gurulós kerekedő születésnap

Jeles ünnep volt pár hete, Bib kerek évfordulójának alkalmából buliztunk egy egész hétvégén át. Péntektől vasárnapig. Szolidra próbáltuk, de hozzánk mérten vegyes lett, nevetéssel, beszélgetéssel, evéssel és ivással. :) Jöttek a barátok, a rokonok és hiába nagy a lakás, azért két felvonás kellett, már csak a gyereklétszám miatt is. Volt két finom torta és persze sok-sok ajándék. 

Az én meglepim forintban nehezen mérhető, inkább személyes ajándék volt. Stílusosan egy fotókönyv 4 fejezetre bontva, 4 fontos állomás az életről, tömérdek fotóval. Meglepődött, örült és sírt. Imádom ezért.... tudtam hogy ez lesz, ezért is Móval adtuk át előtte este. Aztán volt még 15 évvel ezelőtti eredeti újság, benne az első hivatalos, fizetett fotóval. Döbbenet és öröm, hisz egy ilyen megsárgult újság nagy kincs manapság. 

A közös ajándék pedig egy gurulós álom, amit már régóta dédelgetett, csak valahogy mindig elmaradt a megvalósítása. Egy roller, amivel most aztán száguldozhat egyik eseményről a másikra.... imádta! 

Szóval meglepetésparti ugyan nem volt, de helyette volt sok mosoly, ölelés, beszélgetés és sok jó ember nagy helyen... :)

emlék

Véletlenül bukkantam erre a karácsonyi képre, valahogy eddig elkallódott, pedig nagy kincs, főleg a jelenlegi embert próbáló hétköznapokban..... :)

alul, felül ürítés

Nos, az utóbbi két hétben elég sok mélypont volt és elég sok csúcspont. Ez utóbbi nagyon egyszerű prózai, hétköznapi dologból állt:

- két vínnyogó, halálon lévő férfiből egy legalább a wc-n intézte a dolgát, így csak egy után kellett folyton takarítani, (a másik a mellékhelyiségig képes volt elvonszolni magát, egyébre alkalmatlan volt)

- ha épp üres volt a pelus,

- ha a produktum kicsit is hasonlított a normálisra,

- ha a vízen kívül bármit képes voltam belediktálni,

- ha végre kikapcsolhattam a mesét és csönd lett....

a sort folytathatnám, de minek? A kórság ledöntött minket totál. Négy nap masszív mellékhelyiségbe járás, áztatás, mosás, feltakarítás után jelenleg ott tartunk hogy várjuk a tenyésztés eredményét (ami igazából bármi lesz is, teljesen mindegy csak tudni fogjuk, hogy melyik gaz bacilus okozta, tenni nem fog senki semmit) és azt hogy a gyermek mehessen közösségbe. Mert bármennyire is imádom, szeretem, lassan az őrületbe kerget..... 

Szóval néhány kilóval könnyebben, szűk gyomorkapacitással várjuk a szebb napokat.... :)

Anya! Hát persze!

Újabban ez a válasz mindenre és olyan meggyőződéssel, olyan vehemenciával képes ezt mondani, hogy alig bírom ki nevetés nélkül. Pontosabban elfordulva röhögünk mint az állat.... 

De hát ez sokkal jobb, mintha folyton "nem " lenne, igaz???? :)))

anya a király

De hát ez természetes. Ugye....

Mó mesenéző lett. Én próbálom eltűrni csendes háttérzaj szintjén a folyton ismétlődő részeket, ha másként tennék agyvérzésem lenne babóca hangjától. Pedig isten látja lelkem, imádom szegény Pogány Juditot és félelmeteset alakít benne, ahogy egyszerre akár 4-5 szereplőt is szinkronizál. 
Most épp áttértünk a Süsüre. Biztos hogy már most többször láttam a gyerekkel mint én magam gyerekkoromban, bár ennek oka talán az, hogy hangkazettán volt meg tv-ben pedig ritkán láttam, viszont azt rongyosra hallgattam. Mó kedvenc része a takaró alá bújt király, ahogy vacog a palotában, mert mindig hideg van. Sosem hagyja kérdezés nélkül 'Ki bújt el a takaró alá anya?" és kacagva közli "A király!" Nos innen van az első szál. 

Aztán pénteken megvolt Bib kiállítása, ahol Mó remekül szórakozott. Vagyis inkább szlalomozva rohangált a vendégek között. Még szerencse, hogy ott voltak a mamák és segítettek néha "befogni". Egy ismerőssel beszélgettem a képekről, aki megjegyezte az egyikről, hogy milyen "király fotó lett", amikor az én gyerekem épp a mi lábunk alatt szaladgált. Nos ezt ő meghallotta, összerakta amit kellett és onnantól kezdve szlalomozás közben azt mondogatta "Anya a király, anya a király, anya a király". ..... 

A napok azóta elteltek és így a lassan ránk köszöntő farsang bűvöletében a gyermek mindenkit felruház mindenféle szereppel, apa például polip és kígyó felváltva, ezzel szemben én, maradtam azóta is rendületlenül KIRÁLY! .......... reméljük hosszú évek múlva is így fogja gondolni. :)

eső

- Anya! Esik a hó! 

- Süt a nap Mór, nem esik semmi. 
- Anya! Esik az eső!
- Nézd milyen világos van, süt a nap!
- De kell esernyő! .....

Számtalan reggel párbeszéde ez. És ha véletlenül esik valami, akkor kell az én esernyőm. Vagy bármikor máskor játszani. Kinyit, bezár, vagy csak simán lóbál. 

Így hát beszéltünk a Jézuskával és többek között kértünk tőle egy esernyőt! Nos az öröm leírhatatlan... Azóta használnánk, ha lenne eső, a hétvégén volt egy kicsi, így élesben is kipróbálhattuk. Persze attól, hogy van esernyő, sétálni még nehéz... :)

mondanivaló

Újabban mindig van valami új mondandója! És ez olyan jó és le kell írnom...

Így kezdte a karácsonyt:

- Anya! Van egy ötletem!

- Anya! Van egy kérdésem!

Aztán néz nagy kerek szemekkel és várja a hatást. Én kérdezek. Mi lenne az? 

- Öööööööö. - és nagyon, nagyon gondolkodó fejet vág. 

Tegnap bement a szobájába és közölte, hogy:

- Anya! Elhatároztam, hogy leveszem a cicámat a polcról. 

Paff. Honnan vesz ilyen szavakat? Kész vagyok! :))))

új év

Rohannak a napok, a hetek... Írni mindig lenne mit, csak időt nehéz hozzá rendelni...

Melóztunk sokat, sokfelé, aztán már itt is volt a karácsony. Szerencsére idén valahogy nagyon jól sikerült mindent leszervezni és megoldani, mert a nagy hajtásban én már az előkészületekkel rég készen voltam. Aztán 23-án elkezdődött a vég nélküli családi, év végi partik, egy-két buli, evés-ivás, mulatozás, beszélgetés. Szerencsére valahogy az összes jól sikerült, bár úgy is indultam neki, hogy jól fog sikerülni...

