetejéről fantasztikus volt a kiáltás, a háttérben a Bakonyi erdők, alattunk a végtelen síkság, ritkán látunk ilyesmit, hisz a Dunántúlon a kilátók általában magas hegy tetején állnak és onnan körös körül a dimbes-dombos táj látszik. Hát itt, a helyszín egyedi adottságai miatt inkább a messze látás lehetősége a fő szempont az egykori katonai gyakorlatok szemrevételezése miatt. Szóval itt állok a ráccsal védett erkélyen meredek a messzeségbe, amikor megérkezik a felismerés, hogy ott, valahol a síkság vége és a bakonyi erdő találkozásánál egyszer csak már nem sík a táj, inkább kezd gömbölyödni! Hát itt az orrunk előtt! Megmutattuk Ábinak, hogy itt, itt látszik, nézze, ez egy ilyen hely! Hát teljesült még egy kívánság! 

Hab a tortán, hogy próbáltam a hétvégén a geoládák számát gyarapítani, de valahogy mindig közbe szólt valami. Pedig lett volna lehetőség, de vagy türelmetlenek voltak a többiek, vagy eltűnt a mobilnet és nem találtam meg, szóval kicsit szomorú voltam vasárnap reggel, hogy egy ládát sem tudtam bezsebelni. Erre aztán Veszprémben, Nagyvázsonyban, majd Zánkán is teljesen véletlenül olyan közel voltunk egy-egy találathoz, hogy muszáj volt megkeresni! Itt, a kilátó mellett is volt egy, ráadásul különösen egyedi, zseniálisan rejtett, viccesen megszerezhető, nem az a könnyű találat fajta. Igazán örömmel töltött el minket a megszerzése! 

Így aztán még közelebb jutottunk a 75-ös ládacélhoz! És igazán büszke vagyok magunkra, mert pont egy éve hogy elkezdtük és kitartottunk, általa pedig sok-sok szuper helyen jártunk! 

Szóval igazán tartalmasan és izgalmasan telt ez a kis őszi kiruccanás! :)

érzelmi intelligencia magasságai

A kicsi sír, zokog, látványosan várja a vigaszt. 
Hozzá bújok, mibaj? Hüpp, hüpp, hüpp ... Te nem is szeretsz engem ..... hüpphüpphüpp ....
Miből gondolod? 

Amit készítettem neked anyák napjára és kint van a nappaliban a komódon, az a Móré mögött van, ott hátul ..... hüpphüpphüppp .... és zokog. 

Figyelj nyuszi, én borzasztóan örültem annak az ajándéknak, meg a másiknak is, meg az összes rajznak, kavicsnak, falevélnek, mindennek, amit nekem készítettél, vagy adtál, de hidd el nekem, ezek csak tárgyak a szeretetet érezni lehet azzal, hogy elkészítem a kedvenc sütidet, hogy figyelek rád, hogy melegen öltözz, hogy este megölellek, megsimogatlak, hogy együtt kacagunk valami csíntalanságon. 

Rám néz azzal az óriáspillás gyönyörű, könnytől csillogó szemével.  

Tudom anya, hogy szeretsz! 

.... én is tudom, de néha jobb kimondani ....

Eközben Bib a másik szobában volt Móval, aki végighallgatta a fentieket. Majd odafordult az apjához, nézd itatom az egereket ..... érzelmi intelligenciával magas fokon megáldott nagyobbik fiam is elérzékenyült 

vulkán

Régóta tervezett úticélt vettünk be! Vulkán múzeum egy igazi vulkán lábánál! 

Robosztus, nyers és minimalista az épület, mintha egy óriás ottfelejtett volna néhány építőkockát, mégis valahogy pont tájbaillő, szemet gyönyörködtető ... 

Hideg és kongó, de tökéletesen eléri a hatását, egy vulkánban érzem magam! Gyerekekkel érdekes és izgalmas felfedezni valók sokaságával van megtöltve! 

Előtte, vagy utána kötelező program az "igazi" vulkán megmászása, majd az egykori kürtőben való elmerülés, kihívásokat  kedvelő túrázóknak érdekes kihívás! Mélységből a magasságba kilátással, mindent beszippantó erővel .... 

újra felfedezett arborétum

Késő nyár, kora ősz, egy arborétum.

Eláraszt a föld, a víz, a fa, a zöld, a levegő illata. Változatos erdőkön, rejtett ösvényeken visz az utad, felfedezni valók sokaságán! Csak sétálsz és szívod, mélyen, hosszan. 

A forráshoz érve a völgybe nézve már meg sem lepődsz a csodán ami a lábad előtt hever, annyira élő, hogy földbe gyökerezik a lábad.

..... töltődsz .... és ennyi elég is.

néha tényleg jobb lenne ott sem lenni

Hosszas magyarázás, eszmefuttatás után szomorúan ugyan, de a kicsi (aki mindjárt 6!, nem is kicsi már ...) belátta, hogy nem kerülheti el a vérvételt. Meggyőztük, hogy kicsit fáj, de kibírható, gyorsan túl leszünk rajta. .... Egy hős volt, figyelt amit mondtak, megcsinálta amit kértem, viszont krokodil könnyeket hullajtva közben ordított, hogy ez naaaaaaaaaaaaaaaaaagyon fáááááááááááááááááj!!!!! Zengett az egész rendelő. ...... 

