régi/új barát

Nekünk régi, Mónak új barátok érkeztek szombat este. Spontán szervezett felnőtt buli volt, amibe kicsit belecsúszott Mó esti rituáléja, de őt ez cseppet sem zavarta meg. Meg is jegyezték, hogy ekkora hangzavarban az ajtó túlsó felén hogy tud aludni? Hát szerencsére jó alvókával megáldott csemete.... lekopogom gyorsan. :)

ma negatív a csúcspont

Április 24.
Újra itt vannak a gondolatok, az emlékek az érzések....
Talán. Talán. Egyszer elmúlnak....

 

Mándy Stefánia: Csak csillag ő, csak látomás

A holdban él, a vízben él, halak, füvek között.
s csillagszemmel nézdegél a fellegek mögött.
Lágy hangját hosszan hallani, s az erdõ megremeg,
Sas szárnyai, nád karjai befonják az eget.
Selyemhaját köd lengeti, és hogyha elmereng,
a szél fütyülve zengeti a lombos végtelent.
Csak csillag õ, csak látomás csak fény a tengeren,
sugárarcát nem látja más, de fellobog nekem.
És minden este rám ragyog, kék jácint mosolya.
Egyetlen tükre én vagyok, nagy ég, milyen csoda
Hogy holdban élt, hogy vízben élt gyöngy és göröngy között,
mégis eljött a kedvemért szívembe költözött.
És rajzolgatni álmaim, most mindig ott lakik
Kibontja éjem tájain szelíd virágait.    

gügyürbügyürblablamapatika

Ennyit lehet hallani. Naphosszat. Csak mondja és mondja. Néha énekelve, főleg ha elmélyülten matat valamivel. És én úgy, de úgy szeretném érteni amit hallok, mert sokszor csak néz rám szegény, hogy anya!, válaszolj már valamit.....  jó lenne, de mi a kérdés? Mit szeretnél? A végén mutogatásig fajul a dolog, hogy elérje az áhított célt. Állítólag ezzel is hátráltatom a beszédfejlődést, mert ha "süket füleket" tetetnék akkor kénytelen lenne szerencsétlen előbb-utóbb megszólalni értelmesen. Hát én inkább értek a jelbeszédből és egyszer csak lesz rendes beszéd is talán.

Viszont szuper édes módon az eddig szavak első szótagja helyett már ismétel is, ezeket azért könnyű kitalálni, bár kevés van belőlük. Ilyen a cucu (cumi), bibi (bili), zsázsá (hálózsák), kuku (kulcs), tete (teteje). 

Értelmes, érthető szó még csak pár van a palettában. Az elmaradhatatlan mama, papa, apa után van még mindig, változatlanul az EBÉD és a HUSI. Hát ennyi. Mi kell ennél több egy alig két évesnek? A lényeget tudja.... :)

rövidülés

Egy hónapja írom ezt a bejegyzést, valahogy sosem akar elkészülni. 

Talán most sikerül:

Nagyon sok évnyi hosszú frizura után megrövidíttettem sörényemet. Épp ideje volt. És a végeredmény tekintetében lehetett volna előbb is. Az ok pusztán a kezelhetetlen, unalmas és állandó lófarok. Bár azért próbáltam feldobni egy-egy csavarral, fonással, tűzéssel, de mostanra már elegem lett!

Az első vágáshoz képest most még rövidebb, de még jobban tetszik. A visszajelzések is engem igazolnak, többen mondták, főleg férfiak, hogy mennyire vagány és fiatalos és milyen csinos lettem tőle. Hát mit mondjak? Jól esik. 

Így új frizurával és új fülbevalókkal várom ezt a szép tavaszt!  

bilingó

Íme a következő mérföldkő. Túl vagyunk a szoptatós, fejemelgetős, átfordulós, hozzátáplálós, kúszós-mászós, felállós, beszélős állomáson és megérkeztünk a következőhöz, amiért anyukát lehet csesztetni, illetve veresngni hasonszőrű anyukákkal: Hogy állunk a szobatisztasággal?  Szegezni nekünk kérdését a védőnő. Nos, hát krhm, mégis hogy kéne állnunk? Kérdezek vissza, mivel alig húsz hónapos a gyermek és gondoltam ezt a kérdést megúszom legalább még egy évig. Ja, hát persze nincs elkésve (ahogy eddig sem volt sehonnan, csak jobb volt betenni a bogarat a fülembe, hogy hát már kéne ám fordulni, kúszni, mászni, stb, stb. stb.), de azért lassan kéne, meg hát érettebb a gyerek, blabla. 

Ezen felbuzdulva vettem egy bilit, mégse ezen múljon szegény gyerek szobatisztasága. És, és, és ráült és és és bele is pisilt. És azóta minden fürdés előtt ráül amíg vizet gyártunk neki és látszik az erőlködés (szóval nem véletlenül sikerül), aztán a boldogság, hogy akkor most már ő is használhatja végre végre azt a roppant érdekes és izgalmas tárgyat, amit úgy hívnak: wc papír. Nekem pedig dagad a mellem, nos végre valami, amivel nem vagyunk elkésve. Persze messze még a pelenkamentes élet, de jól haladunk.... :)

a képlet egyszerű

Apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apa, apaaaaaaaaaaaaaaa ésígytovább....

Kb. ennyiszer hallom egy nap ezt a szót. Arról volt szó, hogy a lányok apásak, a fiúk anyásak. Szóval mi ez most? Miért hallom ezt egész álló nap folyton, monoton módon???  Így kel fel reggel. Megcsörren a telefon, vagy a kaputelefon, elmegy egy autó, megszólal egy zene, sétálunk az utcán, ül a kádban és csak mondja nagy kikerekedett kérdő tekintettel. APA????

Vagy szimplán tetszik neki ez a szó? Inkább csak egyszerűen apa a sztár akivel öröm és boldogság van, ha végre találkozunk, anya pedig a kiszolgáló személyzet, aki kaját ad, pelenkát cserél, egyszóval ellát. Hát ennyi. 

Aztán ha mindezt kibírtam, akkor az esti búcsúnál jön azért egy ölelés, egy puszi, egy simogatás és a varázsszó: Aaaaaaaaaaaaa. Ez lennék én..... egy hang, a legszebb... 

 

sajtos tallér

Anyai nagyanyám öröksége eme remek sós ropogtatni való receptje és készítési technikája, melyet szerencsére anyu is átvett és éveken át űzött, most pedig már mi is folytatunk. Múlt hétvégén Bibbel nekiugrottunk a nagy feladatnak. Én gyúrtam, ő sütötte, így ketten érve egyet elkészítettünk egy nagy tál finomságot a család legnagyobb örömére. Legújabb rajongó természetesen Mó lett, aki ahogy az alábbi kép is illusztrálja, képes titokban kislisszolva kamrába bebújva lejmolni a tallért, mindezt full ártatlan bocibaba szemekkel.... :)

vízörvény

Mó zuhanytálcában fürdik. Töprengtem még megszületése előtt, hogy mi lesz ha kinövi a gyerekkádat, hiszen nálunk csak zuhanytálca van. De remekül bevált, ahogy megtöltöm vízzel tökéletesen működik, mint egy nagy méretű gyerekkád és ő remekül lubickol benne. Sőt még behajolni sem kell hozzá, mint a normál méretű kádnál. Egyszerűen csak mellé ülök a földre és már fürdünk is. Aztán jön a játék, spriccelés, éneklés, öntözés. Majd szépen sorban kiadogatja a játékait és végül kihúzza a dugót, hogy akkor ő mára végzett. Ez így megy már jó ideje, viszont múlt este felfedezte, hogy a lefolyó víznek érdekes hangja van, illetve hogy az onnan jön, ahol örvény szerűen távozik. Annyira megtetszett neki, hogy mint régen az indiánok, mikor tudni akarták jön e lovas a messzi távolból, lefeküdt a tálca aljára odatette a fülét és figyelt. Olyan édes volt, ahogy tanulmányozta a víz útját. Gyorsan fejlődik, túl gyorsan nő.... mégis élvezet nézni és látni....  

egy jó nap

Rosszul indult a nap. Mó rájött, hogy ez a bölcsi kérdés innentől állandó és elmúlt már az újdonság varázsa, így reggelente sírva hagyom ott szegényt. Majd délután a fáradt nyűgös gyereket kapom vissza, aki a kevés alvástól eléggé zizi. De ma máshogy alakult a helyzet, mert boldog volt mikor érte mentem! Jó, nekem is örült, meg úgy alapvetően mindennek. Jókat játszott, evett, aludt. Aztán még elvittük a tavaszi napsütésben játszóterezni, így igazán remek napja lett. És az én délelőtti rágódásom is már a múlté, hogy akkor én most szaranya vagyok-e, hogy beraktam szegényt a bölcsibe és csináljam-e vissza az egészet. Szerencsére a gyerek pont jó napon bizonyította az ellenkezőjét, így marad az új rend.... :)

 

 

 

 

 

 

aszerencsésanya

Lehet, hogy szerencse, lehet hogy alkat kérdése, vagy csak a "helyes" nevelés (ez inkább törekvés, mint tény) oka, hogy az én gyerekem sokat alszik, sokszor, nem tudom, de szerencse, az fix. Jó, a kezdeti három óránkénti kelést azért mi is végig játszottuk éjjel-nappal úgy három hónapig, de azóta remekül alszik anya, apa és a gyerek is. Mindenki hitetlenkedve fogadja kisimult arcunkat, délelőtti késéseinket, mivel elaludtunk, meg persze a délutáni szieszta időnket. 