A legemlékezetesebb pillanat, amikor Mó áll a fa előtt és tudja, zsigerből érzi, hogy az a nagy, becsomagolt valami csak az övé lehet, másra rá sem néz, aztán elkezdi bontani, tépni, minél előbb lássa, tudja, mit rejt a csomagolás. És eljön a boldogság, egy konyha, az övé, amiben lehet kávét főzni, palacsintát sütni, húst készíteni. Imádta! Aztán reggel jött a következő pillanat, amikor az eddigi "Anyaaaaaaaaaa, tejet, most, most, most, azonnal" helyett ugrálva kiszaladt a szobából és közölte, hogy beindítom a konyhámat! Juppppi! Boldog! 

Bib ajándéka is találat volt, miközben csináltam, mindig, mindig elsírtam magam. Meghatóra sikeredett...

És Mó beszél, sokat, sokat, olyan szavakat használ, úgy teszi össze a mondatokat, olyanokat kérdez. Egy élmény, nagy élmény eddig azt hittem milyen szuper, hogy így beszél, de most... meddig lehet ezt fokozni? Már nagyon nem mindegy mit mondunk előtte. A papával olyan "vitái" vannak. Imádom hallgatni...

.... igyekszem jönni a többi szösszenettel... :)

reggel

Reggeli pakolás a bölcsiben, ruha le, föl, szekrénybe ki, be, éppen mire van szükség. Közben a gyerekek a szűkre szabott átadóban rohangálnak, örülnek egymásnak. Aztán egyszer csak ezt hallom:

- Szia Katona Mór!
- Szia Benett!
- Én ma gumicsizmában jöttem.
- Én is gumicsizmában jöttem. Esik az eső.
- Nem is esik az eső, csak pocsolyák vannak. 
- Én beleugrottam a pocsolyába!
- Én is beleugrottam!
........... Majd rohangálnak tovább. 

Olyan édesek voltak, mint a mini felnőttek. Örülnek egymásnak, megbeszélik mi történt, mindezt a maguk egyszerű, de annál tündéribb nyelvén.... gyorsan nőnek... 

édesapa

Megérkezik este Bib, Mó szalad az ajtóba, majd közli: ÉDESAPA! És a nyakában landol....
Csak úgy folynak belőle az új szavak, mindig újabb és újabb.
Édesapa pedig olvad.... :)

 

 

 

 

 

 

 

pótlás

Repül az idő. Írhattam volna sok-sok dologról, de hát elmaradt. Ennek legfőbb oka, hogy az új lakás, új dolgozó szobája olyan szinten kiesik az élettérből, hogy ide csak este későn, vagy néha ha egyedül vagyok itthon tudok beszabadulni. Megszűnt a tv, számítógép, laptop csodás háromszöge a nappaliban. De hát ugye ezt akartuk. Teret! Talán jobb is így, hogy kevesebbet ülök a gép előtt. 

No, de most pótolok...

Szóval új lakás. Kicsit új élet. Megszoktuk. Én a legnehezebben. Hiányzott a jól megszokott kuckóm, az otthon melege, hiába hoztunk mindent ide, mégis elveszett. Most már lassan visszatér, főleg ha belevetem magam a lassan kezdődő karácsonyi őrületbe és megvalósítom, kiélem az összes dekorálós vágyamat. Mert itt arra is lesz hely! Bib boldogan lubickol a fürdőkádba minden eset és imádja az új ágyat. Mó csont nélkül ugyanúgy tesz-vesz, mint a régi otthonban. Mindennek tudja az új helyét, néha jobban mint én és hát itt lehet rohangálni, bújócskázni..... 

Közben jól megszokta a bölcsit. Boldogan, sétálva megyünk reggelente, egész nap játszik, rendesen viselkedik, ügyesen alszik. Felzabálja az összes kaját, amit ebédre kapnak, aztán a kimeneti részen vissza is adja a dadus néniknek. De hát lássuk be 4 tányér kelkáposzta-főzeléknek valahol távoznia kell.... Reméljük kitart a csokiellenesség még legalább az idén, így a tavalyihoz hasonlóan most is a miénk lesz az összes csokimikulás. (Rettenetes volt egy éve is... :)

A bölcsis jól viselkedés ára délután beváltásra kerül nonstop hiszti formájában. Anya minden este úgy érzi, hogy az együtt töltött pár óra egyenlő egy egész héttel, olyan szinten műveli a gyermek. Persze csak nekem.... 

De ezzel együtt imádnivaló! Anya szeret! Cuppog a puszi, ugrik az ölembe és szorít.... hát kell ennél több? 

Jövő hét végén lesz egy kis pihenés, remélem jól sikerül, nagyon egyszerű, de reméljük tartalmas kirándulás lesz! 

..... és igyekszem sűrűbben jelentkezni...

az én hősöm!

Ha egy férfi éhes, akkor akkor is éhes, ha épp tele a szája hólyagokkal és minden egyes falat után remegő, vörösfejű sírásban tör ki, ő akkor is eszik tovább rendületlenül.... 

Én pedig sírok a kanál túlsó oldalán, mert tehetetlen vagyok, mert mindenki mást mond, mást javasol és csak remélni tudom, hogy ez az állapot már csak javulni tud. 

A mai nap értelme és egyetlen pozitív pillanata, amikor lefekvés előtt egy kis kacagást azért kicsikartam belőle....

szenved

Mó odavan, nagyon.... lassan már én is.

Ez az első kardinális betegség, eddig mindig mindent olyan jól viselt. És most olyan rossz látni, átélni, tehetetlennek lenni, amikor váratlanul felsír, hogy Anyaaaaaaaaaa, FÁJ!!!!! - és mutogat a szájába. Próbálom gyógyszerelni, jól ellátni, azt hittem egy-két nap alatt eltűnnek a csúnya hólyagok a szájából és túl leszünk rajta. Ez a harmadik nap, de most is nyugtalanul alszik, csak remélem hogy holnapra jobban lesz. És elmúlik a nyűglődés, nonstop nyüszögés....

Hogy mi a mai nap csúcspontja? Mikor egyszer véletlenül a nap folyamán ordítás nélkül be tudom ecsetelni a száját.... :)))))))))))))))))))))))))))))))

 

 

 

 

 

elúszva

Jó rég írtam. Közben pedig ezer dolog történt. Főleg jó, viszont ezzel együtt egy hatalmas logisztikai feladat pottyant a nyakamban. A fő téma, hogy oly sok keresgélés és várakozás után végre megvan a lakás, ami megfelel a legtöbb igénynek, így költözünk! :)))) Viszont Bib negyedik hete úszik egyedül az árral, így rá számítani max 1%-ban lehet. Tehát az összes takarítás, rendbe rakás, szervezés, papírozás, felújítás, kipakolás ésatöbbi rám vár. Szép feladat! Eközben Mónak elkezdődött a rendes bölcsi, ezzel együtt a hol beteg, hol nem állapot, plusz a saját dolgaim után is illene azért menni ugyebár. No, de fére a panasz szavakkal, mert végre, végre lesz külön hálónk, olyan méretű, ahova befér egy normál francia ágy két komóddal, sőt körbe is lehet járni és így senki nem alszik fal mellett. Aztán lesz külön dolgozó, ahol meg tudjuk oldani Bib feladatait is. És lesz tér, tér, tér. Ahol lehet rohangálni, meg csak úgy élni is. És belváros, még beljebb mint eddig. Lehet, hogy innen már menekülni fogunk, de egyenlőre inkább örülünk neki. 

