Újra suli

Augusztus 31, késő délután: próbálom elrejteni könnyeimet, az iskola udvar tele ünneplőbe öltözött gyerekekkel, köztük az enyémek, a nagy a kórusban énekli a suliba hívogató nótákat, a kicsi ott ül az első sorban, az elsősök között ... 

Mindkét fiam iskolás ... még emésztem a gondolatot, vártam, egyben persze tartottam is tőle. Reggelente egy irányba, egy helyre mennek, egy folyosón vannak, néha jó messzire kerülve egymást, néha segítve a másikat. Az edzésmentes délutánokon csak egy helyre kell mennem, ahonnan komótosan hazasétálunk együtt. Furcsa érzés. De jó ..... 

 
..... és ahogy megígérte akkor, amikor még sóvárogva álltunk ketten a kicsivel az iskolaudvaron és figyeltük ahogy a Mór elsősként, hátra sem nézve elveszik az óriási épület bejáratában, hogy "Anya én majd mindig integetek neked!" ..... most már ő szalad az épülethez, fel a lépcsőn, megfordul és óriási mosollyal az arcán, INTEGET ..... 

csak lebegek ...

Újra és újra visszatér egy érzés a nyaralásból. 

Délelőtt van, a nap még csak kúszik felfelé az égbolton. 

A víz tükörsima és kristálytiszta. 

Látom a körülöttem úszkáló halakat, a mélyben a kagylókat. 

Fenntart a sós víz. Csak sodródok .... lebegek .... melegít a nap, hűsít a tenger .... megszűnik minden, kiszakadok a valóságból, egy semmihez sem fogható ég és föld közötti állapot .... 

Ez a pár perc feltöltött. Nagyon. Remélem hamarosan újra lesz módom csatlakozni .....

új, nagy, mérföldkő

 Jópár éve, hogy arról írtam, Mó lement egyedül a boltba én pedig másodperceket számolva rettegtem a bejárati ajtó előtt, hogy mikor jön vissza ....

Azóta még messzebb megy boltba, egyre önállóbb, aminek örülünk és bíztatjuk is erre ....

Volt már otthon egyedül egész rövid időszakokban. 

Viszont most pénteken este egyedül hagytuk őket 2 órára! Bibnek munkája volt egy előadáson én meg elkísértem. 5 percre voltunk kocsival. Volt náluk telefon. Meg ott a szomszéd, akihez bármikor át lehet menni. Szóval be voltunk biztosítva, vagyis voltak, én azért mégis aggódtam ... hát hogy a túróba ne? 

De nyilván nem lett semmi bajuk. Ügyesek voltak, vigyáztak egymásra és boldogok hogy "megcsinálták" .... hát ez a pillanat is eljött. Nőnek, nagyon gyorsan nőnek ... 💓

nyár, tenger, napsütés, szerelem

 ... vágytam vissza ... nagyon ... 

Bevonzottam, sikerült, megoldottuk, megcsináltuk. Tudom, tudom, csak egy nyaralás, nekünk mégis óriási dolog! Annyi sok mindent történt idén, annyi hullámvölgy tarkította a napjainkat az idén, annyira kellett ez most. 

Fárasztó volt, sokszor nyűgös, kimerítő, mégis aktívan feltöltő, kiszakító, vicces és eseménydús élményekkel tarkított egy hetet töltöttünk a tengeren! Csak mi, négyen! A gyerekek irtózatosan pörögtek már hetekkel előtte, tele adrenalinnal és vággyal az új iránt, lelkesen jöttek, csinálták amit kellett. Nagyon változatos volt a Vir sziget, minden napszakban, minden nap más és más arcát mutatta. Szuper szállásunkról ha balra indultunk a partra, szigorúan gyalog!, mert olyan közel volt, akkor napfelkeltét láthattunk, ha jobbra indultunk, akkor napnyugtát. Jártunk égkék és mélyzöld, homokos, apró köves, meredek vörös sziklás, gyorsan és lassan mélyülős, öblös, nyílt tengeres, óvárosra, vagy régi rom bástyára kilátós strandon is. Volt hogy tükörsima volt a víz, másnap ugyanott tarajos hullámos .... mindig elvarázsol! Az illata lenyűgöző, a fénye kápráztató! 

Zadar gyönyörű óvárosa, naplementében úszó tengeri orgonája iszonyú hangulatos és a tenger kedvétől függően hol halk, hol hangos. 

