Olyan hamar nőnek, olyan sokat változnak, úgy okosodnak, napról napra ....
Mindig is látszott, hogy a nagy féltve őrzi a kicsit és büszkén tekint magára, mint a nagy és okos bátyus, aki mindet tud és majd megmutat és vigyáz az öccsére. Így telt az első fél év. Aztán a kicsi elindult a fejlődés útján, szépen lassan birtokba vette a dolgokat, egyre több mindent elért, egyre ügyesebb lett. Ezt a nagy helyenként rosszul tolerálta, de azért jól elvoltak, főleg azzal hogy Mó folyamatos oktatást tartott a dolgok menetéről, Ábi pedig szívta az információt. Aztán ő is rájött, hogy van saját akarata, döntése, amivel néha az őrületbe kergeti a tesóját. Ez még sokszor van így, gondolom marad is még jó sokáig, viszont vannak pillanatok, szerencsére egyre több, amikor már már idilli módon elvannak. Hihetetlen!
Íme néhány az utóbbi napokból:
- Meztelen futamot tartanak esténként fürdés előtt. Egy szál gatyóban visítva kergetőznek....
- Mó vigyáz rá, ha én nem vagyok ott, akkor ő az anyuka és az van amit ő mondd. Egyenlőre imádják ezt játszani például a fürdőben, ha kilépek egy pillanatra, vagy ha beküldöm őket a szobába, amíg én szellőztetek.
- Ülnek a kanapén, a nagy előveszi féltve őrzött nyitogatós, hajtogatós könyvét, majd hosszú percekig magyarázza, hogy melyik hogy és miért mozog, mi mit csinál.
- A kicsi figyel és okul, hogy kell festeni, vágni, ragasztani, a nagy pedig óvó nénit játszik és magyaráz (meg parancsol...).
- Mó segít kiszállni a babakocsiból, fel és levenni a cipőt, a kabátot és majd ha nagy lesz, akkor már több mindent tud és akkor majd nekem nem kell az Ábinak segíteni, mert ő mindent megold.
Ennyi hirtelen. Le kell írnom, hogy megmaradjon .... :)