Viszont most eljött a böjt, mivel Mó csibebölcsis lett és hát illik időben érkezni egy ilyen helyre. Leginkább reggeli előtt, ami 8-kor van. Ez a legszűkebb számítás és a leggyorsabb készülés, érkezés szerint is minimum két óra mínusz alvás téren, amit a gyerek remekül pótol délután, viszont az anya, Én, már kevésbé. Így az eddigi hobby kávézó Reni áttért a kényszerkávézók táborába, hogy életképes maradjon a kevéske napi 7 órás alvással is. Reméljük a szerencse megmarad és a heti három bölcsis napon kívül továbbra is alszunk sokáig reggel, úgy kb. 9-ig... :)))))

zuhanyrózsa

Minden suvickolásom ellenére elhasználódott a zuhanyrózsánk, így beszereztünk egy újat. Csinos fényes, nagy fejjel, állítható erősségű sugárral. Örültünk neki, de valahogy valami más volt. Alig akart jönni belőle a meleg víz. Nézegettük, csavargattuk, szét, majd újra összeszereltük, elkezdtük babrálni a kazánt, állítgattuk, de a siker elmaradt. Szegény gyerek langyos vízben fürdött. A mosdóban és a mosogatóban gőzölgött a forró víz. Tanácstalanok voltunk. Majd visszacsattogtam a boltba és a középkorú eladó úrnak előadtam a naiv, családos, háziasszony szerepet, hogy hát vettem ezt a zuhanyrózsát és azóta nincs forró víz. Előtte volt. Máshol van, csak ebből nem jön. Lehet, hogy rosszul raktuk össze, vagy valami hiányzik belőle? A zuhanyrózsa tökéletes, a melegvíz nem ettől függ. Szólt a kioktató válasz. Bib, aki mellesleg egy kiugrott gépész (eredeti szakmája gépésztechnikus) jót röhögött próbálkozásomon. 

Jó, de megoldás kell, mégsem fürödhetünk télvíz idején hideg vízben, így hívtunk egy szerelőt. Elég nehezen, de megérkezett a szakember. Meghallgatta litániámat, folyatta a vizet, jött-ment, nézett tanácstalanul, mikor is valahogy elszóltam magamat, hogy mindez azóta van, mióta új a zuhanyrózsa. Jaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa, hát kedves Hölgyem, az ön kazánja akkor tud tökéletes melegvizet produkálni, ha a kifolyó víz mennyisége nem haladja meg a 80 l/percet és ennél az értéknél minél gyorsabban jön ki, annál hidegebb lesz. 

PAFF. 

Hát igen. A naiv háziasszony, meg az okkal kiugrott gépész esete.

De a boltba visszamennék azért, hogy ja hát mégiscsak a zuhanyrózsa a hibás, mivel nem mindegy milyen teljesítményű kazánom van ugye ..

És láss csodát mióta csak félig nyitom meg a csapot gőzöl a meleg víz..... 

 

ráfagyott

Egy szép őszi napon az egyik bevásárló túrán találtam egy "jégvédő" fóliát kocsi szélvédőjére. Azzal a lendülettel szépen megvásároltam és elraktároztam az autó csomagtartójában. Bib persze értetlenkedett és röhögött rajtam a kis naiv lányon, hogy ugyan már és minek ez nekünk? Nos hát, krhm. Eljött az ónos eső szép hétvégéje, amikor is a szerzemény bevetésre került. És láss csodát, míg a másik autó kivakarása közel húsz percet vett igénybe, az én kis járgányomról lerántottam a leplet, ropogott, fröcsögött az ujjnyi vastag jég, DE láss csodát egy percen belül indulásra kész voltam! 

Szóval úgy gondolom, megérte az a 600 Ft-os beruházás szeptemberben.... :)

csúúúúúúúúúszik

Mó későn indult önálló útjára, de akkor magabiztosan és stabilan. Érdemes volt kivárni, mert én így megmenekültem a folytonos követéstől, hogy épp mikor bukik orra szegény. Szóval jár. Aztán eljött a múlt hét, vele együtt végre némi hó és sok jég. Aztán az én gyerekem elég gyorsan megtanulta, hogy az eddig stabilnak hitt világot mégis inkább a gravitáció irányítja, így elég sokszor érezte meg közelről a föld "melegét"... Egyenlőre küzd rendületlenül és reméljük a jövő tél már örömet is okoz számára. Én addig csak nézem édes csetlés-botlását... :)

hoppácska...

jézuska ajándéka

Remek ajándék lapult idén a fa alatt. Egy egész testes olajos thai masszázs. Hmmmm... Egész jól hangzott és a végeredmény is kellőképpen meggyőzött. Mostanra volt időpont, plusz gyerek felvigyázó, így elszabadultam. A mongol hölgy keze iszonyú nagy volt, erős és kemény, de pont tökéletesen tudott vele masszírozni. Az külön plusz pont, hogy az egy órás csendnek oka, hogy szegény magyarul egyáltalán, angolul is csak kevéskét tud. Így maradt a relaxáció és az izomlazítás teljes élménye. Rám fért nagyon.... :)

 

csak írok. jó?

Eltűntem. Újra és most újra itt vagyok egy apró szösszenettel.

A "Az én gyerekem már forog, ül, mászik, megy beszél, a tiéd meg még neeeeeeeeeeeem?" című kiélezett anyukák közötti versenyben elvéreznék elég hamar. Mert az én gyerekem egy lassú gyerek, az apjára ütött, mindent a nagykönyvhöz képest később csinált. Jelenleg a mikor beszél már ez a gyerek kérdéskörnél tartunk... 

Jelentem beszél. A saját nyelvén, néha-néha egy-egy érthetőnek tűnő szó is kicsúszik a száján mama, papa formájában. Még csak véletlenül sem az hogy anya. Aztán minap, talán pont egy hete megköszöntük anyósnak az ebédet, majd a gyerek közölte velünk, hogy EBÉD. A kis bélpoklos, mit is képzeltem, a másik potenciális lehetőség a csirkecomb lett volna. :)

más öröme

Pár hete fontos élménnyel gazdagodtam. Egyik kedves barátnőm szeretett volna egy koncertre eljutni, de pár híján le kellett volna mondania eme zenei élményről. Viszont nekem az ölembe pottyant pont erre az eseményre két jegy, így már csak a gyerek felügyeletet kellett megoldani. 

Hát mit mondjak, túl sok mindent nem vártam Korda György életmű koncertjétől, de egy itthon ülő kismamának minden élmény jó és új, szóval mentem én boldogan, csak valaki vigyázzon a gyerekre. Szóval ott ültünk mi is a sorokban és messze, messze csökkentettük az átlag életkort. De mindenki lelkes volt, tapsolt, már csak az "álló óváció" világító felirat hiányzott az őrjöngéshez. Minket is magával ragadott a hangulat, bár be kell valljam, az én anyukám Koncz Zsuzsát és Máté Pétert hallgatott, így a legtöbb nóta ismeretlen volt számomra. Viszont koncertező párom szinte minden dalt kívülről fújt, náluk otthon jobban ment ez a fajta zene és iszonyú jól érezte magát, alig győzött hálálkodni, hogy őt vittem magammal és hogy neki ez mekkora élmény, mert a fiainak majd el tudja mesélni, ő még volt Korda koncerten. A végére engem is meggyőztek arról, hogy ők tényleg szeretik ezt csinálni, ez az életük és imádják egymást ennyi év után is. 

Így aztán pozitív élménnyel és azzal a tudattal távoztam a két óra elteltével, hogy másnak örömet okozni valóban nagy öröm.

tojásban a meglepetés

Hétvégén Csoki napok voltak a városban. A számtalan formájú, ízű, kakakó tartalmú finomságokon kívül volt még bőven látnivaló, játszóház a kicsiknek-nagyoknak, csoki reszelék, bonbon kóstoló és néhány a csokihoz kapcsolódó termék is. Mi pedig beszereztünk magunknak egy-egy ajándékot. Bib Epermézet választott, én pedig egy arany tojást, amiben egy ajándék ékszer lapult. Nagyon megörültem amikor az ölembe hullott egy cuki bagoly formájú fülbevaló!