Apró kisváros Nin, mégis bájos, homokos földnyelvén hosszú, tartalmas, mezítlábas, kagylógyűjtős délutánt tartottunk a gyerekekkel, igazi szöszölős, molyolós, lassú, megáll az idő is nap volt .... 

Lelkesen vittem könyvet. Elhatároztam, itt a pillanat, hogy újra könyvet bújjak. Tudtam volna olvasni is, volt idő lassulni, pihenni, de egyszerűen csak jó volt ott lenni és bambulni, elvitte a gondolataimat a tenger .... 

Szavakban talán ennyi. Képekben pedig az alábbi, mely kedvenc lesz, vagyis már az! Egymást fotózták, velem .... 

nyári gyorsvonat

Mindig, mindig olyan gyorsan telik a nyár! Ez egyben azt is jelenti, hogy jól és tartalmasan telik ....

Az egyik legfontosabb történés, hogy Mó 10 éves lett! Barátos, családos bulival, sok ajándékkal ünnepeltünk! Boldog volt és írtó büszke! 

Tőlünk kapott egy könyvet, amit véletlenül találtam a neten, de annyira jókor jött, annyira hiteles és pontos volt, hogy nagyon örülök, hogy megvettem, hogy ezt kapta .... egy könyv a fogantatásáról .... eddig is beszéltünk róla, lassan, óvatosan, csepegtetve az információkat, de így a 10. évfordulón egy tengerparti napfelkelte alkalmával annyira szép és kerek lett az egész, nehéz ezt szavakba önteni. Nagyon nagyon érzékenyen érint, még mindig. Első olvasásra végigzokogtam a könyvet, aztán hálás üzenetet küldtem a szerzőnek, most pedig megnyugvással gondolok arra, hogy mindent megtettem, hogy egy fontos mérföldkő Mó életében a helyére kerüljön, mert ez a dolog befolyással van a jövőjére, az életére. 

Kapott még valamit, egy közös családi képeslapot, aminek a végén az itteni blog 10 évvel ezelőtti bejegyzése olvasható, amit a születése után írtam. Meghatódott .... nagyon ..... 💓

Imádom, hogy ilyen okos és érzékeny! 

meg sem lepődöm .... hullámvasút

Minden változik, pörög-forog, meg sem áll. Csak kapkodom a fejem. 

Irtózatos mélységek és magasságok váltják egymást elég nagy fordulaton. Bib főállása 23 év után véget ért. Villámcsapás, mégis azt érezzük mindketten, hogy VÉGRE! Levegőhöz jutott ..... Régóta nyomasztotta, mégsem tudta elengedni. Megoldották helyette. Most viszont itt a bizonytalanság. Meg a visszajelzés, nagyon nagyon felemelő érzés, hogy ennyire sokan szeretik, segíteni akarnak, hogy elismerik ..... annyira kellett ez, mint egy falat kenyér. Túlzás nélkül. Megyünk előre, vagyis ő, bekapcsolódott rajta egy gomb, "meg kell oldani", előre menni! Mindig, újra és újra beleszeretek ilyenkor .... néha halálosan idegesít, mégis szeretem. 💓 

Igyekszem támogatni, türelmes lenni és jól szeretni. Néha nehéz, de ettől leszünk többek és erősebbek ..... 

dac és védszövetség

A két fiú folyton cukkolja egymást, vagy őrjöngve boldogságban hangosan és zajosan elvannak, vagy ugyanilyen hangosan veszekednek. Igyekszem tolerálni. De néha tényleg elgondolkozom, szeretik-e egymást? Ilyenkor mindig megnyugtatom magam, hogy ez a normális, a tesók ezt csinálják egymással ....  

És erre este, csak úgy a semmiből a nagy elmeséli, hogy edzés után az öltözőben számon kért egy fiút, aki "beszólt" az öccsének egy hete, hogy mit képzel magáról, mit "mondogat" az ő öccsének. Kikérte magának, meg neki is ..... 

Szólni sem tudtam. 

Nem akut konfliktusból "mentette" ki a tesóját, hanem egy korábbi szitut tisztázott. 