Aztán gyorsan megnyugodott, majd szipogva közölte: én inkább baktérium szeretnék lenni, vagy nem is, inkább szél, vagy a legjobb lenne itt sem lenni ..... 

különleges napi menü

A tavalyi kerek szülinapomra kapott élmény étterem ajándékot idén sikerült beváltani egy csodás helyen, remek időben. 

Igyekeztem számomra is komfortos, kényelmes helyet választani, szerettem volna elkerülni a feszengést, kényszeres viselkedést ami az ilyen gourman éttermekben elfogna. 

Az étlap szűkre volt ugyan szabva, de legalább nem kellett sokat gondolkozni a választáson és így mindent meg is tudtunk kóstolni. 

Üdvözlő falat: izgalmas kelt tészták (mákos, kapros, kovászos) egy csepp bruschetta-val és máris beindul az étvágygerjesztés ...

Az étterem ajándéka: apró, lezárt üvegben cukkinifőzelék egy kis kecskesajttal, amint nyitod már füstöl is, aztán kanalazod a hosszan nyúló zöldségcsíkokat, a növény virágával együtt, hideg, új és egyszerre meglepően finom! 

Előétel: egyik tányéron dödölle, másikon tojásos nokedli újragondolva. A hagyományos ízvilágot megtaláltam, de anyai nagyanyám sokáig kereste volna a számára jól ismert ételeket a tányéron. Újrakomponálva, harmóniában minden elem. 

Leves: csodaszép edényben érkezett a tartalom, amit a pincér a szemünk láttára kancsóból öntött fel folyadékkal. Szemet gyönyörködtető és ízlelőbimbót facsaró uborkaleves és gyöngyöző gazdag fácánleves. Itt volt az a pillanat, amikor az egyik tányér nem tudott kiürülni. Szeretjük az uborkát, de ez azért túl fanyar volt ...

Főétel: komponálás mesterfokon, óriási tányér, apró részletek, krémek, habok, magok .... az összhatás tökéletes! Bőrén sült pisztráng és szarvas gombával. Úristen, az a céklahab! .... hmmm 

Desszert: újragondolva (de még hogy!) a túrógombóc, a kukoricamálé. Minél mélyebbre merítem a kanalam annál több a meglepetés ízében, állagában ... csodás málna sorbet

... és amikor már azt érzed hogy milliom új ízzel eltelve egy falat sem menne le a torkodon, a kellő időt kivárva érkezik egy ribizli jégkrém, ami pont annyira hideg és fanyar, ami kellemes és levezető és méltó befejező egy ilyen élményebédnek! 

Így lett egy eredetileg 4 fogásos menüsor 7 fogásos és a klasszikus leves és második hétköznapi ebéd egy élmény és ízkavalkád! 

a bölcs kicsi

A kicsi, aki mindjárt 6! 

Anya, szülinapomra azt kérem tőletek, hogy oda menjünk el kirándulni, ahol gömbölyödni kezd a föld .... 

Hát. Valaki tudja hogy ez helyileg hol található? Teljesítenem kellene ezt a kívánságot .... valahogy ..... 

felnőtt hét off

Nos, kettőt pislogtam és a szabad felnőtt hét véget is ért. 

De szerencsére megtöltöttük értékes és hasznos pillanatokkal. 

Eltöltöttünk egy kellemes borozgatós, vacsorázós estét egy régi baráti párral, akik szintén felnőtt (gyermekmentes) hetüket töltötték épp. 

Éjszakába nyúlóan vacsoráztunk a tóparti stégen, ahol igaz hogy az éhes és lelkes hattyúkkal meg kellett küzdeni, de a holdfény és a hosszan elnyúló sötét árnyak a vízen kárpótoltak minket. 

Leugrottunk a Balatonra ezüst hidat nézi a móló végéről .... 

Közben persze otthon sokat pakoltam, takarítottam, előkészültem a fiúk visszatérésére. Hulla fáradtan, de boldogan és élményekkel telve jöttek haza. Szeretem, hogy a vidéki lét ennyi örömet rejt a számukra, hogy az unokatesókkal ilyen önfeledten eljátszanak! 

Most pedig, mosás, pakolás, készülés .... közben megjött a hidegfront .... mintha már most ősz lenne. De nekem természetesen van még program a tarsolyomban, amit még a nyár vége előtt beiktatunk, hogy legyen még, még, még élmény! 

és akkor most mit kezdjünk magunkkal?

Felnőtt hetünk van. Vagyis fél hetünk, vagyis pár napunk. ...
Szóval a fiúk az utolsó táboros hetet az őszi újraindulás előtt anyunál töltik. Mi persze dolgozunk, de ketten vagyunk, mint egykoron réges régen az ősidők kezdetén. 

Valami gyors, hatékony és feltöltő időtöltést kellene találni. Feltétlen gyerekmentes, felnőtt programot! Nyilván megoldjuk és tudom, hogy csak most nagy a szám, mert mikor este hazaérünk, bemegyek a kismókusok szobájába és üresen, sötéten tátong, akkor összeszorul a szívem ... 

De Bib egy pillanat alatt visszaránt és örülök, hogy neki is van igénye erre, meg rám, meg a közös időre és imádom, hogy dolgozunk és teszünk a másikért és egymásért. 

Szóval felnőtt hét ON! :)