Mindezek mellett Mó egész jól veszi a bölcsis váltást, új gondozó néni, új gyerekek. Reggel még sírdogál, de egész nap boldog, kacag, játszik, tevékeny és boldog mikor érte megyek!!! :)

És azért örülök, hogy van feladat, hogy kell menni és tenni. 

Bár azért most várom már, hogy kicsit nyugodtabb vizek legyenek, talán őszre az is eljön.....

Mó kedvenc mondatai:

- Mój éhes!

- Anya segít!

- Anya szeret!

- Pojácsa.

- Apa megjött!!

- Kész a vacsi!

- Apa olvas!

- Babóóóóóóóóóca.

... muszáj leírni, mert elfelejtem.....

 

vezénylő tőmondatok

Beszél, beszél, egyre csak beszél. 

Én abban a hitben vagyok, hogy érthetően teszi, de rá kell jönnöm, hogy rajtam kívül szinte senki sem érti szegényt. És itt jön az újabb felismerés, hogy hányszor hallottam, hogy minden anya érti a saját gyermek sajátos beszédét, csak a külvilág nem. Hát ez bejött. 

Nos a szavak után eljöttek a tőmondatok és a kérdések. Kissé megfordult a világ, mert először a MIAZ? szokott kicsúszni a kölykök száján napjában nagyjából kettőszázszor, ebből kb. százötvenszer ugyanarra kérdez rá. Szóval nálunk ez előtt megvolt már az: - Anya micsi?- És hiába mondod, hogy mit csinálsz, csak kérdezi, micsi, micsi, micsi? 

Aztán itt vannak a tőmondatok. Általában vezénylő stílusban. 

- Anya gyere!, - Apa játszik!, Anya olvas!- Anya csücsül! ésatöbbi, napi 24 órában. 

Ja és hát minden ENYÉM! - na persze....

 

Jelenlegi kedvencem. Bölcsi után (túl a bölcsis uzsonnán), séta közben hazafelé: - Mój éhes!, kap két pogácsát, amit a borzasztó hosszú 10 perces úton betermel, majd hazaérve megint közli: - Mój éhes! - és mit ennél kisfiam? - Zsír (rizs), hús, ubor.... és mindezt olyan kaján vigyorral a fején, hogy nehéz nem megzabálni.... 

apja fia

anya a cukrász

Tavaly azt hittem, hogy idén nem lesz energiám/kedvem újra nekifogni a nagy munkának és csodaszép tortát varázsolni Mó szülinapjára. De lett, sőt, már hónapok óta azon kattogok, hogy milyen legyen, hogy legyen, mi legyen más, mi maradjon ésatöbbi. 

A téma hamar kiforrta magát, jelenleg a nonstop sztár babócát kellett a középpontba állítani. Az ízesítés maga a tavalyi jól bevált csokitorta, tejszínes csokikrémmel. Fullos és isteni. :) Kívül pedig marcipán. Viszont most jól előre dolgoztam és aznapra csak a végső simításokat hagytam. Jelesül a krém készítést és a marcipán bevonást. A figura estéről-estére mint egy kirakós játék gyarapodott. 

Az eredmény először fantasztikus lett, aztán sajnos az "arcfestés" szétolvadt a marcipánon, így kissé ijesztővé vált bogyó és babóca, meg a szivárvány is széttöredezett, túl vékonyra vágtam, de majd jövőre megint tanulok ebből is és jobb lesz. Remélem.

Úgy gondolom mindenki elégedett volt, hiszem volt két perc, amikor a húsz emberből 19 néma csendben falatozta a saját szeletét és csak a villa kocogását lehetett hallani, a maradék 1 ember (az én fiam), pedig a jól bevált kekszét tömte az arcába, mit neki csokitorta tejszínes krémmel, marcipán bevonattal, hosszú órákkal, mit a készítéssel töltöttem, ő meg sem kóstolta. Viszont össze-vissza taperolta és boldog vigyorral közölte: -"Anyaaaaaaaaaa, babóóóóóóóóóóóca!!!!!!!!!!"

 

újra nagy nap

Párbeszéd az aprónéppel:
- Kinek lesz születésnapja? 
- Moj! :)
- Hány éves lesz?
- Egy!

És hozzá mit mutat?
Hát ezt:

Az én kis-nagyfiam már kettő éves! Botrányosan gyorsan rohan az idő.. És most, most, most megint megállítanám, mint két év alatt oly sokszor. Most hogy beszél, bohóckodik, viccelődik, szeret, ölel, puszil ... Mi lenne fontosabb, mint őt boldoggá tenni és mi lehet nagyobb öröm nekem, mint őt boldognak látni??? Közhely, tudom. De igaz és pont. Két éve ennek a töredékét sem tudtam még és így vagyok teljes, vele, ezzel a tudattal .... 

kis ember a nagy vízben

általában ennyit láttunk belőle

Hát ez is eljött! VÉGRE! Régóta vágytam vissza a tengerre és most útra keltünk, vízre szálltunk, eljutottunk! 

Más volt, egész más mint egykor hajdanán, édes kettesben. Az agyammal tudtam, a testemmel ott tapasztaltam meg, mint mikor megszületett Mó és elkezdődött közös életünk, nagyjából annyira volt mellbevágó, hogy a kis embernek minden új, más, idegen, óriási, így én vagyok az egyetlen biztos pont, kapocs, akin lógni kell, nehogy baj legyen. Így lógott. Sokat. Hamar fáradt, máshogy aludt, keveset evett. 

Ennyi volt a nehézség, mert a többi igazán pozitív élmény volt. Szuperül viselte az utazást, csont nélkül elaludt új helyen, imádott mindent felfedezni, megszerelni, megvizsgálni. Kíváncsi volt, útra kelt, motorozott, rohangált, vizet hordott, dagonyázott, pihegett. Vagy csak egyszerűen boldogan vigyorgott. 

Iszonyú jó érzés volt látni és tapasztalni hogy elindul a végtelen homokos parton és csak megy és megy és vissza sem néz, mert vágyik megtapasztalni az ismeretlent és azt látod, hogy rászakadt a nagy szabadság és BOLDOG. Ez mindennél többet ér....

Én pedig beérem egy röpke kettesben töltött negyed órával, egy magányos ücsörgéssel a morajló tengernél, mert végre tenger, napsütés, lágy szellő, finom illat, csend és nyugalom. Én is boldog vagyok....