Döbbenten hallgattuk. És mérhetetlenül boldogok és büszkék voltunk, hogy tettlegesség és egyéb veszekedés helyett csak úgy simán, a maga konfliktuskerülő módján helyére tette a dolgokat ..... Mó nagy, érett, okos .... 

bocsi vacsi

Az utóbbi időben sokszor voltam feszült, ideges és rémes. Főleg a fiúkkal sajnos. Néha tényleg hálás vagyok, hogy van aki elvisel. Kicsit egyedül voltam otthon, magamban a gondolataimmal és a vége az lett, hogy bocsi vacsit gyártottam a családnak, amit ők szerencsére örömmel elfogadtak! :)

Közben családi nagy-beszélgetést tartottunk. Bocsánatot kértem, szántam, bántam bűneimet, próbáltam megértetni a gyerekekkel, hogy az élet olykor nehéz (micsoda magasröptű gondolat ....), majd a végén hozzátettem, hogy "nehéz jó anyukának lenni". 

Erre megszólal a mindig bölcs és szókimondó kisebb: "jó gyereknek is nehéz lenni". 

.... el kell fogadjam az érvelést ..... igyekszem kevésbé rémes lenni .... 

anyák napi munka ünnepe

Két év után végre jelenléti anyák napja volt az oviban is, a suliban is ..... nagy szó ez.
Annyira természetes volt ez rég ..... most pedig úgy reméltük, hogy megtartják, hogy mehetünk, hogy bemehetünk suliba, nagyon örültünk neki! 
Annyira megható, sírós és egyben szívet melengető volt. Úgy készültek a gyerekek! 💓

Aztán persze voltunk a mamáknál, akik örültek a mindenféle alkotásnak. 

Reggel én is megkaptam itthon az öleléseimet, a puszijaimat, a rózsaszín rózsámat. Csodaszépek, remélem hogy sokági csodásak maradnak ..... 

Majd délután és este az itthonlét alatt mint már oly sokszor mostanában lassan fogyott a türelmem és a sokadik tesós egymásnak feszülést követően kilátásba helyeztem egy büntetést. A helyzet nem oldódott, így újabb idő elteltével megismételtem a mondandómat. 

A kicsi kifakadt:

- Anya úgy tesz, mintha ő gyerekkorában sosem lett volna rossz .... !

Kicsim kezdem kedvesen: 

- Anya is sokszor rosszalkodott, veszekedett a nővéreivel gyerekkorában és az Ági mama is mérges volt ránk és elvesztette a türelmét és aztán anya is büntetésbe került. 

Nos ez olaj volt a tűzre, mert felháborodva így szólt:

- Akkor ez most nálatok családi hagyomány, hogy büntetésbe teszitek a gyerekeket?????

Azt hiszem túl sokszor néztük meg az Olaf-os karácsonyi rövid filmet. De az információ átment, most már tudja mi is az a hagyomány ..... 

meló együtt

Már sokszor hozta úgy az élet, hogy együtt dolgoztunk Bibbel. Múlt hétvégén is volt egy remek táncverseny, ahol ő készítette a jobbnál jobb képeket, én pedig a háttér csapatban tevékenykedtem. Számtalan fellépés, ehhez rengeteg különböző korosztályú gyerek, az őket kísérő szülők kavalkádja volt az egész nap. Iszonyú pörgős, helyenként káoszos, koncentrálós, de végig mosolygós jókedvű nap volt, aminek a végén konstatáltuk, hogy az erre az alaklomra összejött kis csapatunk debütálása remekül sikerült. Ez természetesen több összetevőnek köszönhető. Első körben a remek fotóknak. Írtó büszke vagyok Bibre, hogy olyan pillanatképek születtek, ahol a levegőben egy csodásan kivitelezett póz, amikor tökéletesen álla a kéz a láb, a test, lobog a copf és a szoknya, tűélesen látszik a táncos. Aztán persze kellett a mi lelkes odaadásunk, kedves hozzáállásunk az x-dik órában is. A befektetett munka ára megtérült, amikor a papírképek szülői kézbe kerültek, az arcuk mindent elárult 

.... 

Fárasztó és hullámvölgyekkel teli nap volt, de szeretem az ilyen kihívásokat! 

vártúra

Ha a fiúkat kérdezem, mindig az a válasz, menjünk várba! 