Szegény Mónak pedig be kellett érnie az üres linzer sütivel.... de azért ő is remekül szórakozott! :)

újra írok

Nehéz dolga van az embernek, ha egy olyan blogot ír, aminek az a címe, hogy "A nap csúcspontja" és hosszú ideig egy érzelmi hullámvasúton kénytelen ülni. Kétségtelen, hogy az utóbbi időben tudtam volna jó dolgokról is írni (ha másként lenne, már valami idegosztályon feküdnék), csak mire eljutottam volna odáig, újra lent voltam mélyen....

Ennek vége. Az élet megoldotta nehéz helyzetemet, már csak a feldolgozás van hátra, így talán újra tudom rögzíteni kis életünk történéseit.

 

Ennek örömére egy röpke esemény mára. Ma Bib kézen fogott és mielőtt elmentünk volna Móért a nagyihoz. bekanyarodtunk egyik kedvenc éttermünkbe és ittunk egy-egy sört. Ebben csak annyi a különös, hogy 2,5 éve volt utoljára, hogy mérhető mennyiségű alkohol került a szervezetembe. Jól esett, hiányzott, bár sosem voltam nagy fogyasztó. Kifelé menet a hosszú lépcsősoron egy pillanatra meg is billentem, pedig csak egy pohárka kis meggysört gurítottam le..... :)

fiatalok

Gyakori vendégek vagyunk a város parkjaiban. Minap is megpihentünk. Mó békésen rágcsálta a tölcsérét én pedig élveztem a jól megérdemelt fagyimat. Aztán egy 4-5 fős középiskolás társaság letelepedett a mellettünk lévő padra. Nevetgéltek, beszélgettek, amikor az egyik így szólt a másikhoz:

- Te most itt akarsz rágyújtani? 

- Ja, nem. De kéne nagyon, inkább menjünk odébb. 

Azzal felálltak, majd egy jó 50 m-re odébb megálltak (pad sehol sem volt több üres!!!), aztán tovább nevetgéltek, beszélgettek és persze cigarettáztak. És nekem ez olyan jól esett, de tényleg, hogy vannak még normális, gondolkodó fiatalok (itt jöhetne a bezzeg a mi időnkbe című történet), akiknek eszébe jut, hogy egy babakocsiban eszegető gyerek mellett nem gyújt rá. Ez sok felnőttnek sem jut mindig eszébe....

kánikula

Tombol a nyár ezerrel. Bib persze már dolgozik, így mi kettesben Móval küzdünk. Itthon a "hűvösben", de többnyire inkább a strandon. A gyerek lubickol, az anya barnul. Csini csoki színem van, mint egyszer a török nyaralás után. :) Nyomulunk a bébi medencében, kannával, vödörrel öntözünk, mások játékát lejmoljuk, csúszdázunk, pancsolunk. Néha teljesen passzív üzemmódban van a gyerek. Csak ül és szöszöl. Máskor majd kiugrik a bőréből. Leginkább a hullám medencében. Mutogat előre, hogy óóóóóóóóóó, meg hööööööööö és vigyorog és sikongat. Alig bírom tartani, mert mászna előre, tök mindegy hogy a fejét csapdossák a hullámok, csak megy a többi medence használó legnagyobb döbbenetére. Állnak körülöttünk és figyelik a kölyköt. Persze ha karúszóról, vagy úszógumiról van szó korántsem ilyen lelkes, sőt kifejezetten elutasító. Talán egyszer megszokja, vagy anélkül nő fel, majd meglátjuk. 

Itthon azért nehéz (a többi opció - városi séta, játszótér, mama-papa, stb. - hőség idején kilőve), főleg hogy a huzatnak nevezett levegő, amit produkálni lehet, olyan mintha hajszárítóval fújnának. Kellemes így 40 fokban. 

DE (csupa nagybetűvel) mielőtt panaszkodnék eszembe jut, hogy tavasszal hogy utáltam a hideget, a hófúvást, hogy be vagyunk zárva, hogy babakocsival a közlekedés reménytelen. És most lehet hogy folyik rólam a víz, alig kapok levegőt, szédülök, de ez ezerszer jobb mint egy jó kis hóvihar..... :)

hőség és defekt

Tegnap délután 1/2 4. Tűző nap, majd 40 fok, egy autó, két gyerek, két anyuka és egy defekt. Várakozás. A mellettünk parkoló autóból kiszáll egy kedves idegen és látva szorult helyzetünket segítségünkre siet. Időt, energiát nem kímélve, izzadság cseppeket, koszt, izzó aszfalton kúszást félre téve 1/4 óra alatt megoldja a problémát. Hálát elfogad, pénzt nem. Majd mosolyogva távozik!
KÖSZÖNJÜK a segítséget Kedves Önkéntes Tűzoltó

szabadság és nyár

mi hárman

Gyorsan eltelt a július. Tele programokkal sok vidámsággal, napsütéssel. Iszonyú jól éreztük magunkat, élveztük a szabadságot és persze Mó is hogy hárman vagyunk. A teljesség igénye nélkül jártunk Zircen rokonoknál, Eplényben a bringarénában, Veszprémben a várban, a városban, az állatkertben, több ízben a Balatonon (Füreden, Györökön, Vonyarcon, Gyenesen) fürdeni, sétányon andalogni, kirándulni, Tapolcán a barlangban, Őriszentpéteren a Pajtában, anyuéknál sokszor, minden tesónál, barátoknál, régi ismerősöknél, babalátogatóban, ja és a városi tv toronyban. Én még sosem voltam, így a Bib elvitt! :) Aztán volt kettesben romantikus napunk, ami kb. ugyanarról szólt mint az összes többi, csak végre figyelhettünk egymásra. És volt egy buli, igazi, éjszakai, diszkós bulis buli. Három éve a közelébe sem mentem hasonlónak, de most valahogy jött az inger és megnéztünk egy-két Balaton parti szórakozó helyet. Én táncoltam, énekeltem...

Szóval csak mentünk és mentünk, gyerek közben rendületlenül evett, aludt, mászott, felfedezett, vigyorgott. Örült nekünk, meg úgy mindennek. Tartalmas volt ez a három hét, pedig "igazi" nyaralás nem is volt. Aztán most jön a böjt. Bibe három hétig reggeltől estig, hétfőtől vasárnapig dolgozik.... :( De hát ez van, mi azért próbálunk menni a Mórral továbbra is strandra, rokonokhoz, barátokhoz. Kell neki az inger, a társaság.

kéééééééééééééééééééész!

És lőn torta! :)

Szóval sütöttem két sima piskótát. Aztán kevertem egy jó kis tejszínes csokikrémet. Majd a ketté vágott lapokat Bib megtöltötte és egymásra pakolta. Ezek után következhetett a díszítés. 

Gyúrtunk, színeztünk, formáztunk. Bár akadtak közben bőven nehézségek. A marcipán kiszáradt, ezt orvosolni sajnos nem tudtam. Majd néha elkapott az idegbaj, mikor szakadt, ragadt, összenyomódott. Kerültek rá szépségtapaszok is helyes kis karikák formájában. Aztán végre elkészül. Pont kétszer annyi ideig tartott ez utóbbi művelet mint maga a torta gyártása. De szerintem megérte! 

Finom is lett, el is fogyott és persze Mó is örült. 

Íme a folyamat képekben.... 

már egyéves

Ma 16:57-kor elénekeltük a Boldog Születésnapot Mónak!! Hihetetlen. De tényleg, úgy röppent el ez az egy év, mint egy pillanat. Először még napokban számoltuk a korát, aztán hetekben, végül hónapokban. És most itt a tizenkettedik.... Jó volt ez az év. Nehéz. De jó. Imádtam akkor és ott azt az időszakot, de most ezt sem cserélném semmire, pedig ennek is megvan az a nehézsége, mint az egy évvel ezelőttinek. Hát mit mondjak? Anyának lenni nagyon nagy érzés, elmondhatatlan....

Az igazi első zsúr szombaton lesz, melyre saját készítésű tortával készülünk Bibbel. Remélem jól sikerül, a fotókat pedig töltöm hozzá! :)

apaújramégmindig gyerek

Kaptam egy nagy adag gyerek dalt, azok közül válogattam, mikor hazaért Bib és meghallotta az épp aktuálist. Megállt az ajtóban, megrökönyödött, majd újra játszatta, majd sírt a röhögéstől, majd újra játszatta, akkor már fetrengett, majd újra és újra, aztán azóta újra és újra hallom, mikor csörög a mobilja. Íme a szám:

http://www.youtube.com/watch?v=KKk28QsOyZg

De hát mit is várok? Hisz imádja a szóvicceket és ez különösen ott van a szeren. 