 

apaja nyomdokaiban

az elkészült mű

Az Apa tovább becézett változata jelenleg az Apaja, ennek megfelelően van Anyaja, Mamaja és Papaja is. A jelentése egyenlőre rejtély. Legalábbis számomra. Nos, az alig két éves, aki már sok új szót ismer és ugyan becézni is tud, de ott a fenekén a pelenka és letagadja, hogy kakis, hiszti rohamot kap ha egy másodperc alatt sikertelen valamely kísérlete és utánam a cucu a legfontosabb dolog az életében. Szóval ez a kis töpörönytű emberpalánta csont nélkül kibontja a táskámat, kihalássza a fényképező gépet, bekapcsolja, exponál, majd visszanézi hogy mit készített...... ááááááááááááááááááá

Ezt a saját apám képtelen végrehajtani. Jó, van köztük néhány generációnyi különbség, de itt tartunk? Döbbenet. 

Ja és a kép is szuper lett, szóval Apaja boldog, hogy a gyermek örökölte művészi génjeit.

elfújt fesztivál

Idén is vártam. Nagyon. De a pénteket sajnos teljesen elfújta ez a cuki kis ciklon, amit pont itt örvénylett, amikor nekünk épp a XX. fesztivált kellett volna ünnepelni. 

Maradt a szombat, ahol napközben a gyerekkel, este pedig barátokkal mulattunk. Aztán jött az esővel vert vasárnap, amikor hol szakadt az eső hol sütött a nap, de szerencsére mi mindig épp megúsztuk száraz bőrrel. Bib persze dolgozott, így én hol egyedül, hol ismerősökkel tengődtem. 

Mó érdekesen viselkedett. Leginkább figyelt, többször visszakéretőzött a biztonságos babakocsiba, nézett morcosan. Aztán hazaértünk és kidöntötte a hangszeres vödrét, majd mint egy kis ördög ezerrel szaladgált a lakásban rázta a csörgőt, fújta a furuját, verte a dobot, tapsolt, táncolt, zenélt. Mint aki beszívta az információt, aztán itthon bemutatta újszerű tudását. De a lényeg, hogy közben boldognak láttam és szélfútta fesztivál ide, vagy oda, ez a lényeg....

anya nap

Az én napom. Meg anyué, Bib anyué, mamáé és a többi nőé aki éppen szíve alatt hordja, vagy már megszülte, neveli, félti, óvja, szidja, eteti, altatja, vigasztalja vagy teszi mindazt ami egy anya dolga. Egyszerűen csak szereti. 

2012 májusában kezdődött, hogy látom az érem másik oldalát. Addig csak lelkesen mondtam a verset, szedtem az orgonát, rajzoltam a képet. Most már én kapom. És sírok. Még a gondolatától is. Főleg most hogy egyszerre két gyönyörű ajándék birtokosa lehetek. Egy saját kezűleg készített bölcsis ajándék. Karton szívecske anyának felirattal, amin Mó pici praclija van ... És a szó: ANYA. Hát kimondta! Eddig várt, jó az időzítés... Megmarad egy életre. Én meg készítem az ő nevében a többi ajándékot a mamáknak, hogy ők is sírjanak tovább....

régi/új barát

Nekünk régi, Mónak új barátok érkeztek szombat este. Spontán szervezett felnőtt buli volt, amibe kicsit belecsúszott Mó esti rituáléja, de őt ez cseppet sem zavarta meg. Meg is jegyezték, hogy ekkora hangzavarban az ajtó túlsó felén hogy tud aludni? Hát szerencsére jó alvókával megáldott csemete.... lekopogom gyorsan. :)

ma negatív a csúcspont

Április 24.
Újra itt vannak a gondolatok, az emlékek az érzések....
Talán. Talán. Egyszer elmúlnak....

 

Mándy Stefánia: Csak csillag ő, csak látomás

A holdban él, a vízben él, halak, füvek között.
s csillagszemmel nézdegél a fellegek mögött.
Lágy hangját hosszan hallani, s az erdõ megremeg,
Sas szárnyai, nád karjai befonják az eget.
Selyemhaját köd lengeti, és hogyha elmereng,
a szél fütyülve zengeti a lombos végtelent.
Csak csillag õ, csak látomás csak fény a tengeren,
sugárarcát nem látja más, de fellobog nekem.
És minden este rám ragyog, kék jácint mosolya.
Egyetlen tükre én vagyok, nagy ég, milyen csoda
Hogy holdban élt, hogy vízben élt gyöngy és göröngy között,
mégis eljött a kedvemért szívembe költözött.
És rajzolgatni álmaim, most mindig ott lakik
Kibontja éjem tájain szelíd virágait.    

gügyürbügyürblablamapatika

Ennyit lehet hallani. Naphosszat. Csak mondja és mondja. Néha énekelve, főleg ha elmélyülten matat valamivel. És én úgy, de úgy szeretném érteni amit hallok, mert sokszor csak néz rám szegény, hogy anya!, válaszolj már valamit.....  jó lenne, de mi a kérdés? Mit szeretnél? A végén mutogatásig fajul a dolog, hogy elérje az áhított célt. Állítólag ezzel is hátráltatom a beszédfejlődést, mert ha "süket füleket" tetetnék akkor kénytelen lenne szerencsétlen előbb-utóbb megszólalni értelmesen. Hát én inkább értek a jelbeszédből és egyszer csak lesz rendes beszéd is talán.

Viszont szuper édes módon az eddig szavak első szótagja helyett már ismétel is, ezeket azért könnyű kitalálni, bár kevés van belőlük. Ilyen a cucu (cumi), bibi (bili), zsázsá (hálózsák), kuku (kulcs), tete (teteje). 

Értelmes, érthető szó még csak pár van a palettában. Az elmaradhatatlan mama, papa, apa után van még mindig, változatlanul az EBÉD és a HUSI. Hát ennyi. Mi kell ennél több egy alig két évesnek? A lényeget tudja.... :)

rövidülés

Egy hónapja írom ezt a bejegyzést, valahogy sosem akar elkészülni. 

Talán most sikerül:

Nagyon sok évnyi hosszú frizura után megrövidíttettem sörényemet. Épp ideje volt. És a végeredmény tekintetében lehetett volna előbb is. Az ok pusztán a kezelhetetlen, unalmas és állandó lófarok. Bár azért próbáltam feldobni egy-egy csavarral, fonással, tűzéssel, de mostanra már elegem lett!

Az első vágáshoz képest most még rövidebb, de még jobban tetszik. A visszajelzések is engem igazolnak, többen mondták, főleg férfiak, hogy mennyire vagány és fiatalos és milyen csinos lettem tőle. Hát mit mondjak? Jól esik. 