Most egy kissé romos, de közeli és szuper panorámával megáldott helyet fedeztünk fel. Gyakran járunk erre, valahogy eddig mégis kimaradt a sorból a Tátika. Klassz erdei ösvényen, medvehagyma mezők között kanyargott egyre magasabbra és magasabbra az út. Az utolsó éles balkanyarban egy rövid ösvényen, a sziklák tövében megtaláltunk egy újabb geoládát is! Aztán a csúcson a közeli hegyeket elemezve, a messzeségben a Balatont keresve piknikeztünk egy rövidet. 

Hazafelé egy hóvirágmezőbe botlottunk ....

Bib napja

Mindig igyekszünk egy kis időt lopni magunknak. A karanténokkal, betegségekkel, pedagógus sztrájkkal, elmaradt és megtartott programokkal sűrűn tarkított naptárunkban nehéz volt megtalálni a rést, de végül a jeles napon, mikor Bib született sikerült megszöknünk. Rövid, velős, ütős, értékes időt töltöttünk egy közeli kisvárosban. Szeles, hideg, de napsütéses hosszú sétával begyűjtöttünk egy újabb geoládát, ahol a hideg március színes szépséget tartogatott nekünk.

A túra után egy helyes kávézóban megjutalmaztuk magunkat egy kis meleg itallal, sütivel. Majd a békés beszélgetésünket megzavarta egy, majd hozzájuk csatlakozva még egy kisgyermekes család. Minden rezdülésüket, minden halk és hangos szavukat megértve, őszintén átérzem a helyzetet, amikor két karonülő hangosan sír, az egyik menő méretű vehemensen osztja az ülőhelyeket, a másik óvodás korú pedig mindenáron (hangosan) követeli az épp elfogyott, de neki beígért gesztenyepürét. Nekem is van kettő kiskorum, voltam hasonló szituban. Tényleg, tök őszintén együtt éreztem ........

DE, miért pont ott, pont akkor .... 

Üdv a valóságban. 

Nos, csendben befejeztük a fogyasztást és leléptünk még egy kis illúziót megengedve magunknak ...

az én Valentinom

Ezt az ünnepet, függetlenül odaadásom mértékétől valahogy sosem ünnepeltem mélyrehatóan. Kis apró, kedves meglepit szoktam adni, aminek tényleg inkább eszmei semmint anyagi értéke lenne. Így történt ez az idén is. Azzal a különbséggel, hogy a szerelmen kívül a szeretetet is megemlékeztem, mert találtam egy olyan édes mackót, amit muszáj volt a fiúknak elkészítenem, aztán elrejtenem, hogy ők valamikor a napjuk folyamán megtalálják. Mó írtó boldog volt, láttam rajta, egész nap a kezében szorongatta.

Cserébe engem sem felejtettek el, viszont mivel még tart a csokiszünet, ezért Bib meglepett az épp kifogyott kedves illatommal. 

Valentio, Valentinom .... azért jó szeretni és szeretve lenni ....💓💓💓

csokimegvonás

Úgy alakult, hogy régóta, fejben tervezett, de a kivitelezésig szinte soha el nem jutó diétába fogtam. A kényszer nagy úr, egészségügyi okokból nekiláttam. 

Teljes tej, cukor és élesztő mentes hetekbe fogtam. 

A hozzá állásom és a lelkesedésem erősen hullámzónak tekinthető. Volt hogy azt gondoltam, mit nekem tejmentes élet, hiszen eddig sem vittem túlzásba, aztán amikor eltűntek a reggeli joghurtok, az esti sajtok, a tejszínnel sűrített krémlevesek, akkor már kezdtem zokon venni a dolgot. Megvolt az első lendület, hogy akkor most aztán csoki nélkül fogok élni, hisz már egy ideje aktuális lett volna a megvonás, vagy minimum mennyiségcsökkentés, majd jött a vágy, hogy befaljak bármi édeset, ami itthon van ..... de megálltam és most büszke vagyok magamra. 

4 hete kitartok. .....

A legnagyobb boldogságom, hogy állok a boltban az édességes pult felett és bőszen válogatok a kollégámnak egy kis meglepetést, mert megérdemli. És simul a kezembe a táblacsoki, csomagoláson keresztül érzem az illatát, átadom, ő boldog én meg kitartok .....

Hát így vagyunk mi. A diéta meg én. :)

megint a konyhám

Áradoztam már többször az új konyhámról, a folyamatról, ahogy lett, meg már több szegletéről is, hogy én mennyire nagyon szeretem. Nos hát, ez változatlan. Valahogy mérhetetlen büszkeséggel tölt el, hogy sok energiával és munkával ugyan, de sikerült az álomból valóságot kreálni, illetve hogy a valóság egyezik az elképzeléssel is! 