És egyébként is egy örök gyerek, hisz a minap is elmentünk Mónak ajándékot választani. Én ott dekkoltam a kisvödrök, lapátok, kannák, kisautók tömkelegében miközben ő kedélyesen ténfergett a boltban, aztán találkoztunk a pénztárnál, ahol is nálam ott volt az ajándék tárgya, az ő kezében pedig ÖT DARAB vizipisztoly! Mert nagyon állatul néznek kis és feltétlen módon szükségünk van minden darabra és a gyerek (aki most lesz egy éves ugye) hogy fogja élvezni. Aha. Persze. 

Haragudni persze nem tudok, hisz ez az egyik tulajdonság amit nagyon szeretek benne, szóval jót röhögtem én is... azóta csak Lajoska.....

erkély

Nyílik az ajtó, Mó startol. Mint a villám már a folyosó végén van, vagy a másik irányban kint az erkélyen. Ez a legújabb. Eddig szerencsétlen csak az erkélyajtó üvegét verte és osztotta a magáét babanyelven, de a múlt heti jó időnek hála kiereszthettem. Hát ő csak tapicskol kifelé, kapaszkodik a rácsba és mondja, mondja a magáét közben mutogat, kiabál és vigyorog. 

Egy újabb kis világ tárul elé....

megy a csibe a zenebölcsibe

Jó pár hónapja egyik állandó elfoglaltságunk a zenebölcsi. Egy óra éneklés, dalolászás, mondókázás. Általában ez a program a gyerekeknek. Az én fiamnak meg mikor milyen kedve van. Néha végigüli az ölemben és csak figyel, máskor állandó felfedezésben kutat, matat a teremben. Aztán olyan is volt már hogy csak ült a Kata (ő a "tanító néni") előtt és meredten figyeli. De a legjobb és legtöbbször űzött foglalkozás a hangszerek rendeltetés szerű használata, melyet az alábbi képen illusztrálok....

Megnyugtattak, hogy a gyerek szívja az információt és tanul ő közben, csak még az eredmény várat magára. Nos én türelmes vagyok.....

a gondolkodó ember

Az eddigi gyerek ellátás körüli gondolatok helyett most végre egy agyat megmozgató feladatot kaptam, vagyis vállaltam önként és dalolva. Bibnek segítettem egyik munkájában és varázsoltam neki csodálatos excel táblázatot. Hosszú oszlopokkal, sorokkal, számításokkal, ellenőrző helyekkel, színezve és szortírozva. Hú. Ki gondolta, hogy egyszer ez ekkora örömet fog okozni, hogy itt gubbaszthatok a gép előtt és molyolhatok a számsorokkal. :) És mit mondjak? Nagy élmény volt, hogy számomra hihetetlen módon jöttek elő az agyam hátsó bugyraiból a megoldások. És büszkén vállon veregettem magam, hogy minden a helyén volt, egy pontot sem vétettem, így a több órás meló után az ellenőrző sor is tökéletesen sikerült. 

Abbahagyom az önfényezést, mert egy aktív excelt használó emberke számára az én kis táblázatocskám egy szimpla újjgyakorlat lenne. De nekem, aki cirka 1 éve rá sem nézett semmi hasonlóra, nagy élmény ez..... :)

eltelt egy újabb év

Immáron harmadszor áradozok itt, hogy fesztiválos hétvége következik! 

Kezdek uncsi lenni? Talán ez még belefér... :)

Szóval ez megint más lesz, hisz tavaly a pocakommal nyomultam, most viszont bébijárgánnyal és bébivel együtt. Szerencsére Mó jól veszi a szocializálódás akadályait, így bátran lendülök neki ennek a remeknek ígérkező hétvégének. Bib persze melózik, így a hármasban, esténként kettesben andalgás, koncertezés, barátozás, beszélgetés sajnos csak egy kósza ábránd volt, de talán hamarosan bepótoljuk, mert sok mindent pótolni kell. Többek között az elmaradt 7. évi randit. Az élménybeszámolóval hamarosan jövök....

egy korszak vége

Tíz hónapig volt a gyerekemnek dédapja. Kedd óta nincs....

Nehéz felfogni és elfogadni. Főleg, hogy értelmetlen az egész. Tudom, hogy neki ez egy megváltás. Neki, aki 87 évig tevékeny életet élt. Minden áldott nap ment és dolgozott. Mezőn, réten, szántón, legelőn. Még az utolsó ca. 10 évben is, amikor már érdemi produktuma nem volt a napi ténykedésének. És az elmúlt pár hónapnyi ágyhoz kötöttség maga a béklyó és halálos ítélet is volt egyben. Tudtuk, hogy rövid időn belül ez lesz a vége.... De hogy ennyire rövid időn belül? Azt azért nem.... És kinyílik a bicska a zsebemben ha arra gondolok, hogy milyen lelketlen, embertelen módon lett vége. És csak az vigasztal, hogy ő ezt talán már nem tudta ép ésszel felfogni... Azt hittem én nagy naivan, mert az vagyok, naiv, hogy jó helyre, jó kezekbe adtuk. Mert mit tehet az ember, ha erején felüli a feladat? Segítséget kér, próbálja a megfelelő megoldást megtalálni. És hisz annak aki a másik oldalon áll. Nem kellett volna, vagy máshogy kellett volna, de ezen már nem lehet változtatni. Csak ha ezt tudom, vagy legalább sejtem, vagy valami emberi módon finoman tudatják velem, akkor elbúcsúzok ..... én és velem együtt másik 6 unoka, meg még 7 dédunoka.....

követőből felfedező

Nos a követés ideje egyre redukálódik azon időpontokra, mikoris valami új, furcsa hangokat adok ki én, vagy valami általam végzett tevékenység. Egyébként a gyermek átcsapott felfedezőbe. Minden érdekli. Főleg a bebújás, leesés és a lehúzás tetszik neki nagyon. Bármi ami kicsit is lelóg bárhonnan és számára elérhető, tuti fix hogy a földön landol kb. egy percen belül. Illetve remekül tud dobálni lefelé. Főleg kiskádból (állványon van még) kifelé vicces, hogy hova landol az adott játék, valamint etetőszékről ugyanez. Egyenlőre ledobja, majd néz utána meredten, hogy mi lett szegény pára sorsa. Majd rám, hogy anya, akkor én most mivel játsszak?

Azért általában ott sertepertél még körülöttem, de minden helyiségben mindig talál valami újat, ami még felfedezésre vár. Ma délután ez volt a legérdekesebb hely:

szabadnapos anya

Ez voltam én ma. Anyósapós bevállalta a gyereket, így én ügyintézhettem. Lassan rendszeressé válnak ezek a kis délutánok. Jelenleg a kereslet-kínálat (nagyi-gyerek igény) egyensúly még megvan, így nyugodt lelkiismerettel mehetek a dolgomra. Néha előfordul, hogy otthon csapok rendet, mert a követő uraság mellett eléggé nehézkes bárminemű takarítás. És ez egy rendmániásnál azért jelentős probléma. 

De ma, végre nagy napsütésben, melegben, vidáman szelhettem a várost keresztül-kasul. Először bringával. Fura volt, nagyjából 1,5 éve hanyagoltam szegény párát a tárolóban. Aztán gyalogszerrel. A végére csatlakozott hozzánk (közben összeszedtem a gyereket is) Bib és jó későn értünk haza. Imádom ezeket a meleg estébe nyúló sétákat. Szerencsére Mó is jól viseli a babakocsikázást, így remélem ezen a tavaszon, nyáron sok hasonlóban lesz részünk.  

Holnaptól Bib szabadnapos, hétvégés, meg még hétfőn is. Így végre, végre, végre négy napos hosszú hétvégénk lesz! Remélhetőleg az idő is kegyes lesz hozzánk és tudunk valami szuper kis programot csinálni.... klassz lenne.... :)

idei nyúlünnep megkésett bejegyzése

a vérnyúl!