Így új frizurával és új fülbevalókkal várom ezt a szép tavaszt!  

bilingó

Íme a következő mérföldkő. Túl vagyunk a szoptatós, fejemelgetős, átfordulós, hozzátáplálós, kúszós-mászós, felállós, beszélős állomáson és megérkeztünk a következőhöz, amiért anyukát lehet csesztetni, illetve veresngni hasonszőrű anyukákkal: Hogy állunk a szobatisztasággal?  Szegezni nekünk kérdését a védőnő. Nos, hát krhm, mégis hogy kéne állnunk? Kérdezek vissza, mivel alig húsz hónapos a gyermek és gondoltam ezt a kérdést megúszom legalább még egy évig. Ja, hát persze nincs elkésve (ahogy eddig sem volt sehonnan, csak jobb volt betenni a bogarat a fülembe, hogy hát már kéne ám fordulni, kúszni, mászni, stb, stb. stb.), de azért lassan kéne, meg hát érettebb a gyerek, blabla. 

Ezen felbuzdulva vettem egy bilit, mégse ezen múljon szegény gyerek szobatisztasága. És, és, és ráült és és és bele is pisilt. És azóta minden fürdés előtt ráül amíg vizet gyártunk neki és látszik az erőlködés (szóval nem véletlenül sikerül), aztán a boldogság, hogy akkor most már ő is használhatja végre végre azt a roppant érdekes és izgalmas tárgyat, amit úgy hívnak: wc papír. Nekem pedig dagad a mellem, nos végre valami, amivel nem vagyunk elkésve. Persze messze még a pelenkamentes élet, de jól haladunk.... :)

a képlet egyszerű

Apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apaaaaaaaaaaaaaaa ésígytovább....

Kb. ennyiszer hallom egy nap ezt a szót. Arról volt szó, hogy a lányok apásak, a fiúk anyásak. Szóval mi ez most? Miért hallom ezt egész álló nap folyton, monoton módon???  Így kel fel reggel. Megcsörren a telefon, vagy a kaputelefon, elmegy egy autó, megszólal egy zene, sétálunk az utcán, ül a kádban és csak mondja nagy kikerekedett kérdő tekintettel. APA????

Vagy szimplán tetszik neki ez a szó? Inkább csak egyszerűen apa a sztár akivel öröm és boldogság van, ha végre találkozunk, anya pedig a kiszolgáló személyzet, aki kaját ad, pelenkát cserél, egyszóval ellát. Hát ennyi. 

Aztán ha mindezt kibírtam, akkor az esti búcsúnál jön azért egy ölelés, egy puszi, egy simogatás és a varázsszó: Aaaaaaaaaaaaa. Ez lennék én..... egy hang, a legszebb... 

 

sajtos tallér

Anyai nagyanyám öröksége eme remek sós ropogtatni való receptje és készítési technikája, melyet szerencsére anyu is átvett és éveken át űzött, most pedig már mi is folytatunk. Múlt hétvégén Bibbel nekiugrottunk a nagy feladatnak. Én gyúrtam, ő sütötte, így ketten érve egyet elkészítettünk egy nagy tál finomságot a család legnagyobb örömére. Legújabb rajongó természetesen Mó lett, aki ahogy az alábbi kép is illusztrálja, képes titokban kislisszolva kamrába bebújva lejmolni a tallért, mindezt full ártatlan bocibaba szemekkel.... :)

vízörvény

Mó zuhanytálcában fürdik. Töprengtem még megszületése előtt, hogy mi lesz ha kinövi a gyerekkádat, hiszen nálunk csak zuhanytálca van. De remekül bevált, ahogy megtöltöm vízzel tökéletesen működik, mint egy nagy méretű gyerekkád és ő remekül lubickol benne. Sőt még behajolni sem kell hozzá, mint a normál méretű kádnál. Egyszerűen csak mellé ülök a földre és már fürdünk is. Aztán jön a játék, spriccelés, éneklés, öntözés. Majd szépen sorban kiadogatja a játékait és végül kihúzza a dugót, hogy akkor ő mára végzett. Ez így megy már jó ideje, viszont múlt este felfedezte, hogy a lefolyó víznek érdekes hangja van, illetve hogy az onnan jön, ahol örvény szerűen távozik. Annyira megtetszett neki, hogy mint régen az indiánok, mikor tudni akarták jön e lovas a messzi távolból, lefeküdt a tálca aljára odatette a fülét és figyelt. Olyan édes volt, ahogy tanulmányozta a víz útját. Gyorsan fejlődik, túl gyorsan nő.... mégis élvezet nézni és látni....  

egy jó nap

Rosszul indult a nap. Mó rájött, hogy ez a bölcsi kérdés innentől állandó és elmúlt már az újdonság varázsa, így reggelente sírva hagyom ott szegényt. Majd délután a fáradt nyűgös gyereket kapom vissza, aki a kevés alvástól eléggé zizi. De ma máshogy alakult a helyzet, mert boldog volt mikor érte mentem! Jó, nekem is örült, meg úgy alapvetően mindennek. Jókat játszott, evett, aludt. Aztán még elvittük a tavaszi napsütésben játszóterezni, így igazán remek napja lett. És az én délelőtti rágódásom is már a múlté, hogy akkor én most szaranya vagyok-e, hogy beraktam szegényt a bölcsibe és csináljam-e vissza az egészet. Szerencsére a gyerek pont jó napon bizonyította az ellenkezőjét, így marad az új rend.... :)

 

 

 

 

 

 

aszerencsésanya

Lehet, hogy szerencse, lehet hogy alkat kérdése, vagy csak a "helyes" nevelés (ez inkább törekvés, mint tény) oka, hogy az én gyerekem sokat alszik, sokszor, nem tudom, de szerencse, az fix. Jó, a kezdeti három óránkénti kelést azért mi is végig játszottuk éjjel-nappal úgy három hónapig, de azóta remekül alszik anya, apa és a gyerek is. Mindenki hitetlenkedve fogadja kisimult arcunkat, délelőtti késéseinket, mivel elaludtunk, meg persze a délutáni szieszta időnket. 

Viszont most eljött a böjt, mivel Mó csibebölcsis lett és hát illik időben érkezni egy ilyen helyre. Leginkább reggeli előtt, ami 8-kor van. Ez a legszűkebb számítás és a leggyorsabb készülés, érkezés szerint is minimum két óra mínusz alvás téren, amit a gyerek remekül pótol délután, viszont az anya, Én, már kevésbé. Így az eddigi hobby kávézó Reni áttért a kényszerkávézók táborába, hogy életképes maradjon a kevéske napi 7 órás alvással is. Reméljük a szerencse megmarad és a heti három bölcsis napon kívül továbbra is alszunk sokáig reggel, úgy kb. 9-ig... :)))))

zuhanyrózsa

Minden suvickolásom ellenére elhasználódott a zuhanyrózsánk, így beszereztünk egy újat. Csinos fényes, nagy fejjel, állítható erősségű sugárral. Örültünk neki, de valahogy valami más volt. Alig akart jönni belőle a meleg víz. Nézegettük, csavargattuk, szét, majd újra összeszereltük, elkezdtük babrálni a kazánt, állítgattuk, de a siker elmaradt. Szegény gyerek langyos vízben fürdött. A mosdóban és a mosogatóban gőzölgött a forró víz. Tanácstalanok voltunk. Majd visszacsattogtam a boltba és a középkorú eladó úrnak előadtam a naiv, családos, háziasszony szerepet, hogy hát vettem ezt a zuhanyrózsát és azóta nincs forró víz. Előtte volt. Máshol van, csak ebből nem jön. Lehet, hogy rosszul raktuk össze, vagy valami hiányzik belőle? A zuhanyrózsa tökéletes, a melegvíz nem ettől függ. Szólt a kioktató válasz. Bib, aki mellesleg egy kiugrott gépész (eredeti szakmája gépésztechnikus) jót röhögött próbálkozásomon. 