Szóval egy újabb szeglet. Az ominózus ok, amiért az egész konyha megújult, a sütő volt. Ennek kiválasztása sem volt egyszerű, eléggé elvesztem a jelentős választékban. De hosszas keresgélés és egy kedves eladó fiú segítségével megtaláltuk az igazit! Azóta is hálát rebegek minden alkalommal, amikor két tepsiben tudok egyszerre sütni, amikor sos bemelegíti a megfelelő hőfokot, amikor ropogóssá varázsolja a csirkecomb bőrét .... Pár hónappal ezelőtt ez a szuper kis sütő írt nekem egy üzenetet, hogy hahó kedves gazdám, itt az ideje a tisztításnak, na nem annak a törölgetős fajtának, hanem a program elindításának, ami a gép egyik szuper tulajdonsága, hogy pirolitikus tisztítással megkönnyíti az én életemet. Nos hát mi tagadás, ráfért egy kis megújulás, de eléggé húztam a számat. Valahogy nem mertem elindítani. Háromoszoros hőálló üvegajtó ide, biztonsági intézkedések oda, mégiscsak 600 fok lesz odabent 2,5 órán keresztül. Na, de eljött a pillanat, mikor Bib is itthon volt és elindítottuk. A konyhát lezártuk a gyerekek elől én is csak kétszer mertem bekukkantani és számoltam a perceket, hogy mikor végez már ..... Kicsit hangos volt, kicsit kellemetlen szagu, de csinálta a dolgát és a környezete sem volt extrém meleg, kb. mint egy szimpla sütésnél. 

Végzett. Kihűlt. Kinyitottuk. És tádááááááááááááááááám:

Ez az én sütőm, amit lassan 3 éve nyúzok! Olyan, mintha most csomagoltam volna ki a dobozából! 

(Jó, amikor kinyitottam még nem így nézett ki, mert tele volt hamuval, de egy ronggyal kitöröltem, kb. mintha port törölnék és ez lett a végeredmény!)

Hát őszinte leszek, nem hittem anno a fiúnak a boltban, hogy ez ilyen lesz, DE ILYEN ..... és minden pénzt megér! :)

új év új kezdet

Nehezen indul az év, talán amiatt is, hogy nehezen zárult.  

Viszont két fontos dolgot is sikerként könyvelhetek el 2021-ben:

- Elhatároztam hogy több posztot fogok írni mint 2019-ben és ez sikerült. Néha olyan nehéz nekiülni és megírni, visszaolvasni mégis olyan jó. És most mikor sűrű az élet, ezeket kell megörökíteni, emlékezetbe vésni! 

- A geoláda keresés nagyon sok örömet okozott tavaly! Szűk egy év alatt 70 ládát találtunk meg! Így már csak pár darab hiányzik az áhított célig, így lassan tényleg komolyan kell gondolkoznom azon, hogy s mint fogok ládát rejteni!

Első posztnak ennyi. 
Hálás vagyok az életemért, a családomért!!

 

B.U.É.K 2022

én idő, nekem

Egész évben folyamatos a linzer, mézeskalács és habcsók gyártás, de azért karácsony közeledtével az alkalmak gyakoribbak. Szerencsére a srácok lelkesen segítenek. 

Valahogy úgy alakult az évek során, hogy mindig készült egy mézeskalács ház is. Ha jól belegondolok, már 15 éve! Mindig egy kicsit más lett, de mindig színes és bohém, messze-messze nem tökéletes, mégis szerethető. Olyan is volt, hogy több készült és ajándék lett belőle. Aztán valahogy úgy alakult, hogy hagyománnyá vált az új évi házrombolás, amikor a család férfi tagjai, akik epekedve várták a kóstolás pillanatát, egy célszerszámmal (sodrófa, húsklpofoló, ilyesmi) konkrétan széttrancsírozzák hosszas, pepecs munkával készült alkotásomat. Ez a pillanat egy pár éve a kisebb 01.02-á esedékes névnapjára esik egyben. 

A tegnapi házgyártás különösen jól esett és feltöltő volt, igaz, hogy a pihenés rovására ment, mégis énidő volt a javából! 