Az idén is megünnepeltük a nyulat. Csak kicsit másként. A csodálatos hóviharon kívül egyrészt már hárman voltunk, másrészt hulla betegek. Mi ketten Bibbel, a gyerek viszont legény volt a talpán, némi köhécseléssel megúszta. Bib kezdte, ő volt a legtovább is beteg (azért volt benne némi pasis halálomon vagyok egy kis náthától típusú érzés is), aztán átragad rám, bár kicsit gyengébb verzióban. A csúcspont pedig nagyszombaton következett be, mikor is felhívtam az anyóst, hogy akkor MOST kéne elvinni a gyereket sétálni, dögönyözni, mert képtelen vagyok bármire. Szerencsére segítettek, így egy egész délutánt fetrenghettem a saját nyomoromban. Elég rég voltunk itthon, kettesben csak úgy. Közben eszembe jutott, hogy jééééééééé, ez egy jeles nap, hisz pont aznap randiztunk 7 éve először. Ezt meg is ünnepeltük egy kis forró teával két orrfújás között. Talán lesz igazi ünneplés is, még ha halasztva is. Másnapra kicsit helyre jöttünk, így kezdődhetett a szokásos családi ünneplés sok kajával (csak mi diétáztunk), beszélgetéssel, jövés-menéssel, gyerekzsivajjal. Az idén is beszereztük a szokásos nyúl ajándékot magunknak, egymásnak és a kölyöknek. Az egyikre egy használt játékboltban leltünk, kemény 260 Ft-ot kellett otthagynunk érte. Ez azóta Bib kedvence. A másik pedig az én szívem vágya volt, két kedvenc összegyúrva, egy nyulas fémdoboz. 

A képek önmagukért beszélnek.

kétszer kilenc hónap

először így gömbölyödött

aztán ekkorára nőtt

Kedden lesz Mó kilenc hónapos. Furcsa érzés, hogy pont annyi időt töltött eddig kint, mint bent, hogy mekkora változás történt az első kilenc és a második kilenc hónap alatt is. 

követnek

a követés kezdete: tegnapelőtt

a követés vége: bizonytalan

a követés időtartama: a pihenési időt leszámítva nonstop

követési távolság: 0,1 m

a követést lebuktató tény: aprócska csatoggó tenyérkék közeledő hangja

a követés eredménye: gurgulázva kacagás :))

cumi kerestetik

Az első még a kismamáknak járó ajándék csomagból való újszülött cumi volt. Jó egy hónapig vártam, mire egy nehéz pillanatban előkerült és elcsitította üvöltő csemetémet. Aztán valahogy hozzánk nőtt. Nem nélkülözhetetlen kellék, de sokszor jó szolgálatot tesz. Van aki nagyon ódzkodik tőle, mert nehéz lesz leszoktatni. Hát én azt mondom, hogy az ujjáról még nehezebb lenne, plusz van az a kétségbeesett pillanat, amikor legalább van ami megnyugtatja. 

Szóval az elsőt már rég kinőtte. Beszereztünk egy újat, az valahogy jobban is bevált. Aztán rájöttünk, célszerű egy pót, mert mégiscsak ha valahogy lába kél az eredetinek, elő lehet kapni a másikat. Szükség is volt rá, elég sokszor. Volt, hogy a mi paplanunkban elkeveredett és konkrétan beágyaztuk, este kibontáskor előkerült.... Szóval innentől két cumival nyomtuk. A gyermek aktivitásának növekedésével egyenes arányban nőtt a cumi eltűnések száma. Mindig valami extra kicsi helyre, extra ívben sikerül extra mód nagyot köpni rajt, mi meg kereshettük. Főleg éjszaka, nehezítve a pályát a sötétséggel. Ezt megelégelve Bib gondolt egy nagyot és beszerezte a világítós cumit (gyerekmentes időszakomban még jót röhögtem ezen, de a szükség nagy úr). Még ez sem tökéletes megoldás, mert a világítás eléggé gyér (ha túl nagy lenne, a gyerek sem tudna aludni ugyebár), plusz ha a világítós felére esett (a vajas kenyér tipikus esete, ami mindig a megkent oldalával esik a földre) akkor cseszhetem az egészet. Nos ez utóbbi példány szőrén, szálán eltűnt. Napok óta hiába keresem. Minden lyukban, résben. Nappal és éjjel. Hiába. 

Hát így jártam. Maradt kettő. Talán elég lesz addig, amíg valahonnan előkeveredik.... 

karikák és pöttyök

Végre csináltam magamnak egy kis kreatív, de kevés időt igénylő programot. Véletlenül találtam falmatricát egy boltban, gyorsan lecsaptam rá. Eddig mindig csak giccsparádésakba botlottam. Ezért különösen örültem! Én már este felraktam volna, de Bib lebeszélt, így csak ma délelőtt eshettem neki a dekorálásnak. Bő 10 perc alatt meg is lett az eredmény. Bib szerint megérne azért egy pszihológiai elemzést a körök és pöttyök egymáshoz viszonított felragasztása. Hát lehet, de Nekem tetszik és végre helyén vannak a dolgok. Persze pont most jött rám ez is. Lehet hamarosan költözünk, de akkor majd jól leszedem a kis matricákat és újra hasznosítom, ha mégsem sikerülne, az sem baj, igazán olcsó megoldása ez a dekorálásnak....

100

Jéééééééééé, az előző volt a századik bejegyzésem!!! 

Ki gondolta volna, hogy idáig is eljutunk.... 

Jut eszembe az év elején valahogy elmaradt a 2013-as napló beszerzése és hiányzott, durván, hogy valahova írjak, jegyzeteljek, megörökítsek. Azóta be is szereztem és folytatom a hagyományomat.... :)

havazós

Ez az idei tél kezd betenni nekem. Amúgy szeretem a havat, de jelenleg kiütésem van tőle! Évek óta vártam, hogy legyen végre valami normális méretű fehérség, erre tessék. Mikor esik? Mikor én be vagyok zárva egy héthónapossal és reménytelen a kijutás. Legalábbis babakocsival tuti. Az elsőnél még tök örültem. Tényleg. Egész nap csak álltunk az ablakban és néztük hogy milyen gyönyörű fehér minden, hogy hullanak a pelyhek, tiszta romantika. Aztán mikor a többedik nap is bent rekedtem a lakásban, hát elment a kedvem az egésztől. Most meg itt az olvadás. Kimenni ugyan már lehet, haladni is, eltűntek az akadályt jelentő centis hókásák, most viszont mindenhol és mindenhonnan ömlik a víz! Fentről folyik, lentről locsog, a kiszámíthatatlan mélységű pocsolyákról már ne is beszéljek. Brühááááááááá. Azért a hétvégi otthonlét alatt túráztunk egyet reményeim szerint az idei utolsó normális hóban. Nos az azért egész más, mint itt a városban. Gyerek nélkül elmentünk egyik régi kedvenc helyemre, ahol a 20-25 cm-es hó még érintetlen, csak néhol látszik állati csapa, harapni lehet a levegőt, végtelen a havas dombok sora és szikrázó a fehérség. Rövid és velős túra volt. Egyrészt fárasztó a mély hóban sétafikálás, másrészt mint az óvodások szórakoztunk a hóban. Beillett egy jó kis téli randinak is. Édes kettesben, sétálás, aztán fetrengés a hóban, részemről nagy sikerélmény, hogy sokadszorra sikerült nekem is elgáncsolnom Bibet és nem csak én szenvedtem el az ő szórakozását. Átázva, kipirulva, megfáradva tértünk vissza, de jó volt ez így egy idei utolsó téli élménynek. 

És akkor most aztán jöjjön a TAVASZ!

bénázás a konyhában

Azzal szoktam viccelődni, hogy Bib nem amiatt vett el feleségül, mert egy konyhatündér lennék. De azért szoktam próbálkozni és mindenféle önhittség nélkül sütni egészen jól tudok. Gondoltam is egy nagyot, hogy a hétvégén tartandó soginő szülinapra összedobok egy klasszikus gyümölcstortát. Régóta fentem rá a fogam (Bib is), valahogy eddig elmaradt. Nos nekiálltam. Mindent ment szépen a maga útján. Annyi különbséggel, hogy én előszeretettel használom a XXI. század vívmányait. Jelesül a sütőpapírt és a szilikon formákat. De most elő kellett vennem az eredeti formát, kikenni, kilisztezni, hogy  szép kis alapot kapjak. Hát, izé, bigyó, szóval beleragadt. Durván, nagyon, nagyon.... :(((( Pedig keményre vertem a habot, meleg volt a sütő, keverés után egyből be is tettem és csak az ajtón keresztül csodáltam, hogy emelkedik. Aztán mégis. Ilyenkor mondaná jóanyám, hogy biztos régi volt a tojás, rossz minőségű a liszt, mert oka van, ha egy szimpla piskóta rosszul sikerül. No sebaj, gondoltam én, majd a tortára szánt elemeket egy üvegtál segítségével egymásra halmozom, maximum kanalas édesség lesz tortaszelet helyett. Jelenleg pihen a hűtőben, holnapra megtudjuk hogy ehető e így is...

A sütőben sülés közben tettem vettem még a konyhában. Kezembe akadt egy üveg a hűtő mélyén, amiben házi készítésű körtelé volt. Hát, régi, az igaz, de gondoltam belekóstolok. Megerjedt. Hát így jártam, akkor kikukázom. Persze szelektíven. Lassan, óvatosan próbáltam engedni a nyomásnak, egy darabig sikerült, aztán. ...... Beterítettem a konyhát, meg az étkezőt, meg még a nappaliba is jutott. Ááááááááááá. És blööööööööööö. És brühááááááááááá. Minden ragacsos édes trutyis izé lett. 