Jó, de megoldás kell, mégsem fürödhetünk télvíz idején hideg vízben, így hívtunk egy szerelőt. Elég nehezen, de megérkezett a szakember. Meghallgatta litániámat, folyatta a vizet, jött-ment, nézett tanácstalanul, mikor is valahogy elszóltam magamat, hogy mindez azóta van, mióta új a zuhanyrózsa. Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, hát kedves Hölgyem, az ön kazánja akkor tud tökéletes melegvizet produkálni, ha a kifolyó víz mennyisége nem haladja meg a 80 l/percet és ennél az értéknél minél gyorsabban jön ki, annál hidegebb lesz. 

PAFF. 

Hát igen. A naiv háziasszony, meg az okkal kiugrott gépész esete.

De a boltba visszamennék azért, hogy ja hát mégiscsak a zuhanyrózsa a hibás, mivel nem mindegy milyen teljesítményű kazánom van ugye ..

És láss csodát mióta csak félig nyitom meg a csapot gőzöl a meleg víz..... 

 

ráfagyott

Egy szép őszi napon az egyik bevásárló túrán találtam egy "jégvédő" fóliát kocsi szélvédőjére. Azzal a lendülettel szépen megvásároltam és elraktároztam az autó csomagtartójában. Bib persze értetlenkedett és röhögött rajtam a kis naiv lányon, hogy ugyan már és minek ez nekünk? Nos hát, krhm. Eljött az ónos eső szép hétvégéje, amikor is a szerzemény bevetésre került. És láss csodát, míg a másik autó kivakarása közel húsz percet vett igénybe, az én kis járgányomról lerántottam a leplet, ropogott, fröcsögött az ujjnyi vastag jég, DE láss csodát egy percen belül indulásra kész voltam! 

Szóval úgy gondolom, megérte az a 600 Ft-os beruházás szeptemberben.... :)

csúúúúúúúúúszik

Mó későn indult önálló útjára, de akkor magabiztosan és stabilan. Érdemes volt kivárni, mert én így megmenekültem a folytonos követéstől, hogy épp mikor bukik orra szegény. Szóval jár. Aztán eljött a múlt hét, vele együtt végre némi hó és sok jég. Aztán az én gyerekem elég gyorsan megtanulta, hogy az eddig stabilnak hitt világot mégis inkább a gravitáció irányítja, így elég sokszor érezte meg közelről a föld "melegét"... Egyenlőre küzd rendületlenül és reméljük a jövő tél már örömet is okoz számára. Én addig csak nézem édes csetlés-botlását... :)

hoppácska...

jézuska ajándéka

Remek ajándék lapult idén a fa alatt. Egy egész testes olajos thai masszázs. Hmmmm... Egész jól hangzott és a végeredmény is kellőképpen meggyőzött. Mostanra volt időpont, plusz gyerek felvigyázó, így elszabadultam. A mongol hölgy keze iszonyú nagy volt, erős és kemény, de pont tökéletesen tudott vele masszírozni. Az külön plusz pont, hogy az egy órás csendnek oka, hogy szegény magyarul egyáltalán, angolul is csak kevéskét tud. Így maradt a relaxáció és az izomlazítás teljes élménye. Rám fért nagyon.... :)

 

csak írok. jó?

Eltűntem. Újra és most újra itt vagyok egy apró szösszenettel.

A "Az én gyerekem már forog, ül, mászik, megy beszél, a tiéd meg még neeeeeeeeeeeem?" című kiélezett anyukák közötti versenyben elvéreznék elég hamar. Mert az én gyerekem egy lassú gyerek, az apjára ütött, mindent a nagykönyvhöz képest később csinált. Jelenleg a mikor beszél már ez a gyerek kérdéskörnél tartunk... 

Jelentem beszél. A saját nyelvén, néha-néha egy-egy érthetőnek tűnő szó is kicsúszik a száján mama, papa formájában. Még csak véletlenül sem az hogy anya. Aztán minap, talán pont egy hete megköszöntük anyósnak az ebédet, majd a gyerek közölte velünk, hogy EBÉD. A kis bélpoklos, mit is képzeltem, a másik potenciális lehetőség a csirkecomb lett volna. :)

más öröme

Pár hete fontos élménnyel gazdagodtam. Egyik kedves barátnőm szeretett volna egy koncertre eljutni, de pár híján le kellett volna mondania eme zenei élményről. Viszont nekem az ölembe pottyant pont erre az eseményre két jegy, így már csak a gyerek felügyeletet kellett megoldani. 

Hát mit mondjak, túl sok mindent nem vártam Korda György életmű koncertjétől, de egy itthon ülő kismamának minden élmény jó és új, szóval mentem én boldogan, csak valaki vigyázzon a gyerekre. Szóval ott ültünk mi is a sorokban és messze, messze csökkentettük az átlag életkort. De mindenki lelkes volt, tapsolt, már csak az "álló óváció" világító felirat hiányzott az őrjöngéshez. Minket is magával ragadott a hangulat, bár be kell valljam, az én anyukám Koncz Zsuzsát és Máté Pétert hallgatott, így a legtöbb nóta ismeretlen volt számomra. Viszont koncertező párom szinte minden dalt kívülről fújt, náluk otthon jobban ment ez a fajta zene és iszonyú jól érezte magát, alig győzött hálálkodni, hogy őt vittem magammal és hogy neki ez mekkora élmény, mert a fiainak majd el tudja mesélni, ő még volt Korda koncerten. A végére engem is meggyőztek arról, hogy ők tényleg szeretik ezt csinálni, ez az életük és imádják egymást ennyi év után is. 

Így aztán pozitív élménnyel és azzal a tudattal távoztam a két óra elteltével, hogy másnak örömet okozni valóban nagy öröm.

tojásban a meglepetés

Hétvégén Csoki napok voltak a városban. A számtalan formájú, ízű, kakakó tartalmú finomságokon kívül volt még bőven látnivaló, játszóház a kicsiknek-nagyoknak, csoki reszelék, bonbon kóstoló és néhány a csokihoz kapcsolódó termék is. Mi pedig beszereztünk magunknak egy-egy ajándékot. Bib Epermézet választott, én pedig egy arany tojást, amiben egy ajándék ékszer lapult. Nagyon megörültem amikor az ölembe hullott egy cuki bagoly formájú fülbevaló!