Advent1

Újra eljött a készülődés, hangolódás, díszítgetés ideje. Az este meggyújtottuk az első gyertyát az idén is közösen készített koszorún, ami kicsit bohém, kicsit sok, kicsit zsúfolt lett, de én így szeretem! Közben beszélgettünk egy kicsit arról, hogy ki miért hálás, kinek mi okozott örömet az elmúlt egy évben. A legkisebb újra a legbölcsebb:

- Én anya annak örülök, hogy Ti kedvesek vagytok velem és igazán próbálom mindig megcsinálni amit kértek. ..... 

Olyan bölcs és szerethető! 

Várjuk a karácsonyt, Nagyon!

támogató szeretet

Hosszas vívódásom, gyötrődésem, lelki és fizikai hullámvasútjaim után végül úgy döntöttem, hogy vállalom a számomra ismeretlen oltást annak minden következményével. Mikor ez a mondat elhagyta a számat megkönnyebbültem. A mai napig nem tudom, hogy a döntésem jó-e avagy rossz. Lesz-e bármilyen negatív hosszú távú hatása. De azóta nyugalom van bennem. Az út, ami ide vezetett elég hosszú volt és nehéz, amin végig kísért valaki, valaki, aki mindig velem van és annak ellenér, hogy a döntésem és az egész ezzel kapcsolatos információ cunami benne is erős kérdőjeleket okoznak, mégis támogat, mert tudja, hogy ennyi kell és nem több, befogadó és elfogadó egyben .... és ezzel segíti a legtöbbet Nekem immár több mint egy évtizede .... hálás vagyok, hogy van .... ❤

és a föld gömbölyű

Ábi szülinapi kívánsága volt, hogy elvigyük kirándulni oda, ahol elkezd gömbölyödni a föld. 
Lecke feladva. 

Tipródtunk is rajta, hogy oldjuk meg a feladványt, teljesítsük gyermekünk vágyát .....
A szülinap elmúlt, más meglepetésekkel örömet okoztunk, a kérdés feledésbe merült. 

Aztán a hétvégén egyszer csak ott volt a megoldás az orrunk előtt. Egy csodás ezer színben pompázó bakonyi hétvége után tartottunk haza békésen autózva az őszi napsütésben, amikor Bib hirtelen ötlettől vezérelve megállt a nagyvázsonyi katonai kilátónál. A végtelenbe nyúló táj közepén ott áll egy csodásan felújított meghódítandó építmény. A tetejéről fantasztikus volt a kiáltás, a háttérben a Bakonyi erdők, alattunk a végtelen síkság, ritkán látunk ilyesmit, hisz a Dunántúlon a kilátók általában magas hegy tetején állnak és onnan körös körül a dimbes-dombos táj látszik. Hát itt, a helyszín egyedi adottságai miatt inkább a messze látás lehetősége a fő szempont az egykori katonai gyakorlatok szemrevételezése miatt. Szóval itt állok a ráccsal védett erkélyen meredek a messzeségbe, amikor megérkezik a felismerés, hogy ott, valahol a síkság vége és a bakonyi erdő találkozásánál egyszer csak már nem sík a táj, inkább kezd gömbölyödni! Hát itt az orrunk előtt! Megmutattuk Ábinak, hogy itt, itt látszik, nézze, ez egy ilyen hely! Hát teljesült még egy kívánság! 

Hab a tortán, hogy próbáltam a hétvégén a geoládák számát gyarapítani, de valahogy mindig közbe szólt valami. Pedig lett volna lehetőség, de vagy türelmetlenek voltak a többiek, vagy eltűnt a mobilnet és nem találtam meg, szóval kicsit szomorú voltam vasárnap reggel, hogy egy ládát sem tudtam bezsebelni. Erre aztán Veszprémben, Nagyvázsonyban, majd Zánkán is teljesen véletlenül olyan közel voltunk egy-egy találathoz, hogy muszáj volt megkeresni! Itt, a kilátó mellett is volt egy, ráadásul különösen egyedi, zseniálisan rejtett, viccesen megszerezhető, nem az a könnyű találat fajta. Igazán örömmel töltött el minket a megszerzése! 

Így aztán még közelebb jutottunk a 75-ös ládacélhoz! És igazán büszke vagyok magunkra, mert pont egy éve hogy elkezdtük és kitartottunk, általa pedig sok-sok szuper helyen jártunk! 

Szóval igazán tartalmasan és izgalmasan telt ez a kis őszi kiruccanás! :)