Közben a gyerek játszik a nappaliban és már baromira unja az anyja szitkozódását a konyhában, így egy laza mozdulattal benyomja a hifi tornyon a karácsonyi cd-t............ :))

víz, víz és víz

Úszni járunk. Baba úszni. No persze ez inkább jelenti a vízhez szoktatást mintsem a tényleges tempózás oktatását. Mó élvezi. Bár néha fura fejet vág, hogy ez meg most mi ez, de hát rám ütött, minden érzelem az arcára van írva. Szóval anya este már pakol, reggel korán kel, tízórait csomagol, összeszedi a cuccot, ébreszt, öltöztet és irány a termálfürdő. Ott aztán zsonglőr módjára vetkőzik és vetkőztet, elő és elpakol, aztán irány a medencetér. Először kis torna, masszázs, majd zuhany. Mint jobb esetben minden felnőttnél. Utána pedig irány a MEDENCE. Éneklünk és közben játszunk a gyerekkel a vízben. Hol jobbra, hol balra húzzuk, hol magasra emeljük, hol a hátára fektetjük. Hát mi tagadás, ez felér azért egy jó kis bicepsz edzéssel, főleg ha az ember gyereke több mint kilenc kiló! És hát szóval ez én lennék, de sebaj, legalább majd jól mutatok nyáron trikóban! :)

Aztán jön a merülés. Persze ez csak úgy a harmadik alkalommal kezdődik. Hát Mó elvesztette sajnos a búvár reflexét, lévén hogy hét hónapos, de az oktató azt mondta, szép lassan vissza lehet hozni. Hát most ezen dolgozunk. A siker hullámzóan változó. Ha vége a "kötelező" résznek jön a kedvtelésből történő lubickolás, amikor is a fő cél valamelyik vízen himbálódzó kis állatka elérése. Esetünkben ez egy hosszú fülű nyúl. Hát mi más is lehetne???? Megszerzés esetén torokig történő szájba nyomás a reakció! És nagy élvezet, hogy végre, megvan! Ezután már csak a megváltó szauna következik (mielőtt bárki megrökönyödne, ez direkt kímélő fokozatba állított melegedést jelent, szigorúan szárítkozás céljára). Aztán jöhet a kajaaaaaaaaaaaaaaaa! Az én fiam persze csont nélkül tátja a száját csak lapátoljam már azt az izét onnan a pohárból. Ekkor már eléggé kóma közeli az állapot, de jön anyatízperce, amikor Mót kísérőmre bízom (jobb esetben Bib) és én megyek és úszok egyet. Önállóan. Hát őszintén? Kb. egy éve remegve várom e percet, hogy végre újra medencébe lehessek. És íme eljött az én időm, ami azért gyorsan elmúlik, hisz a gyerek fáradt. Ezért zsonglőr anyu újra öltöztet és öltözik, elő és elpakol és a gyerek feneke épp hogy eléri a bébihordót már alszik is. Meg se rezzen úgy kötöm be. És irány haza. Mi tagadás azért macerás és fárasztó így a délelőtt, de megéri, na és ez a lényeg! :))))

eltűnt

Letettem a földre, egy ideje ide száműztem szegényt, mivel pörög mint egy búgócsiga, így az ágy eléggé életveszélyes volt már számára. Persze a célul szolgáló szőnyeg általában pikk-pakk eltűnik alóla és közel sem ott van ahova tettem, de eddig messzire nem jutott. Eddig. Biztonságban is tudtam, hisz mivel kicsi a lakás ezért egy mozdulattal kb. bárhonnan látom mit csinál. Hát ma reggel először döbbenten láttam, hogy Mó eltűnt! Az ősanyát elfogja a rémület! "Szalad ki a fürdőből!" És már látom is, hogy az asztal alatt, a székek között matat. Hűűűűűűűűűűűűűűha. Ez is elkezdődött. Még messze van a kúszástól, de mivel a jó kis laminált padló remekül csúszik, ezért könnyen megy a haladás (vennünk kéne, olyan rugdalózót, amit a kiskínaiak találtak ki, hogy ha már a gyerek egyszer úgyis a földön mászik, akkor egyben fel is moshatja a padlót). Egyenlőre csak hátrafelé, így az áhított céltól mind messzebb és messzebb kerül, de reméljük hamarosan előre is sikerül neki!

örömködős örömkör

Minden hónap első hétfőjén Örömkör van a helyi városi könyvtárban. Már háromszor elvittük Mót. Kicsiknek, nagyobbaknak is jó kis foglalkozásokat szerveznek. Óvónők, pedagógusok, anyukák tartanak rövid foglalkozásokat. Van aki mesél, van aki móndókázik, vagy csak egyszerű és olcsón megvalósítható ötleteket mutatnak, például hogy kell kávéfilterből mackót gyártani. Mi eddig csak az egészen apróknak tartott mondókázásban vettünk részt. Úgy érzem most először aktívan és boldogan. Mó most nagyon élvezte! Látványosan. Jó érzés volt, ő volt a legapróbb és hát mi tagadás hízott a májam, mikor a kedves könyvtáras nénik körülzsongták, hogy milyen édes és helyes ez a gyerek..... :)

egy jó szolga

Ma visszaszolgáltattam gazdájának egy kedves társamat... Szomorú lettem, mert hat hónapja szerves része volt az életemnek. Nappalaimnak és éjszakáimnak. Egy egyszerű kis masina volt, mégis nagy találmány. Megszoktam tompa zümmögő hangját, álmomban is össze tudtam szerelni minden alkatrészét. Néha utáltam, néha a fél karomat odaadtam volna érte.  Eleinte három óránként, aztán négy óránként, majd naponta végül hetente használtam rendületlenül. Mostanra viszont okafogyottá vált a léte. Mó elkezdett szilárdat enni, az első pár hónapos cici függősége erősen lankadóban van, figyelmét ezer más új élmény köti le, ennek megfelelően a szervezetem is átáll az új rendre és nem ontja magából rendületlenül a tejet. Igen, a mellszívóról beszélek. Arról, ami nélkül a következő gyereknél haza sem leszek hajlandó menni a kórházból, mert sokszor, nagyon sokszor életet mentett. A mélyhűtő tartalmát is kukázom hamarosan. Hiába a sok liter fagyasztott kincs, lassan mind hasznavehetetlen. Lezárul egy korszak. És kezdődik egy új. Azért a meghitt etetések ideje remélem még kitart legalább reggel és este.....

nevelés

Nevelek, jól nevelek? Rosszul? Ki tudja, egyszer talán, ha felnő kiderül.... De addig kétkedem, hogy be menjek, ne menjek, adjak még enni, elég lesz, aludjon, ringassam, simogassam, letegyem, felvegyem, ez a játék, vagy az, alma, vagy krumpli, fáj a hasa, vagy csak túlpörgettem?????????????? Sok-sok tanácsot kaptam a terhesség alatt, főleg kéretleneket. A sors fintora persze, hogy visszafelé az ember könnyen kiabál, én is, szóval most én osztom az észt... Egyet fogadtam meg, de azt nagyon, ha a baba alszik, anyuka is alszik. Szerencsére ennek nagyjából sikerült eleget tennem, de most már jönnek a nagyobb kihívások. Az alap szükségleteken kívül az új és új problémák. És jönnek az új tanácsok, a majdmegtudjátok kezdetű mondatok. Ha valaki tőlem ilyet hall, lőjön le, légyszi, utálom ezt, mert az én gyerekem üvölt egész éjjel, akkor neked se legyen ám jobb, ha most mégis, akkor majdmegtudod, ha ...... blablabla.....

Szóval az enyém egy jó gyerek, panasz szavam sem lehet (éjjel is alszik mint a tej - talán nem most kiabálom el), bár néha elfog a kétség, gondolkozom, gyötrődöm jól csinálom-e, okozok-e valami maradandó rosszat. De egy kérdésre tudom a választ. Mi lesz a gyerek, ha nagy lesz????? BOLDOG!!! Remélem és ezért mindent megteszek..... 

csak egy kép

Szavak helyett, e kép mond most sokat.....

a film

A nővérem ajánlotta először ezt a filmet. Akkor közöltem vele, hogy na jóóóóóó, ezt azért mégsem kéne. És hogy hülyeség ez az egész. A zenéjét sem voltam hajlandó hallgatni sem. Bevallom akkor épp egyedülállóként tengődtem, igaz hogy egy rossz kapcsolatnak lett vége, de mégis magányosan azért nehéz, főleg karácsonykor..... 