Szegény Mónak pedig be kellett érnie az üres linzer sütivel.... de azért ő is remekül szórakozott! :)

újra írok

Nehéz dolga van az embernek, ha egy olyan blogot ír, aminek az a címe, hogy "A nap csúcspontja" és hosszú ideig egy érzelmi hullámvasúton kénytelen ülni. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben tudtam volna jó dolgokról is írni (ha másként lenne, már valami idegosztályon feküdnék), csak mire eljutottam volna odáig, újra lent voltam mélyen....

Ennek vége. Az élet megoldotta nehéz helyzetemet, már csak a feldolgozás van hátra, így talán újra tudom rögzíteni kis életünk történéseit.

 

Ennek örömére egy röpke esemény mára. Ma Bib kézen fogott és mielőtt elmentünk volna Móért a nagyihoz. bekanyarodtunk egyik kedvenc éttermünkbe és ittunk egy-egy sört. Ebben csak annyi a különös, hogy 2,5 éve volt utoljára, hogy mérhető mennyiségű alkohol került a szervezetembe. Jól esett, hiányzott, bár sosem voltam nagy fogyasztó. Kifelé menet a hosszú lépcsősoron egy pillanatra meg is billentem, pedig csak egy pohárka kis meggysört gurítottam le..... :)

fiatalok

Gyakori vendégek vagyunk a város parkjaiban. Minap is megpihentünk. Mó békésen rágcsálta a tölcsérét én pedig élveztem a jól megérdemelt fagyimat. Aztán egy 4-5 fős középiskolás társaság letelepedett a mellettünk lévő padra. Nevetgéltek, beszélgettek, amikor az egyik így szólt a másikhoz:

- Te most itt akarsz rágyújtani? 

- Ja, nem. De kéne nagyon, inkább menjünk odébb. 

Azzal felálltak, majd egy jó 50 m-re odébb megálltak (pad sehol sem volt több üres!!!), aztán tovább nevetgéltek, beszélgettek és persze cigarettáztak. És nekem ez olyan jól esett, de tényleg, hogy vannak még normális, gondolkodó fiatalok (itt jöhetne a bezzeg a mi időnkbe című történet), akiknek eszébe jut, hogy egy babakocsiban eszegető gyerek mellett nem gyújt rá. Ez sok felnőttnek sem jut mindig eszébe....

kánikula

Tombol a nyár ezerrel. Bib persze már dolgozik, így mi kettesben Móval küzdünk. Itthon a "hűvösben", de többnyire inkább a strandon. A gyerek lubickol, az anya barnul. Csini csoki színem van, mint egyszer a török nyaralás után. :) Nyomulunk a bébi medencében, kannával, vödörrel öntözünk, mások játékát lejmoljuk, csúszdázunk, pancsolunk. Néha teljesen passzív üzemmódban van a gyerek. Csak ül és szöszöl. Máskor majd kiugrik a bőréből. Leginkább a hullám medencében. Mutogat előre, hogy óóóóóóóóóó, meg hööööööööö és vigyorog és sikongat. Alig bírom tartani, mert mászna előre, tök mindegy hogy a fejét csapdossák a hullámok, csak megy a többi medence használó legnagyobb döbbenetére. Állnak körülöttünk és figyelik a kölyköt. Persze ha karúszóról, vagy úszógumiról van szó korántsem ilyen lelkes, sőt kifejezetten elutasító. Talán egyszer megszokja, vagy anélkül nő fel, majd meglátjuk. 

Itthon azért nehéz (a többi opció - városi séta, játszótér, mama-papa, stb. - hőség idején kilőve), főleg hogy a huzatnak nevezett levegő, amit produkálni lehet, olyan mintha hajszárítóval fújnának. Kellemes így 40 fokban. 

DE (csupa nagybetűvel) mielőtt panaszkodnék eszembe jut, hogy tavasszal hogy utáltam a hideget, a hófúvást, hogy be vagyunk zárva, hogy babakocsival a közlekedés reménytelen. És most lehet hogy folyik rólam a víz, alig kapok levegőt, szédülök, de ez ezerszer jobb mint egy jó kis hóvihar..... :)

hőség és defekt

Tegnap délután 1/2 4. Tűző nap, majd 40 fok, egy autó, két gyerek, két anyuka és egy defekt. Várakozás. A mellettünk parkoló autóból kiszáll egy kedves idegen és látva szorult helyzetünket segítségünkre siet. Időt, energiát nem kímélve, izzadság cseppeket, koszt, izzó aszfalton kúszást félre téve 1/4 óra alatt megoldja a problémát. Hálát elfogad, pénzt nem. Majd mosolyogva távozik!
KÖSZÖNJÜK a segítséget Kedves Önkéntes Tűzoltó

szabadság és nyár

mi hárman

Gyorsan eltelt a július. Tele programokkal sok vidámsággal, napsütéssel. Iszonyú jól éreztük magunkat, élveztük a szabadságot és persze Mó is hogy hárman vagyunk. A teljesség igénye nélkül jártunk Zircen rokonoknál, Eplényben a bringarénában, Veszprémben a várban, a városban, az állatkertben, több ízben a Balatonon (Füreden, Györökön, Vonyarcon, Gyenesen) fürdeni, sétányon andalogni, kirándulni, Tapolcán a barlangban, Őriszentpéteren a Pajtában, anyuéknál sokszor, minden tesónál, barátoknál, régi ismerősöknél, babalátogatóban, ja és a városi tv toronyban. Én még sosem voltam, így a Bib elvitt! :) Aztán volt kettesben romantikus napunk, ami kb. ugyanarról szólt mint az összes többi, csak végre figyelhettünk egymásra. És volt egy buli, igazi, éjszakai, diszkós bulis buli. Három éve a közelébe sem mentem hasonlónak, de most valahogy jött az inger és megnéztünk egy-két Balaton parti szórakozó helyet. Én táncoltam, énekeltem...

Szóval csak mentünk és mentünk, gyerek közben rendületlenül evett, aludt, mászott, felfedezett, vigyorgott. Örült nekünk, meg úgy mindennek. Tartalmas volt ez a három hét, pedig "igazi" nyaralás nem is volt. Aztán most jön a böjt. Bibe három hétig reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig dolgozik.... :( De hát ez van, mi azért próbálunk menni a Mórral továbbra is strandra, rokonokhoz, barátokhoz. Kell neki az inger, a társaság.

kéééééééééééééééééééész!

És lőn torta! :)

Szóval sütöttem két sima piskótát. Aztán kevertem egy jó kis tejszínes csokikrémet. Majd a ketté vágott lapokat Bib megtöltötte és egymásra pakolta. Ezek után következhetett a díszítés. 

Gyúrtunk, színeztünk, formáztunk. Bár akadtak közben bőven nehézségek. A marcipán kiszáradt, ezt orvosolni sajnos nem tudtam. Majd néha elkapott az idegbaj, mikor szakadt, ragadt, összenyomódott. Kerültek rá szépségtapaszok is helyes kis karikák formájában. Aztán végre elkészül. Pont kétszer annyi ideig tartott ez utóbbi művelet mint maga a torta gyártása. De szerintem megérte! 

Finom is lett, el is fogyott és persze Mó is örült. 

Íme a folyamat képekben.... 

már egyéves

Ma 16:57-kor elénekeltük a Boldog Születésnapot Mónak!! Hihetetlen. De tényleg, úgy röppent el ez az egy év, mint egy pillanat. Először még napokban számoltuk a korát, aztán hetekben, végül hónapokban. És most itt a tizenkettedik.... Jó volt ez az év. Nehéz. De jó. Imádtam akkor és ott azt az időszakot, de most ezt sem cserélném semmire, pedig ennek is megvan az a nehézsége, mint az egy évvel ezelőttinek. Hát mit mondjak? Anyának lenni nagyon nagy érzés, elmondhatatlan....

Az igazi első zsúr szombaton lesz, melyre saját készítésű tortával készülünk Bibbel. Remélem jól sikerül, a fotókat pedig töltöm hozzá! :)

apaújramégmindig gyerek

Kaptam egy nagy adag gyerek dalt, azok közül válogattam, mikor hazaért Bib és meghallotta az épp aktuálist. Megállt az ajtóban, megrökönyödött, majd újra játszatta, majd sírt a röhögéstől, majd újra játszatta, akkor már fetrengett, majd újra és újra, aztán azóta újra és újra hallom, mikor csörög a mobilja. Íme a szám:

http://www.youtube.com/watch?v=KKk28QsOyZg

De hát mit is várok? Hisz imádja a szóvicceket és ez különösen ott van a szeren. 

És egyébként is egy örök gyerek, hisz a minap is elmentünk Mónak ajándékot választani. Én ott dekkoltam a kisvödrök, lapátok, kannák, kisautók tömkelegében miközben ő kedélyesen ténfergett a boltban, aztán találkoztunk a pénztárnál, ahol is nálam ott volt az ajándék tárgya, az ő kezében pedig ÖT DARAB vizipisztoly! Mert nagyon állatul néznek kis és feltétlen módon szükségünk van minden darabra és a gyerek (aki most lesz egy éves ugye) hogy fogja élvezni. Aha. Persze. 

Haragudni persze nem tudok, hisz ez az egyik tulajdonság amit nagyon szeretek benne, szóval jót röhögtem én is... azóta csak Lajoska.....

erkély

Nyílik az ajtó, Mó startol. Mint a villám már a folyosó végén van, vagy a másik irányban kint az erkélyen. Ez a legújabb. Eddig szerencsétlen csak az erkélyajtó üvegét verte és osztotta a magáét babanyelven, de a múlt heti jó időnek hála kiereszthettem. Hát ő csak tapicskol kifelé, kapaszkodik a rácsba és mondja, mondja a magáét közben mutogat, kiabál és vigyorog. 

Egy újabb kis világ tárul elé....

megy a csibe a zenebölcsibe

Jó pár hónapja egyik állandó elfoglaltságunk a zenebölcsi. Egy óra éneklés, dalolászás, mondókázás. Általában ez a program a gyerekeknek. Az én fiamnak meg mikor milyen kedve van. Néha végigüli az ölemben és csak figyel, máskor állandó felfedezésben kutat, matat a teremben. Aztán olyan is volt már hogy csak ült a Kata (ő a "tanító néni") előtt és meredten figyeli. De a legjobb és legtöbbször űzött foglalkozás a hangszerek rendeltetés szerű használata, melyet az alábbi képen illusztrálok....

Megnyugtattak, hogy a gyerek szívja az információt és tanul ő közben, csak még az eredmény várat magára. Nos én türelmes vagyok.....

a gondolkodó ember

Az eddigi gyerek ellátás körüli gondolatok helyett most végre egy agyat megmozgató feladatot kaptam, vagyis vállaltam önként és dalolva. Bibnek segítettem egyik munkájában és varázsoltam neki csodálatos excel táblázatot. Hosszú oszlopokkal, sorokkal, számításokkal, ellenőrző helyekkel, színezve és szortírozva. Hú. Ki gondolta, hogy egyszer ez ekkora örömet fog okozni, hogy itt gubbaszthatok a gép előtt és molyolhatok a számsorokkal. :) És mit mondjak? Nagy élmény volt, hogy számomra hihetetlen módon jöttek elő az agyam hátsó bugyraiból a megoldások. És büszkén vállon veregettem magam, hogy minden a helyén volt, egy pontot sem vétettem, így a több órás meló után az ellenőrző sor is tökéletesen sikerült. 

Abbahagyom az önfényezést, mert egy aktív excelt használó emberke számára az én kis táblázatocskám egy szimpla újjgyakorlat lenne. De nekem, aki cirka 1 éve rá sem nézett semmi hasonlóra, nagy élmény ez..... :)

eltelt egy újabb év

Immáron harmadszor áradozok itt, hogy fesztiválos hétvége következik! 

Kezdek uncsi lenni? Talán ez még belefér... :)

Szóval ez megint más lesz, hisz tavaly a pocakommal nyomultam, most viszont bébijárgánnyal és bébivel együtt. Szerencsére Mó jól veszi a szocializálódás akadályait, így bátran lendülök neki ennek a remeknek ígérkező hétvégének. Bib persze melózik, így a hármasban, esténként kettesben andalgás, koncertezés, barátozás, beszélgetés sajnos csak egy kósza ábránd volt, de talán hamarosan bepótoljuk, mert sok mindent pótolni kell. Többek között az elmaradt 7. évi randit. Az élménybeszámolóval hamarosan jövök....

egy korszak vége

Tíz hónapig volt a gyerekemnek dédapja. Kedd óta nincs....

Nehéz felfogni és elfogadni. Főleg, hogy értelmetlen az egész. Tudom, hogy neki ez egy megváltás. Neki, aki 87 évig tevékeny életet élt. Minden áldott nap ment és dolgozott. Mezőn, réten, szántón, legelőn. Még az utolsó ca. 10 évben is, amikor már érdemi produktuma nem volt a napi ténykedésének. És az elmúlt pár hónapnyi ágyhoz kötöttség maga a béklyó és halálos ítélet is volt egyben. Tudtuk, hogy rövid időn belül ez lesz a vége.... De hogy ennyire rövid időn belül? Azt azért nem.... És kinyílik a bicska a zsebemben ha arra gondolok, hogy milyen lelketlen, embertelen módon lett vége. És csak az vigasztal, hogy ő ezt talán már nem tudta ép ésszel felfogni... Azt hittem én nagy naivan, mert az vagyok, naiv, hogy jó helyre, jó kezekbe adtuk. Mert mit tehet az ember, ha erején felüli a feladat? Segítséget kér, próbálja a megfelelő megoldást megtalálni. És hisz annak aki a másik oldalon áll. Nem kellett volna, vagy máshogy kellett volna, de ezen már nem lehet változtatni. Csak ha ezt tudom, vagy legalább sejtem, vagy valami emberi módon finoman tudatják velem, akkor elbúcsúzok ..... én és velem együtt másik 6 unoka, meg még 7 dédunoka.....