Aztán a következő decemberben, ami Bibbel az első volt, valahogy újra a kezembe került a lemez. Hát mondanom sem kell, akkor már ott sóhajtoztam a tv előtt, hogy húúúúúúúúúúúúú, meg haaaaaaaaaaaa és még, még kérek pzs-t, mert ez olyan szép és megható és romantikus és egyszerűen csak jó! Nos azóta ezt minden évben eljátszom, így lesz ez az idén is! Sőt, az esküvői bevonuló zeném eme remekmű egyik betétdala, ami szerintem iszonyú jól illett akkor és ott az alkalomhoz és azóta is könnyeket csal a szemembe. 
Szóval egy kis ízelítő: 
http://www.youtube.com/watch?v=enT5JsQmuxU

sopppppppppppppping!

Végre, végre, végre. És újra! :)

Ma voltunk vásár túrán. Bár eléggé kevéske terméssel tértünk haza, mégis az élmény nagy volt. Nekem valahogy nehezen megy ha célzatosan menni kell venni valamit. Így most is véletlenül bukkantam az utolsó boltban egy ruhára. Már nagy szükségem volt egy megyehatárt elhagyó túrára, így útnak indultunk. Igazából Adventezni szerettem volna valami helyes kis vásárban, de az időjárás közbeszólt. Szegény gyereket mégsem akartuk kitenni a szeles hidegnek, így maradt egy nagy bevásárló központ. Azért kárpótolt minket a csodás díszítés, mert igazi karácsonyi hangulat volt. :) 

Mó iszonyú jól viselte! Nagy részét végig aludta, a maradékon pedig csak ült és figyelt, csodálkozott és vigyorgott! Totál értelmetlen volt bármilyen játékot vinni neki, mert minden sokkal, de sokkal érdekesebb volt. Imádom, hogy ilyen nyitott és bátor és alkalmazkodó.... remélem ebben ránk ütött. Semmi nyikk, nyekk, szájgörbülés, ijedelem, félelem... Ja és el vagyok ámulva a bababarát közegtől. Jó, eddig kevésbé érdekelt, hogy lehet-e pelenkázni, szoptatni-e valahol, de most hogy előtérbe került, meg vagyok elégedve, teljesen. Normális, tiszta, kellemes környezetben tudtam minden alkalommal megoldani az ellátást. 

De idénre ennyi vásárlás bőven elég is volt, mert a karácsonyi rohamos tülekedés azért az én ingerencia szintemet is borzolja.....  

december

Ez egy különleges december. A napok és hetek ugyanúgy rohannak mint minden év utolsó hónapján. Viszont itt a fagy és a hó is, ami az eddigi években valahogy mindig késve érkezett, de idén már most nehezíti a mindennapjaimat. Bár a gyerek valamiért bírja, de csak mikor már megcsapta a hideg szele, egy perc és már durmol is. Előtte kisebb közel harcot vívunk a sapkával, kabáttal. Figyelemelterelés érdekében remekül mennek már a gyerek dalok, jelenleg a Mikulásosakat sikerült valahonnan az agyam mélyéről előbányászni. Nekem már  kevéssé örömteli az eddigi kihagyhatatlan napi néhány órás sétálás, bár próbálkozok magamat is kellőképpen szigetelni. 

De hát a legfontosabb hogy ez Mó első Mikulása és Karácsonya. 

A piros ruhás, nagyszakállú bácsi már megérkezett, amit az én gyerekem átaludt... Egyszerű, apró dolgokat hozott neki, viszont tényleg láttam az arcán az őszinte, gyermeki mosolyt, gurgulázó kacajt, mikor megmutattuk a kiscsizmát az ajándékokkal. Pedig még csak szórakoztatás hatására szokott kacagni, de akkor este, egyszer csak előtört belőle, nagyon felemelő érzés volt. 

Így kíváncsian várom a karácsonyt, milyen élményt, milyen érzéseket váltunk ki belőle, hogy fog reagálni a karácsonyfára. Remélem az is hasonlóan jó lesz!

szabadság

Kicsit másként mint ahogy eddig szoktam, mégis szabadságoltam magam. Egy héten keresztül, naponta pár órára. Bib szabad lábon volt, így nyílt lehetőségem egy kis saját és közös életre is.... Első nap a délutáni időt ügyintézéssel töltöttük, roppant romantikus volt, mégis újra új élmény, hisz jó ideje már, hogy ilyen prózai teendőket más intézett helyettem. A végén megjutalmaztuk magunkat, én elkortyoltam egy nutellás latte machiato-t, Bib egy jó pohár barna sört. Csak ültünk ott egymással szemben és megrohantak minket a régi érzések, amikor még egy ilyen időtöltés a mindennapjaink része volt.

Aztán voltam vásárolni. Egyedül. Milyen fura, hogy ez ekkora élmény. Mégis az, csak bóklászok, nézegetek, megállok, amikor nekem tetszik.

Voltunk hármasban kirándulni. Hiányzott a Balaton illata. Igaz pocsék időnk volt, de én mégis akartam, nagyon. Megérte, pedig majd odafagytam a partra. Ebédeltünk egy étteremben, végre libát! Két éve vágytam rá és most sikerült! Hogy miért csak most, hát az egy másik történet. Mivel csodás nagy autónk van, ahol a gyerek ellátása tökéletesen megoldható, így egy boldog tele pocakos, tiszta pelenkás fiúcskával nyugodtan végig tudtuk enni a három fogást.

Voltam barátnőzni. Egyszer délelőtt, egyszer este. Mindkétszer apa vigyázott a kis emberre, sikerrel. Anya pedig kikapcsolt és boldogan beszélgetett a lányokkal.

Jaaaaa és voltunk moziban. Ott ültünk és faltuk a pattogatott kukoricát, ittuk a kólát mint aki először teszi. A mozi kicsit elhúzódott (béna anya rosszul tájékozódott a film hosszát illetően), így nyűgös gyereket kaptunk vissza, de gyorsan kapott kaját, aztán irány az ágy, aludt mint a bunda.

Hát ennyi a tömör múlt hét, ebből merítem az erőt, hisz most itt a böjt ideje, Bib 3 hétig ügyel, minden este van valami, megy valahova én pedig egyedül küzdök a fürdő vízzel, az este már nyűgös kis emberrel. 

Ami éltet az a karácsony előtti hét, amikor újra szabadságon lesz és adventi vásárba megyünk. Hiphiphiphurrrrrrráááááááááááááááááá......

Aztán beszámoló folyt köv. :)))

az első

Ebből lehet sok lesz, sok első. De most a legelső! Egy igazi, gőgicsélő mosoly nekem, az anyának, aki dögönyöz, repülőz, csiklandoz, puszilgat, bürrög és pürrög, mesél és énekel, majd megkapja a jutalmát, egy igazi, igazi NEVETÉST....... :)))))

nehezített akadálypálya

A helyzet kezd bonyolódni. Gyógytornára járunk, heti kétszer. Ennek én alapvetően örülök, mert látom, hogy Mó jól fejlődik, ügyesedik tőle, az eddigi borzasztó ferde nyak egyenesedik és már élvezi a nagylabdázást, pörgést, forgást. Viszont most hogy egyre szutykosabb az idő, hát mit mondjak, egyre nagyobb a kihívás hogy időben és egészben odaérjünk reggelente.

Első körben ugye egyre több és több réteg ruha kerül rá és rám is. No, de mi legyen a sorrend? Ha én öltözök be elsőnek, akkor konkrétan patakokban folyik rólam a víz, mire őt átszuszakolom a bundazsákon és egyéb csodás melegítő kelmén. Vagy mindezt csinálhatom fordítva, viszont akkor ő az öltözés gyötrelmein túl visít, mert melege van. Így egy réteg neki, egy nekem. Ez némiképp megnöveli az indulási időt, ami már eddig is jelentős volt. Ha mindezen túl vagyok, akkor jön a bébi járgányba beszuszakolás, plusz takaró, plusz lábzsák. És a mai napon, még hogy jobban örüljek, jöhetett az esővédő. Nekem meg az esernyő. Hogy ez hány réteg? SOK. :) És boldog vagyok, hogy mindezt Mó is kibírta némi nyöszörgéssel, persze, mert előtte teletömtem a bendőjét. Jut eszembe, reggeli. Találós kérdés! Vajon miért lóg rajtam az összes régi ruhám? ..... Mert a reggelizésre fordítandó időben is pakolok és ötlöztetek..... Mert a kis táskában mindenféle túlélő készletnek lennie kell. A szokásos pelenkán, csere ruhán, törlő kendőn, cumin, macin, csörgőn kívűl még feltétlen szükség van nekem is egy palack vízre minimum. Ez tömören kb. 1,5 óra és már indulhatok is szutyokban, latyakban, egyik kézben babakocsi, másikban esernyő. Szerintem ez felér egy túlélő táborba beugró feladatnak!!!

Kissé szétszórt lett ez a bejegyzés, de a mai napomat tökéletesen tükrözi.....

lábmelegítő benti papucs

Végre megtaláltam a megfelelő darabot! A lakásunk jól szigetelt, körbe fűtött, mégis valahogy igényem volt egy jó kis melegen tartó házi papucsra. Régóta kerestem, akartam hogy minden igényemet kielégítse és most végre megvan! Csini is, kényelmes is, ja és nem szörcsög a padlón, ahogy járok benne és most különös öröm belebújni, hogy ilyen szutykos egy idő van ma.....

van új a nap alatt

Én egy lányos családban nőttem fel, van két nővérem, négy lány unokahúgom, a barátnők körében eddig zömmel lány született. Láttam már fiút is, de lánnyal eddig több volt a tapasztalat. Íme az amiről azt hittem már mindent tudok és láttam így 3,5 hónap alatt.

Múlt este épp altáji tisztítást (vagyis jól telepakolta nekem a pelenkát) tartottam Mónál. Lábak az égben, popsitörlő anya kezében, ő pedig gőgicsél. Majd egyszer csak síri csend, döbbent tekintet, prüszkölés, tüsszögés,görbülő száj, vörösödő fej, aztán visítás... Ooooooooooooooooooo. Mi történt? Hát kérem szépen az én gyerekem arcon pisilte önmagát!!! Gondolom ez csak nekem jelentett újdonságot, mert tényleg azt hittem, már minden létező dolgot leka...-t és lepi...-t.  Nos ezzel jól meglepett engem és saját magát is. Szerencsére az én önfeledt nevetésemre abbamaradt a visítás és velem nevetett ő is. Majd jött a megváltó fürdetés...... 

írok, na

Az egyik "rajongóm" finoman értésemre adta, hogy hiányolja bejegyzéseimet. Háááááááááááát. Akkor írok.... :)

Őszinte leszek a napi elfoglaltságon túl azért is hanyagoltam a blogot mostanában, mert még lánykoromban megfogadtam én biztosan nem leszek olyan anyuka akinek szünet nélkül az a témája, hogy mennyit és hogyan kakilt a gyerek, hogy szopott, mennyit aludt, mikor volt beteg, most jobbra fordította a fejét, most meg balra és a többi. Jelentem, lettem. És ez mélyen aggaszt.... Pedig alapvetően az életem 100%-át ez tölti ki jelenleg, mi másról tudnék írni???? És mivel van akit ez érdekel (akit nem, az gondolom nem olvas tovább), ezért hát akkor folytatom a blogot. Már csak azért is mert irtó jó vissza olvasni a régi bejegyzéseket és biztos így lesz ezzel a mostani, amúgy iszonyú csodálatos időszakkal is! :))))

Azért próbálom majd inkább a vicces, mint a csöpögős oldalról megfogni a dolgot... 

csoki, csoki, csoki és még több csoki

Iszonyatosan, rettenetesen, borzasztóan kívánom az édességet. Egészen pontosan a csokit. A pocakosság nagyjából haramdától számítva van ez így. Gombóc Artúr hozzám képest kismiska jelenleg. Bármikor, bármilyet és bármennyit képes vagyok megenni! :)

A jó hír, hogy a terhesség előtti ruháim lógnak rajtam, így bűnözhetek bűntelenül! :)))))))))))))))))))

egy ajándék

Kaptam egy igazán kedves ajándékot az egyik rokonunktól. Most hogy sorra érkeznek a látogatók, mindenki hoz valami apróságot. De ezt a kézzel készült egyedi és személyre szólót muszáj közzé tennem.... hamarosan kikerül a falra is.

magaslati hegyek és mélységes völgyek

Az utóbbi két hónap eléggé hullámzóan alakult, ahogy a cím is mutatja. Leginkább ennek köszönhető, hogy napjaim csúcspontjának közzététele elmaradt. Pedig lett volna miről írni, csak a hegy tetején ezer más dolog foglalt el és mire elértem volna idáig, ismét a völgy mélyén gubbasztottam.

Szóval bonyolult dolog ez az anyaság. Nehéz feladat, de ha tudjuk helyükön kezelni a dolgokat, akkor örömteli és boldog is egyben. Átalakul az élet, a párkapcsolat, a mindennapokhoz való viszony. Mó az első, a legfontosabb, minden más utána jön. Még az az ember is, aki eddig volt a legfontosabb.

Ezt kell jól, okosan kezelni és egy erős kapocsra építve túlélni, mert igen, néha túlélés, kétely, szenvedés, sok sírás, máskor maga a csoda, szívet melengető boldogság, mert csak ülsz és nézed ahogy az evéstől kifáradtan, elernyedt karokkal békésen szuszog, mozog a mellkasa, álmában grimaszol, hosszú szempillái rezdületlenek, kis szájával csücsörít és azon gondolkozol, hogy igen, Ő a te fiad, belőled egy darab, egy új élet, amit Te hoztál létre ....

Hát ezt tudnám még fokozni sokkal, sokkal csöpögősebben és akkor már érthető lenne, hogy mi okoz örömet nekem mostanság. De vannak hétköznapibb dolgok is. Például az eddigi pocak vonzat megmaradt a babakocsival is. Hogy a zebrán átengednek, hogy kinyitják előttem az ajtót, hogy segítenek cipekedni. Persze van ellen példa is, sajnos a leg maradandóbb ez ügyben, pont egy sorstárstól jutott, aki nagy hassal roppantul mellőzte az előzékenységet. Aztán ott van az a sok segítség amit a rokonok, barátok nyújtottak az utóbbi időben. A számtalan jókívánság üzenet, amiket a kórházban olvasni különösen jól esett. 

Az eddigi sűrű programokkal tűzdelt nyarak helyett érthető módon most egy csendesebb következett. Nekem azért már hiányzott valami új inger, így ebben a szép nyárutóban Bib elvitt minket a Balatonra. Pár órányi volt csupán a "nyaralás" és csak ültünk a padon, bámultuk a vizet, szívtuk az illatot, de nagyon, nagyon feltöltő volt. 

Aztán eljött az első szabad esténk ideje is, amikor a kedvenc Nyosz lányom repkedve érkezett bébiszatyrot játszani, így mi leléptünk egy koncert erejéig. Egész más érzés. Nézed az órád, a telefont, eddig fel sem tűnt, hogy rohan az idő ha szórakozol. Furcsa volt, de jó is....

Hát így telnek valahogy a napok. Igyekszem jönni és írni....

 

anyává válni

Mikor jött el a pillanat? Talán amikor szikével rést vágtak a hasamon és véget vetettek 9 hónapnyi boldog kismama életemnek. Remegek mint egy nyárfa levél. Órákon keresztül. És közben sírok. Kérdezgetik jól vagyok-e? Hát persze! Hiszen egy kis ember, aki eddig bennem lakott, most megérkezett, itt a kezemben, látom az arcát, a szemembe néz érdeklődve, nyíltan, bátran. Két apró kéz, két apró láb egy kicsi testen. Védtelen és elesett, innentől fogva csak ránk számíthat, tőlünk függ az élete. Riasztó és egyben felemelő érzés ez. Kérdések a tekintetében: hol lehetek? mi ez a világosság? kié az erős kéz, aki odatett egy meleg mellkasra?Aztán ősi ösztöntől vezérelve azonnal keresi az életet jelentő tejet... nagy élmény, nagyon nagy. Így vagyunk hárman, boldogan. 

Anya lettem, Mó anyukája..... ez az év csúcspontja!

mi legyen a nap csúcspontja?

Egy kisregényt képes lennék írni arról, hogy jelenleg mi az amit a blog címe alapján ide nem kéne leírnom. Így aztán hosszasan gondolkodtam, mi is az, ami most számomra a nap csúcspontja. Egy dolgot tudok felhozni. Méghozzá nagyjából hajnali 3 és 5 között a balkon szetten eltöltött időmet tudnám ide sorolni. Tavaly még áradoztam, hogy milyen jókat lehet kint az erkélyen beszélgetni, vacsorázni, csak úgy ücsörögni. Nos jelenleg, ez az elfoglaltság kilőve, este 9 előtt ajtó, ablak zárva, abban a reményben hogy a meleg kint reked, aztán szellőztetés. Viszont az igazi jó idő hajnalban jön el, amikor kiülök egy kispárnával és élvezem a lágy szellőt. Már, már fázom, de a világért vissza nem mennék a fülledt lakásba. Ennek viszont egyenes következménye a kevés alvásidő, amit nappal próbálok pótolni. Így most megyek is, hogy legyen erőm hajnalban ücsörögni..... :)